Én anno 20 éve Hódmezővásárhely mellett voltam , de az érzés ugyanaz !

Húsz éve még csak kisiskolás voltam, de olyan 7-8 éve én is címereztem...de ott a tábor elmaradt, úgy már nem volt olyan jó buli

Aki nappal legény, az éjjel nem volt ott
Jó írás volt

Jó végre ilyet olvasni,sajnos a múlt,ígyis-úgyis,35 évesen...
De nem csak a címerezés volt buli,szőlőt szedni is jó dolog volt.

Hallottam a helyről, de nekem tökéletesen elég volt hogy reggel elvittek, du meg hazahoztak.
Szerettem címerezni járni, bár csúnyán szakított velem, mert utolsó évben belekapott valahogy a szemembe a levele és felsértette(begyulladt, stb.[ellenségeimnek se kívánom]); pedig 195cm vagyok és szemüveges. 2 hét semmit tevés és kalóz üzemmódban láttam a világot...

Ettől eltekintve mindig boldogan beszélek/emlékezek vissza a címerezésre...

Azok a régi szép idők... az elején a Szentesi Pollák által szervezett táborokba mentünk Hódmezővásárhely mellé, aztán amikor azt átadták a "felnőtt munkaerő" részére, mi is Bakuczra jártunk.
Jó volt olvasni az irományt, köszönöm.

Mi főleg Bóly-ba jártunk..7 táborban voltam....meló meló-sárfoci,1,5 hét és pénzeső...nyárkezdetnek ideális volt...

Én is voltam 4-5 évadot Békés megyében, meg mákszedésen is Úhh, de kegyetlen melók....csak a társaság miatt érte meg, egyébként voltam én is ott alvóson és IFA-s bejáróson is

Nyugtatásképp..Pont a mai nap szólt ismerősöm, hogy lehet menni lengyelekhez a nyárra..

'98-ban még létezett?

Azt hittem a fene nagy módszerváltás elfújta ezt is.
Én 75-79-ig nyomtam.
Akkor alakult ki a pollenallergiám. A kukorica levele úgy összevagdosta az alkarom, hogy úgy nézett ki mint Popeye-nek. (De ki nem sz@rt@ le)
Néger munka volt, de hatalmas flash.

Vidéki, békés-megyei vagyok, de sajnos/szerencsére kimaradt az életemből a címerezés. A paradicsom szedés viszont rohadt jó volt, szó szerint.

Vagy amikor volt egy IFA, amit reggelente legalább egy óra alatta eltöltött háton fekvéssel, szereléssel lehetett csak beindítani. Rossz volt a fék, tulaj megmondta a sofőrnek, hogy csak retarderrel fékezzen, de az elfelejtette, fékezett az mindennel, csak azzal nem amivel kellett volna és fogott volna.

Aszfalton, megpakolva (a szabályosnál kb. kétszer több búzával) még lépésben elgurult, de amikor a magtár egyik színje előtti esőtől felázott füves területre ért, vége lett. A beragadt jobb első fék teljesen felforrósodott, a lecsökkent tapadástól pedig blokkolt a kerék.

Emberünk próbált még feltolatni a színhez, de a régi 5-ös IFA hátsókerék meghajtása és az aljzatbeton 8-10 centis emelkedése nem engedte tovább. Sikerült félreállnia, 5-6 vödör vízzel próbáltuk hűteni a kerékagyat, végül csak másnap borította le a rakományt. Egy héttel korábban sebességváltót cseréltek benne. Elég jól ismert volt a gép előélete, 38 éves volt azon a nyáron

Voltam én is Erdélyből Mezőhegyesre, úgy 5-6 éve

Mezőberényből származom,és az említett berényi-koleszos brigádnak tagja voltam egymást követő 3 évben is. Ha jól emlékszem 1991 körül. Most hogy végig olvastam ezt kis monológot (ezúton köszönöm is a készítőnek ) jó érzéssel gondolok vissza azokra az időkre. Nem vagyok rá büszke,de se előtte és talán azóta nem tintáztam annyit mint ott. Persze reggeltől késő délutánig dolgoztunk,de aztán buliztunk minden egyes nap! Ahogy elnézek egy-két mai fiatalembert kizárt hogy 1-2 napnál tovább bírnák.
Végezetül még annyit hozzáfűznék hogy amennyire én tudom a Rába,és a Zetor két külön fogalom,és az az Ifa amelyik 70-80-at megy azzal valószínűleg szakadékba hajtottak...

