Ha a racionalitás talaján maradunk, akkor valóban el lehet jutni a szintre, hogy ''ugyan mi értelme van ennek az egésznek?''. Kérdés, hogy bármit fel lehet-e fogni ép ésszel és ez-e a célravezető módszer?! Egyáltalán egy érzést mennyire lehet ''ésszerűsíteni''?

Visszatérve a kötődésre egy két példa erejéig:
Tekintsünk el a családtól és korlátozzuk az emberi kapcsolatokat a barátokra, ismerősökre, illetve koncentráljunk a párkapcsolatokra. Trivilális, hogy van egy olyan lépcső ahol elkezdődik valami sokkal mélyebb mint haverság, ismeretség. Hogy ez a lépcső kiben hol van meg, az egyén és természet függő. Viszont eltolódhat-e ez olyan mértékben, hogy a barátság fogalom valakiben nullára redukálódjon. Ergo lehet-e olyan magasan a képzeletbeli mérce amit nem tud senki sem megütni és nem tud egyik ''kategóriából'' eljutni a másikba? Helyes-e az, ha a szememben minden ember egyenlő? Ha nincs barát, nincs kötődés... Legalábbis nem akkora mértékű, hogy minden gondolkodás nélkül le tudjak róla mondani...