Tőmondatokban az elmúlt pár nap.

Szerda reggel: kocsi nem indul, az aksi teljesen lemerült. Elcaplatás a Volánbuszhoz (igazából ez azt jelenti, hogy 10 perc gyalog, 10 perc busszal, 15 perc megint gyalog). Buszozás a fűtetlen sárga konzervdobozban. Alapos elkésés a teamről.
Aztán délután buszozás haza (szerencsére amerre jártam, fel voltak sózva a járdák). Este aksit kiszedtük töltőre raktuk, 24 órán keresztül rajta volt, most beindul a kocsi.

Ma voltam egy nyelviskolában szintfelmérőn. Van már egy alapfokúm, de középfokút szeretnék. Angolul nem tanultam sose, csak sokat "használom", filmek, zenék, stb. Meg már annyira körbevesz minket mindenhol az angol, hogy alapszinten szerintem mindenki tud. Besoroltak középszint kettőbe. Hurrá, jövő héttől hetente 3x3 óra angol.

Híveim!

Ma a bankkártyás vásárlásról fogok nektek kiselőadást tartani.

1. Aki rám hallgat pénzügyekben, az meg is érdemli...
2. Amúgy megéri mindig kártyával fizetni, mert nem neked kell a tranzakciós díjat fizetni.
3. Én személy szerint a készpénzt sokkal könnyebben elköltöm.
4. Bankszámlán nagyobb biztonságban van a pénzed, mint a párnacihában. És kamatozik is. Amit elvisz az infláció.
5. Ha akarnám se kapnám meg a fizetésem kézbe.

Ezt a számot Szívem Kuglófjának Egyszem Mazsolájának küldöm.

Ez meg a többieké, sokszeretettel tőlem és egyik kedvenc énekesnőmtől.

[ Szerkesztve ]

Ja, ezt ismeritek? Hatalmas.

Ma végre sütött a Nap, napszemüvegben vezettem. Voltam egy unalmas konferencián. Édesanyámnak nevenapja volt ma, munkából hazafelé vettem neki egy doboz bonbont.
A tesómat ma operálták, eltávolítottak két polipot a homloküregéből, az orrsövényferdülését rendbehozták, valamint a szájpadlásának a lágy részéből és a nyelvgyökéből is eltávolítottak egy darabot. Így már valószínűleg nem lesz alvási apnoéja (alvás közben fellépő, akár 1-2 percig is fennálló légzéskimaradás), megszűnik az irdatlan horkolása, és mély, pihentető alvásban lehet része. Bár az áldásos következményeket majd a sógornőm tudja igazán értékelni. Meg persze a bátyám, aki végre mélyen ki tudja magát aludni.
Mindezt endoszkópos módon történt, vagyis az orrán keresztül egy kis kamerával meg lézeres cuccal.

Sógornőm mesélte, hogy reggel 10-re volt kiírva műtétre. Már reggel hétkor ott kellett lenni, megmutatták a helyét (a Szent Imre kórház új épületében van a fül-orr-gégészet, európai a színvonal, de tényleg.), kapott egy koktélt, amitől bebólintott. Aztán kiderült, hogy tolódik a műtét, mert valami sürgős eset van, így csak 1-kor tolták be a műtőbe, de addigra megint magához tért.
Háromnegyed háromkor hozták ki a műtőből, szerencsére minden az előzetes elvárásoknak megfelelően alakult, problémamentes volt a műtét.
Holnap már haza is mehet, helyszűke van...