[ Szerkesztve ]

Én még anno hódmezővásárhelyen voltam építőtáborban kukoricát címerezni. Nagyon király volt

Szintén tábor, csak Baranyában. Szibertpuszta 80-évek vége, felejthetetlen bulik voltak. Meccs címerezők vs. helyi srácok, büfé kólával és KAJLA nugáttal. A fürdőben Voga-Turnovszki bömbölt: Hű de kínos

Emlékszem, '89-ben végzősként meghívott vendég (zsűritag) voltam a záróbuli Ki-Mit-Tudján, egy kölcsön Hondával motoroztam le. Képzelhetitek, a csajok cikcakban pisiltek utánam

Thx az emlékekért

Jéé, 14 évvel ezelőtt én is voltam Bakuczon

Ebből a "játékból" kimaradtam annó, pedig szolnoki lévén gondolom felénk is volt ilyesmi. (Az megint más kérdés, hogy a tehénsz@ron átBMX-eztem a lakótelep szélén. )

Persze valszeg annó túl fiatal lettem volna, utána meg 90-ben pestre költöztünk, akkor meg azért.

Mindenesetre érdekes írás volt és legalább képet kaptam róla, mi is valójában a címerezés. (Magát a kifejezést hallottam már korábban, valszeg fateromtól. Ő 45-ös születésű.)

(stewe2: ez nem direktbe neked szól, csak a Kajla nugáttól olyan retró feelingem lett, hogy csak na! Annó mikor apám elvitt a suliba, ez volt a "reggelim": 2 zsömle + valami felvágott, amit bele is raktak a boltban! + az elmaradhatatlan Kajla! Egy tábla. És elfogyott! Az megint más kérdés, hogy pár éve megint árulják, pl. a CBA-ban, de mintha más lenne az íze? Persze lehet, az évek megszépítették az emlékeket és azért tűnik másnak...)

Jó kis nosztalgia írás lett

Na akkor a csodás ÁNTSZ-nek azt a diákmunkát mutatnám meg, amikor a gyerek a fesztivál után a koszt szedi mások után és meg fizut sem kap, csak karszalagot.
A címerezés ahhoz képest fun lehetett (persze nem könnyebb)

huh,

4 napig én is voltam '99 nyarán Bakuczon. Békésen voltunk elszállásolva valami koliban. Nekem a "látástól-vakulásig" meló nem jött be 14 évesen.

Nem az évek, jól emlékszel: az a Kajla jobb volt, még mindig érzem az ízét. Az új az egy vicc. Nálunk a "szenyóban" két vágás volt, az alsó a felvágottnak, a felső a sajtnak + 2dl szűrt almalé B@zz 25 éve. Ez van...

Az aláírásodban a stewe71 1971-re utal? Én 80-as vagyok. Azért már az sem "tegnap" volt...

Hát nem, fogy az idő...

Grat az íráshoz, bennem is felelevenedtek az emlékek! Kislippón voltam többször is címerezni, nagyon szerettem, a munka sem volt vészes, de a körítés, jó bulik, csajozás, ivászat, nagy szerelmek. Jó pénzt is kaptunk, abban az időben kimondott jónak számított, de nem a pénz motivált, a jó csapat. A tanárok is lazára vették a figurát, nem nagyon csesztettek, még akkor sem küldtek el amikor dobtam egy rókát a sátrunkba. Az olcsó csempészett jugó konyak megtette a hatását Emlékszem először nem akartam menni, utána meg már Januárban felírattam magam, hogy biztos legyen helyem. A legjobb az egészben talán az volt, hogy nem kérdezték mid van, mik a szüleid, ha jó fej voltál befogadott a társaság, ha nem akkor meg így jártál. Szabad, és gondtalan idők voltak számomra, talán az útólsó felhőtlen nyaraim.

