Most van még 3-6 hónap a budai oldalon, mielőtt erősen belassul az ingatlanpiac. A pesti oldal már belassult. Utána jön 4-6 év pangás. Ezt próbáljuk még kikerülni. Ha anyám nem dug fém csöveket a kerékpár küllői közé, akkor van esélyünk. Nem sok, de van. Ha elkezdi szétcincálni a folyamatot, akkor megnyerte a ingatlant újabb 4-6 évre.

Én abszolút nem üvöltözök vele. Nincs értelme. Nem is sértegetem, nem vagyok kioktató vagy leckéztető. Megkapja a kornak kijáró tiszteletet, mert nem hiszek benne, hogy bármilyen módon sértegetni vagy megalázni valakit előrébb tud mozdítani bármit is.

Ettől függetlenül a véleményem róla, mint emberről lesújtó. És van bennem egy adag kérdőjel, hogy a saját anyám miként képes így viselkedni velem és a feleségemmel. Miért képes gyakorlatilag 2004 óta (amióta asszonyt ismerem) ennyi mérget belecsöpögtetni a valóságunkba, hogy tud ennyit hazudni és miért hiszi, hogy nem látjuk és észleljük a piti hazugsásait és ármányait.

Amint látom páran felhördültetek, hogy mit gondolok róla. Alapvetően nagyon-nagyon türelmes ember vagyok, igen sokat lehet ütni (akár fizikailag vagy érzelmileg), mielőtt egyáltalán elkezdem felhúzni magam. De nem kívánom másnak azt, amit anyámon keresztül átéltem. Akár gyerekként a csodás házassága révén, akár felnőttként, amikor elkezdte minden lehetséges módon szétcincálni a kapcsolatomat, majd a házasságomat.

Nem az én feladatom neki bármiféle büntetést vagy bosszút nyújtani. Nem is kívánok semmiféle módon bosszút állni. Egyszerűen csak meg akarom oldani ezt az ingatlanos helyzetet, ha még lehet.

Az élet majd megadja neki a "jutalmát" úgyis. Öcsémet már elmarta maga mellől, feleségem már régóta távol tartja magát tőle. A gyerekeket nem neveljük ellene, de asszony beszélt velük most, hogy fehérhajat nem tudják feltétlenül bármikor meglátogatni a jövőben, mert nem mennek jól a dolgok. A 6-éves fiam mondta is, hogy ő látja hogy fehérhaj mennyire csúnyán bánik anyával. Érted: egy 6-éves levágja, hogy anyám mennyit gecizik a feleségemmel. A 8-éves lányom a maga visszafogott módján csak annyit mondott, hogy nem nagy veszteség, ha nem találkoznak vele, mert úgysem érzi magát jól vele. Mindezt saját kútfőből, a gyerekeket sosem hangoltuk ellene. Sőt, arra neveltük őket, hogy tiszteljék a nagymamákat és hallgassanak rájuk.

Az utolsó bekezdésre: 8 éve magyarázom neki, hogy egy rövid turbulens időszak (a költözés ki- és be) után csak nyer az ingatlan cseréjén. Az apám utáni emlékeket úgysem a falakhoz kell kötni, hanem a jó emlékekhez ameddig még szerették egymást. Maximálisan tapintattal és transparens módon kommunikáltam vele mindig is, a folyamat minden aspektusára kitérve.

Azt is részletekbe menőleg elmagyaráztam több soron, hogy az ár a piac, a kereslet, a gazdasági helyzet és végső soron a potenciális vevő sokszögéből alakul ki és az üzletben részt vevő szereplők (inkluzíve ingatlanos, mint facilitátor) közötti tárgyalás eredménye.

Lehet utópiákat kergetni, de akkor csak pocsékoljuk mindenki idejét. Egy 90-es kikiáltási árra érkező 85-ös ajánlat megtárgyalandó. Egy 25-ös ajánlat viszont csak egy standard választ ér. És ha 130-at akar érte, akkor csak kiröhögik, megvenni senki nem fogja.