Éppen két napja, hogy siránkoztam, nem olvasok semmit. Pedig nagyon szeretek olvasni, tényleg. 5 éves koromban megtanultam, azóta olvasok ezt-azt, könyveket, magazinokat (IPM rulz), napilapot, ha van, mert külön nem veszek.
Na szóval, tegnapelőtt este lementem a pincébe kutatni. Merthogy nem csak én vagyok ilyen nagy olvasós a családban, hanem szinte mindenki, és annyi könyvünk van, hogy egyszerűen nem férnek el, néhányat (... pár százat) le kellett rakni a pincébe. Szóval ott mindjárt kikukáztam Avery Corman Kramer kontra Kramer című könyvét. Régen mindig előítélettel viseltettem az ilyen modernkori ponyvaregények iránt. Nem is tudom, talán intellektuális gőg volt ez, hogy én igazán értelmiségi vagyok, mert csak Kunderát, Vonnegutot, Szabó Magdát és hasonló komoly kalibereket olvasok.
Szóval előbányáztam ezt a Kramer kontra Kramer könyvet, gondoltam jó lesz egy kis laza szórakozásnak, amíg ki nem találom, hogy mit olvassak, igazán komolyat és szépet.

Hát nagyot tévedtem. Merthogy nem laza szórakozás volt, hanem egy nagyon mélyen megérintő olvasmányélmény. Nem történik benne semmi rendkívüli, nem gyilkolnak meg senkit, nincs benne nemi erőszak, nem szerepelnek benne démonok, sátánisták. Semmi különös. Csak ami a mindennapi életben is előfordul. Adott két ember, valamikor a hetvenes évek közepén, valahol New Yorkban, akik több-kevesebb kapcsolattal a hátuk mögött úgy döntenek, hogy összeházasodnak, mert ideje már megállapodni, ahogy az lenni szokott. Két évvel az esküvő után megszületik a fiuk, ahogy az lenni szokott. Apu dolgozik, építi a karrierjét, ami nem is megy rosszul, anyu otthon van a kis Billyvel. De anyu besokall. Játszótér, lakás, ezen a két síkon mozog az élete. Úgy érzi, hogy többre hivatott, s a régen oly nagyon áhított gyermek már csak egy kolonc, a régen oly nagyon elbűvölő férj pedig egy zsarnok, aki nem engedi, hogy visszamenjen dolgozni, hogy kicsit is mással foglalkozzon mint a gyerek és a háztartás.
Igen, apu szeretné, ha otthon maradna, amíg a gyerek iskolás nem lesz, mert ha dolgozni megy, fizetni kell az óvodát, egy bejárónőt, s erre nincs most pénzük. És Billynek is jobb lenne, ha gyermekkorára visszaemlékezve nem egymást váltó bébiszitterekre és óvónőkre emlékezne, hanem anyára.
Anya fuldoklik. Egy este bejelenti, hogy elmegy, elhagyja a családot. Már össze is csomagolt, és még aznap este lelép.
S apa ott marad egy négyéves kisfiúval, akivel addig jószerével csak hétvégenként foglalkozott. Szép lassan egymásra találnak, megismerik egymást, s apa igazán igyekszik helytállni otthon és a munkahelyén is. Billy pedig anya nélkül cseperedik tovább. Másfél év múlva azonban anya felbukkan...

Na de nem mesélem tovább, tessék elolvasni a könyvet. Már akit érdekel. Kapható a Libriben és az antikvaraium.hu-n is. Személy szerint kötelezővé tenném minden házasodni, családot alapítani készülő párnak.

Amúgy 1979-ben film készült a könyvből, Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével. 5 Oscar-díjat kapott...

[ Szerkesztve ]