[ Szerkesztve ]

Konferencia második najpja. Ma legalább valami érdekeset is hallottam, többek között a pártfogó felügyelői szolgálatról, bűnmegelőzési stratégiákról, valamint a mediációról. Főleg ez a harmadik volt az ínyemre. És még véletlenül sem meditáció, hanem mediáció így té nélkül.
Már régebben is írtam, hogy csak úgy buzog bennem a tudásvágy, az ambíció és szívesen tanulnék tovább. A családi mediáció meg foglalkoztat már egy ideje. Na most, a családi mediáció egy olyan folyamat, amely a szemben álló felek (családtagok: válófélben lévő házastársak, kamaszgyerek-szülő, anyós-meny, stb.) közötti konfliktusok elsimítására szolgál, megegyezésre jutattja a feleket egy pártatlan, középen álló mediátor segítségével. (Medium szót biztos mindenki ismeri, latin szó, annyit jelent, hogy közép, középen lévő.)
Általában akkor van szükség mediációra, amikor a felek közötti konfliktusok olyan mértékben elfajultak, hogy nem, vagy csak alig kommunikálnak egymással. Mindkét fél megrekedt egy olyan szinten, ahonnan nem lép tovább, csak hajtogatja mindenki a maga sérelmeit, az őt ért igazságtalanságokat. Holott az lenne az érdekük, ha érdemben meg tudnának egyezni. A családi mediációnál meg aztán különösen, ugyanis mindig a gyerek az elszenvedője a szülők konfliktusainak, és az otthoni problémákat nagyon hamar átveszi, és a benne megjelenő konfliktust különböző módokon próbálja levezetni (önagresszió! pl. hajtépés, körömrágás, nagyobbaknál farcolás, stb.).
Sajnos Magyarországon a mediáció még mindig nem egy elismert dolog, holott Hollandiában minden válóper azzal kezdődik, hogy a bíró elküldi a feleket mediációra. Azért Magyarországon is akad ilyen renitens bíró.
Az előadó mesélte, hogy egy háromgyerekes házaspár válópere gyerekelhelyezéssel, vagyonmegosztással együtt 7 percbe (!) telt, ugyanis a tárgyalásra már úgy mentek, hogy előtte egy 3 hónapos mediációs folyamat segítségével mindenben meg tudtak egyezni, s a megállapodásukat vitték a bíóságra.

Az a legnehezebb az egészben (és igazából ettől félek, ha egyszer majd mediátorságra adom a fejem), hogy mindvégig pártatlannak kell maradni, nem szabad bevonódni a felek játszmájába, nem szabad egyik felé sem húznom (pl. nem szabad hagynom, ha az asszony sírni kezd nekem, hogy őt a férje mindennap elverte, meg különbenis egy iszákos ronda disznó, hogy ez engem befolyásoljon a férjjel való mediáció során. meg nem is hagyhatom, hogy a múlton siránkozzon, mert a mediáció nem arra van, arra ott a pszichológus) hiszen akkor a másiknak árthatok vele.

Na röviden ennyit mára.

Na, tennap vége lett a konferenciának és este megvolt az első angolórám. Julie, az angoltanár egy kedves, skót nő, jó hangulatban telt el a közel 3 óra. Öten vagyunk egy csoportban, azon röhögtem magamban, hogy mennyire különböző emberekből áll össze ez a kis csapat. Vagyok én, a szocmókus, van a menő bizniszmen, a fiatal, lelkes menedzser, a középkorú hölgy és a külföldi orvostanhallgató.

Növelni kell az önbizalmam, többet kell beszélnem angolul, mert az egy dolog, hogy jól megértem az angolt, de beszélni is kell. Ez a nyelviskola meg elég jó hírű, jó tanárai vannak és abszolút beszédközpontú. Tilos magyarul megszólalni az órán, még egymás között is.

Ez a szám tetszik. Meg úgy általában a Cranberries, már több mint 12 éve.

Artist : Cranberries
Song : Copycat

They had an accident
And they never noticed anyway
A lack of originality
Couldn’t focus on the day
So much for the radio
Everybody sounds the same
Everybody wears the same clothes now
And everybody plays the game

Copycat, copycat, copycat
Copy copy copy copy yourself
Copycat, copycat, copycat
Copy copy copy everyone else

I’ve got a great idea
I will change things on my own
I see my vision very clear,
Wouldn’t wanna be another clone
So much for the radio, the radio is sad
Sad, sad, sad

They had an accident
But they never noticed anyway
A lack of originality
Couldn’t focus on the day
So much for the radio
Everybody sounds the same
Everybody wears the same clothes now,
And everybody plays the game

Copy everyone else x4

Najó, ha már Kremböríz, akkor itt egy kis esti zene, jóéjt!