Tényleg, ott is voltam. Aztamindenit...

Kicsi a világ , lehet együtt ittunk valamelyik krimóba

Sziasztok!
Nekem is tetszett az írás. A bakucz tourshoz nekem is volt szerencsém. Lehúztam egy pár évet ott (2000-2005). Az utolsó évek táborvezetése és a bérezése nem tetszett, így nem is mentem vissza oda. Sajnálom, hogy vége lett a tábornak. Egy pár emberrel még a mai napig tartom a kapcsolatot.

Grat Victoryusnak az írásért.
Ui: Ha jól gondolom Victoryus az én soraimat is ellenőrizte

[ Szerkesztve ]

Voltam ott. Vegyesek az emlékeim. Utólag belegondolva: inkább kihagytam volna.

Én sima honvédként védtem anno a hazát, így csak a névrokonom lehetett az a Füge

Kislippón viszont lehet találkoztunk, bár már nem emlékszem a pontos évre mikor is lehettem ott 89, 90-re tippelnék.

Mi is 15 éve hódmező, éljen a H2 tábla ami a horizonton nem végetért hanem elkanyarodott balra. Jó bulik voltak.

Honvédségi vegyvédelmi, gumicsizma, sárga csuklós ikarusz vagy traktor ha eső volt. Régi, szép idők. Maiak már azt se tudják miféle maszlag volt az.

[ Szerkesztve ]

Csattanós választ adott minden felmerült kérdésre.

Én 89-től vagy (ha jól emlékszem) 96-ig nyomtam minden évben. A táborok egy "híres" alakja lehettem, mert igen sokat szerepelt a nevem a hangosbemondón. A táborvezetés igen sűrűn kikérte a véleményem az egyes cselekedeteimről. Valamit nagyon jól csináltam, mert mindig beválasztottak abba az extrabrigádba, akik utána az utócímerezést végezték Vizesfáson és Csárdaszálláson, meg nagy ritkán valahol Szarvas mellett. Nekem nagyon jó volt, beleszámították a nyári gyaxiba, mert mezőgazdasági suliba jártam. Volt ott tényleg minden, amire akkor igényünk volt. Kaptunk jót és rosszat is. De jól megvoltunk. Törtük a borsot a felsőbbévesek orra alá akik rendszerint hajtóvadászatot indítottak ellenem. De valahogy titkon szerettek, mert egyszer törték össze rendesen az orrom. Sőt Vizesfásról haza is zavartak, mert puszta véletlenségből valahogy a természti erők másfelé kormányoztak és valahogy éjszaka beleteleportálódtam az egyik lányszobába. Életem meghatározó szálainak gyökerei származnak onnan. Rengeteg élmény, zene, pia, buli, munka, kacagás, csajok, barátok....... Nekünk az volt a MINDEN!
....humberto-nak hívtuk a traktor után kötött csodát, amivel vittek minket a táblákba....
Volt, amikor szó szerint úszkáltunk a kukorisásban..... egyszer levert az egyik öntözőfej, mint a taxiórát.... egy két nap lábadozás és szédülés után már dolgoztam.

[ Szerkesztve ]

A fattyazástól a hideg rázott, akkor még összeszedtük a kidobásra ítélt ruháinkat, cipőinket, amiket ott dobáltunk ki. Bár főleg esős időszakban mezítláb... Milyen jó volt is az amikor a lábujjaink közé bement a szederinda... csodás...
Az esőkabátunk egy a nyakánál és a kezeknél kivágott fóliazsák volt, amit cickánynak hívtunk(már nem emlékszem, h honnan eredt a név)

Itt valóban sok helyen termesztettek kukoricát és aki akart mehetett diákmunkára.
Jó buli volt,voltam én is.
Bár csak egyszer vagy kétszer voltam mert a fagyi készítés jobb könnyebb és élvezetesebb nyári munka volt!

