Annyira nem az íze, hanem a mócsingok. És most lehet jönni azzal, hogy régen minden jobb volt, de nagyobbacska gyerek koromban, azaz a 90-es években nem akadt a fogam közé a szalámi meg a kolbász. Most meg azért nem eszem, mert mindig van 1-2 mócsing ami beszorul a fogaim közé vagy valami olyan keményre harapok, mintha csont lenne. Mert valószínűleg az. Berlinben évekkel ez előtt bekíváncsiskodtam egy szalámi darabot szendónak, hát már szeleteléskor sem érződött olyannak az állaga, meg evés után sem kellett azonnal fogkefe, dugvaevő, rambórágó (fogvájó).
Aztán amikor tavaly ősszel hugoméknál voltam, direkt teszteltem még egyet, az eredmény ugyanaz, sokkal jobban fel van dolgozva vagy jobb az alapanyaga.