Szégyelletes, ahogy én ezt a blogot elhanyagolom. Régebben azért napi rendszerességgel írtam. És akkor mintha lett volna miről. Na mindegy. Meg kell emberelnem magam, mert szerintem hozzátartozik a szellemi frissesség megőrzéséhez, ha az ember nap mint nap billentyűzetre veti a gondolatait. Meg az, hogy hajnali kettőkor már alszik, főleg ha reggel hétkor kelnie kell...
A hétvégét végig dolgoztam, tegnap este jöttem haza, 11-től 11-ig aludtam. Lehet, hogy előre kialudtam magam alaposan.

Ma is voltam angolon. Olyan kérdéseket vagdalnak hozzám, hogy hirtelenjébe' azt se tudom, mit válaszoljak. Mindezt persze annak a dicsérendő szándéknak nevében, hogy beszélgessünk, fejlesszük az angol kiejtésünket, kommunikációnkat. Ma pl. Julie megkérdezte, hogy mit csinálok amikor depressed vagyok, meg hogy mi az amitől confused vagyok, mi interested engem és egyébként mitől vagyok bored. Persze ha nem vágsz rá rögtön valamit, még asziszik, hogy bénazsák vagy angolból. Ami rám igaz is, néha csak makogok mint valami értfogy.
A legjobb, hogy ha a többieket vagy Juliet hallom angolul beszélni, annyira marhára egyszerűnek tűnik. Olyankor az az érzésem, hogy csak én bonyolítom meg, miközben csak egymás után kell rakosgatni a szavakat. Ez nem német, hogy túlságosan belebonyolódjon az ember.

Azthittem már nem is emlékszem semmire németből, most meg sokszor németül jutnak eszembe a szavak. Ez biztos ilyen "fiziopszichológia", a mostani intenzív angoltanulás előhozza agyam (hö... nincs is nekem olyanom) eldugott zugaiban szunnyadó némettudásomat is.

Azt hiszem, vagyunk egy páran ilyen nowhere man-ek...

He's a real nowhere man, sitting in his nowhere land, making all his nowhere plans for nobody. Doesn't have a point of view, knows not where his going to, isn't he a bit like you and me?

Nowhere man, please listen, you don't know what you're missing, nowhere man, the world is at your command.

He's as blind as he can be, just sees what he wants to see, nowhere man can you see me at all?

Nowhere man, don't worry, take your time, don't hurry, leave it all till somebody else lend you a hand. Doesn't have a point of view, knows not where his going to, isn't he a bit like you and me..?

He's a real nowhere man, sitting in his nowhere land, making all his nowhere plans for nobody...

[ Szerkesztve ]

Egyébként nagyon élvezem az angolt. Azt gondoltam, nem lesz energiám minden másnap két és fél órára nyelvórákra járni, de sose érzem ilyen hosszúnak az időt, mindig gyorsan eltelik. Hál' Istennek a grammart annyira nem erőltetik, viszont nagyon sokat beszélünk, beszélgetünk, mondhatnám, hogy egy nagy sóderparti az egész.
És örülök, hogy szinte mindent megértek, ha egy-egy szó nem megy, akkor megkérdezem a tanárt.

Kitöltöttem az egyetemi jelentkezési lapot, már csak postára kéne adni... De még mindig csomót gondolkodom azon, hogy menni fog-e a tanulás, hogy lesz-e pénzem vidékre utazgatni, ott szállást keresni, etc. Persze ehhez mind az kell, hogy felvegyenek, ami egyátalán nem biztos.

Tegnap nem voltam angolon, mert találkoztunk végre, másfél hét után...