Mi Sismándon voltunk középiskolával. Reggel fél 5kor kelés, reggeli, majd egy Ifa hátuljában fadeszkákon ülve vittek ki a terepre. Fullasztó por, meleg, álmosság jellemezte. Sorok közt címert tépkedve ha rád jött ürítettél, beszélgetni nem nagyon tudtál mással (vagy lemaradt vagy nem is láttál senkit), végelláthatatlan sorok, vágó kukorica levél (kezem mint valami hüllőnek úgy nézett ki, kesztyűvel nem bírtál haladni, nem érezted). Azt elfelejtettem hogy mindenre allergiás vagyok, pollen, állatszőr stb. Délben valami kis kaja, pia, és míg majdnem a nap lement toltuk a munkát. Esti bulizás, piálásra nem igen volt kedvünk, fájt mindenünk, örültünk hogy élünk. Azt bepótoltuk hétvégén. Lány helyiségbe szöktünk át stb. Esőben is mentünk kabátban, gumicsizmában, előnye hogy legalább por nem volt, de sár és hideg átázott ruha annál inkább. Az ott lakás, szállás kimerült egy helyiségben, fa bódé, amibe beraktak 10 emeletes ágyat. Esti ablakon át mászkálások, szomszédoktól még a hűtőt is elhozták, kiették a bentlévő dolgokat, reggel meg keresték a másik csoportban hogy hova tűnt. Régi szép emlékek. 5 hét munka után az a kemény 40 ezer körüli pénz adta ennek az egésznek a (ide egy olyan szó illene ami tartalmazza ezt az érzést hogy utálsz valamit de mégis hiányzik mikor vége lesz). Mi 2 éven át voltunk, sok ismerős nem bírta. Nekem egy kihívás volt, megmutatni hogy 17 évesen képes vagyok dolgozni. Ez kéne most is a sok mai fiatalnak, nem csak a szülőktől való követelés, akaratozás.

[ Szerkesztve ]

Felnőtt szemmel nézve akkor is embertelen munka volt, kis pénzért...lehet, hogy ha nem egy eldugott helyen lakott volna az ember simábban beállt volna a mekibe dolgozni, mert ennél még az is jobb!

Én vagy 2 hetet voltam bakucon, szerintem rémes volt. Voltak akik tudtak ott élni gyakorlatilag nekem nem ment a szúnyogalergiám miatt. Nem tudtam tőlünk aludni se. Áttértem beutazósra. Inkább keltem 5kor...
De arra büszke vagyok, hogy egy időben én voltam a csoportunkból a leggyorsabb.
De a pénz... 1Ft/méter főcímernél. Szánalmasan kevésnek tünt. Mondjuk első hónap után a seggemet a földhöz verdestem, mikor megláttam, hogy a fizu 110e (azóta is lóg a meló-diák 17e Ft-tal)

[ Szerkesztve ]

Kihívás 17 évesen dolgozni? Én 14-16 éves korom közt (3 nyár) nyomtam a kukoricában az ipart (de volt búzaidegenelés is), és volt olyan ismerősöm, aki később elkérte az én személyimet, hogy dolgozhasson ő is ott, mert még 14 alatt volt (és lány volt). Utána pár nyarat meg balatoni gyerektáborokban nyomtam le mindenesként, később szakácsként.