Ma este volt egy érdekes dokumentumfilm a tévében, Csodabogarak címmel. Olyan emberekről szól, akik dadognak, pl. szerepel benne Papp Szabolcs, a Supernem énekese. Emlékszem, a gimnáziumi barátnőm, és padtársam is dadogott, de ahogy megfigyeltem, legtöbbször csak akkor, ha valamit nagyon szépen akart mondani, és erősen koncentrált. Így mindig azt mondtam neki, hogy tékitízi, ne gondoljon arra, hogy most éppen beszél és szépen kell ezt tennie, hanem csak beszéljen és kész.

Tegnapelőtt egy nagon aranyos dolog történt velem. Vezetés közben mindig a fülemben van a bluetooth headset, és gyakran elfelejtem kivenni. Szóval csütörtökön munkába menet beugrottam egy boltba, amikor a pénztárnál a következő szöveg üti meg a fülemet. A mögöttem álló bácsi mondta a feleségének.
"Szegényke, ilyen fiatal asszonyka, és süket szegény." Hát, először köpni-nyelni se tudtam, aztán rájöttem, hogy a headsetet nézte hallókészüléknek. Megfordultam, és nagy mosolyogva biztosítottam a hallásom tökéletességéről. Szegény bácsi csak pislogott mint hal a szatyorban, a felesége meg jót nevetett rajta.

Nah, szóval ennyi, még mesélhetnék felelőtlen, mások életével játszadozó autósokról, de majd később, most mindenkinek legyen nyugodt éjszakája.

[ Szerkesztve ]

"Több százan rohamozták meg marmonkannákkal azt a kenyai tartályautót, amelyik lesodoródott az útról, és felborult. Ám miközben az emberek épp a benzint csapolták, valaki eldobott egy csikket, a kifolyt üzemanyag lángra kapott, s mintegy száz ember égett halálra." index.hu

Erre most mit lehet mondani? Aki hülye haljon meg?

Hofi: Telengedtem a kádat benzinnel. Az anyósom meg kihúzta a dugót. Annyira sajnáltam... Hogy nem gyújtott rá!

[ Szerkesztve ]

Álmos nap volt ma. Ki se dugtuk az orrunkat egész nap, csak késő délután.
Fél 12-kor keltünk, utána még egy kicsit molyoltunk, punnyadtunk, beszélgettünk az ágyban. Jól megmarta a felkaromat (az a mániája, hogy harapdál, ahol ér), most szépen belilult. Jelöl mint a kandúr, folyton kék-zöld foltokat hagy rajtam itt-ott. Még jó, hogy nem látja senki más, mert még azt hinnék, hogy napi szinten szeletel mint a répát. Bár a múltkor én hagytam egy nyomot a homlokán, ahol megharaptam.

Sírni tudnék, hogy nem jut eszembe semmi, amiről írhatnék, pedig sok dolog érdekel.
Most még könyvet se olvasok.

Most már elég ijesztő hangok jönnek a jobb első gumi felől. Folyamatos "dübögést" hallani, állítólag már annyira, hogy a padlólemezen érezni (aki az anyósülésen ült, mondta).

Háttőőőő, meg vagyok lőve. Lehet, hogy be kéne erre áldozni most pénzt, mármint 4 új téligumira, mert ha épp autópályán szakad szét a gumi, ráadásul kormányzott keréken... Lesz ott móka, kacagás. Tegyük hozzá, hogy ez egy 17 éves Golf, össz biztonsági berendezés az öv, meg az ABS. Namost, az ABS, mint már régebben mondtam, ilyen tükörradiál, szanaszét szakadt guminál szívből kívánja a legjobbakat.

Viszont alig több mint egy hónap és fel lehet tenni a nyári gumikat. De jövőre is kell téligumi. Viszont jövőre már négyévszakosat akartam venni, hogy ne kelljen félévenként gumicseréért fizetni, meg ilyenekkel elb*ni az időt. Nemtomnemtomnemtom.

Érdekesség: fene se gondolta, hogy a Linda ilyen ritka név manapság.

Csecsebecseboltban jártam, és ott fityegtek a Dorisz, Elizabet, stb. nevű zoknik, Linda egy se. Ugyanez a helyzet bögréből, tollból, kulcstartóból. Linda nincs.

Azért én találkoztam már néhány druszámmal. Általános isiben volt, hogy hárman voltunk Lindák az osztályban.

Anyu azt mondja, innen van a nevem. Igaz, hogy ez évekkel a születésem előtt volt sláger, úgylátszik Magyarországra csak 82-ben gyűrűzött be. Az is történelem ma már, hogy alig akartak Lindaként bejegyezni szülés után, mindenáron Melindának akart elnevezni a szülésznő, mert olyan név nincs, hogy Linda. Még jó, hogy anyám egy karakán csaj volt már akkor is.

Hát ezért aztán igazán lehetnének lindás bögrék, zoknik és tollak.

Éppen két napja, hogy siránkoztam, nem olvasok semmit. Pedig nagyon szeretek olvasni, tényleg. 5 éves koromban megtanultam, azóta olvasok ezt-azt, könyveket, magazinokat (IPM rulz), napilapot, ha van, mert külön nem veszek.
Na szóval, tegnapelőtt este lementem a pincébe kutatni. Merthogy nem csak én vagyok ilyen nagy olvasós a családban, hanem szinte mindenki, és annyi könyvünk van, hogy egyszerűen nem férnek el, néhányat (... pár százat) le kellett rakni a pincébe. Szóval ott mindjárt kikukáztam Avery Corman Kramer kontra Kramer című könyvét. Régen mindig előítélettel viseltettem az ilyen modernkori ponyvaregények iránt. Nem is tudom, talán intellektuális gőg volt ez, hogy én igazán értelmiségi vagyok, mert csak Kunderát, Vonnegutot, Szabó Magdát és hasonló komoly kalibereket olvasok.
Szóval előbányáztam ezt a Kramer kontra Kramer könyvet, gondoltam jó lesz egy kis laza szórakozásnak, amíg ki nem találom, hogy mit olvassak, igazán komolyat és szépet.

Hát nagyot tévedtem. Merthogy nem laza szórakozás volt, hanem egy nagyon mélyen megérintő olvasmányélmény. Nem történik benne semmi rendkívüli, nem gyilkolnak meg senkit, nincs benne nemi erőszak, nem szerepelnek benne démonok, sátánisták. Semmi különös. Csak ami a mindennapi életben is előfordul. Adott két ember, valamikor a hetvenes évek közepén, valahol New Yorkban, akik több-kevesebb kapcsolattal a hátuk mögött úgy döntenek, hogy összeházasodnak, mert ideje már megállapodni, ahogy az lenni szokott. Két évvel az esküvő után megszületik a fiuk, ahogy az lenni szokott. Apu dolgozik, építi a karrierjét, ami nem is megy rosszul, anyu otthon van a kis Billyvel. De anyu besokall. Játszótér, lakás, ezen a két síkon mozog az élete. Úgy érzi, hogy többre hivatott, s a régen oly nagyon áhított gyermek már csak egy kolonc, a régen oly nagyon elbűvölő férj pedig egy zsarnok, aki nem engedi, hogy visszamenjen dolgozni, hogy kicsit is mással foglalkozzon mint a gyerek és a háztartás.
Igen, apu szeretné, ha otthon maradna, amíg a gyerek iskolás nem lesz, mert ha dolgozni megy, fizetni kell az óvodát, egy bejárónőt, s erre nincs most pénzük. És Billynek is jobb lenne, ha gyermekkorára visszaemlékezve nem egymást váltó bébiszitterekre és óvónőkre emlékezne, hanem anyára.
Anya fuldoklik. Egy este bejelenti, hogy elmegy, elhagyja a családot. Már össze is csomagolt, és még aznap este lelép.
S apa ott marad egy négyéves kisfiúval, akivel addig jószerével csak hétvégenként foglalkozott. Szép lassan egymásra találnak, megismerik egymást, s apa igazán igyekszik helytállni otthon és a munkahelyén is. Billy pedig anya nélkül cseperedik tovább. Másfél év múlva azonban anya felbukkan...

Na de nem mesélem tovább, tessék elolvasni a könyvet. Már akit érdekel. Kapható a Libriben és az antikvaraium.hu-n is. Személy szerint kötelezővé tenném minden házasodni, családot alapítani készülő párnak.

Amúgy 1979-ben film készült a könyvből, Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével. 5 Oscar-díjat kapott...

[ Szerkesztve ]

Tegnap ezt a számot vettük angolon. Tetszett.

Végre esik a hóóóóó!!! Még jó, hogy múlt héten vettem új téligumikat... Gyönyörűen lehet vele közlekedni, csak úgy haraptya az utat.

Hát újra itt vagyok. Az az igazság, hogy február 12. óta nincs itthon netem. Maga az ok is érdekes, hogy miért.
Édesapám villamosipari dolgozó, az MVM egyik leányvállalatánál dolgozik. Ez a vállalat lepaktált a T-Commal, hogy a dolgozóinak kedvezményes netet és telefonvonalat biztosítson. Így adsl+telefon 5000/hónap. 2002 óta invitelesek voltunk (régebben Vivendi néven futott), sose volt velük probléma, nem voltak indokolatlan leállások, stb. Csak pöttyet drága volt. 6 év hűség után is csak csekély kedvezményt bírtak adni, új előfizetőként sokkal olcsóbb lett volna a net. Ráadásul gyakorlatilag csak a net miatt van fenntartva havi 3600-ért a madzagos telefon. Így e kettőért fizettünk havi 12000-nél is többet. 12000 vagy 5000 nem mindegy.
Szóval tavaly augusztus elején (!) apám jelezte az Invitel felé, hogy szolgáltatót fog váltani, s egyidejűleg a T-Comnál megrendelte ezt a bizonyos kedvezményes csomagot. Az Invitel szabályzatában benne van, hogy szolgáltatóváltás esetén biztosítja a szünetmentes átállást. Nos, az Invitel úgy gondolta, elég volt 6 hónapot várni a T-Com-ra és február 9-én jelezte feléjük, hogy 12-én kikapcsolja nálunk a netet. A T-Com tudomásul vette, és ígéretet tett arra, hogy addig beszerelik nálunk az új netet.
Tovább nem is mesélem, szerintem mindenki tudja, hogy folytatódik a sztori. Szerelők sehol, az Invitel és a T-Com ügyfélszoliján is nagyon kedves, készséges ügyintézők, de többet ők sem tudnak mondani, csak hogy ki van adva a szerelőknek a feladat.
Pedig én olvastam elég Tékozló Homárt. Csak az a baj, hogy én ezzel az egész sztorival akkor szembesültem, mikor 12-én hiába próbálkoztam rácsatlakozni a netre. Különben biztos megakadályozom, hogy az apám szóba álljon egy ilyen trágya, vízfejű céggel, mint a T-csoport. Sajnos a fater nem olvas Homárt, ezért most mindannyian szívunk itthon. Szegény, olyan naiv, azt hiszi, ha valami le van írva, akkor az úgy is van, ha a szerelőknek ki van adva a meló, akkor a vakondnadrágosok majd jönnek és tényleg be lesz kötve a net.
Megfordult a világ. Ma már a gyerek hívja fel a szülője figyelmét a világ farkastörvényeire.

Amúgy most a szomszéd sráctól csórom a netet. Nagyon gyengén jön a jel, és csak úgy, ha az ablaknál ülök. Ilyenkor rossz, hogy nem lakótelepen lakik az ember.

Amúgy tök jó, mert szabadságon vagyok. És mivel net nincs, többet olvasok. Korábban kelek, mert nem rohadok a net előtt késő estig, és ma délelőtt ebédet is főztem (húsleves tele zöldséggel és hússal, valamint kakaós és lekváros csalafinta). Jó lett és nagyon sok, ha kér valaki küldök fénypostával szívesen.