[ Szerkesztve ]

Nem volt embertelen, csak nehéz, de 2 nap alatt megszoktad, és az akkoriban amit ott kerestem nem volt rossz lóvé. Bár én az első után már ingyen is elmentem volna! Sajnáltam volna így utólag, hogy kihagyom. Természetesen ehhez ismerni kell a rendszerváltás előtti "puha" éveket. Nem akarom védeni azt a rendszert, isten ments, de, hogy sokkal emberibb volt, az tuti! Nem a pénzről szólt, sőt nem is volt ez téma! Mos meg megkérdezik a csajok, hogy milyen verdával jöttél a szórakozó helyre, mert ugye most ez a legfontosabb. De eltértünk a tárgytól, jó hely volt az építőtábor, barátságok, szerelmek szövődtek, esténkét nagyokat buliztunk, ÉLTÜNK így csupa nagy betűvel. Szóval a nehézségek ellenére is szerettük, és visszajártunk.

Én mindíg kimaradtam ebből, nem bírtam volna, de annó valóban más világ volt. A mai fiatalok csak akkor fognak ilyesmit látni, ha elkészül mobilra a címerező App.

Goose-T

Kihívás 17 évesen dolgozni?

Egyszer elmentem sógorommal 14 évesen kőműves mellé segédmunkásnak, egy nap kínlódás után elég is volt belőle.

[ Szerkesztve ]

A tábori rész nem volt meg, én már csak "jártam" címerezni, de anno nagyon jól fizető melónak számított...
kár, ha ma már nincsen ilyen

vázze...
hű de kínos ...
ez odacsap

Gratulálok a cikkhez és nagyon köszönöm, hogy megírtad. Élmény volt olvasni és emlékezni.

"Jó reggelt kívánok a bakuczi diáktábor lakóinak! Ébredezzetek, keljetek fel..."

Ha vannak itt olyanok, akikkel egy időszakban/években voltam Bakuczon címerezni, azoknak biztosan ismerős ez a reggeli monológ.

Ha emlékeim nem csalnak, akkor én 4+2 (vagy 3+2 vagy 3+3 - régen volt már) nyarat töltöttem el címerezéssel (előbbit a hódmezővásárhelyi, míg utóbbit a bakuczi táborban). '97 nyara volt az első turnusom. Vagyis 2000-2001-ben kerültem át Bakuczra. 15 évesen kezdtem és azt kell mondjam, hogy igazi élmény volt mind az 5-6 év. Ugye kelly416? Bár a munka ugyanaz, a két tábor mégis merőben különbözött egymástól. Míg előbbiben úgy emlékszem fél 5-kor (főcímernél 4-kor) keltünk, úgy az utóbbinál 6-kor vagy jobb esetben fél 7kor. Emlékszem, hogy mormogott a szentesi brigád ébredezés közben, mikor hallottuk Bakuczon a sok reggeli panaszt a korai ébresztő miatt. Fáradtak voltunk mi is, de fáradtan is lehet vigyorogni. "Fél 7-kor sírtok, hogy korán kellett kelni? Hagyjatok már!"
Könnyű munka? Nem. Meg lehet csinálni? Hogy a viharba ne. Volt ott mindenféle kényelmi szolgáltatás. Igazi tanyasi turizmus.

Vidéki levegő..az IFA lépcsőjénél ülők száraz időben minden utazás alkalmával benyeltek vagy fél kg port. Ám még így is ott volt a legjobb a hőmérséklet utazás közben. Na meg persze csak 1 oldalról bökdösték az oldalad.

Szauna...utazás közben az IFA bentebbi részén, kint a kukoricaföldön 30-35 fokban, na és a Bakucz Tours-on. Utóbbi elmondhatatlan élmény. XD Vásárhelyen volt még egy másik utazási eszköz is, mikor az esőzések miatt a földutakon csak traktorral vagy Rábával lehetett menni, mert a busz és az IFA sem boldogult. Marhaszállító ketrecek. Stílusosan. Egy élmény volt.

Szabadvizi és medencés fürdőzés. Előbbi a földeken kialakuló kisebb Balatonokban, míg utóbbi a csatornákban és saját izzadtságunkban.

Egzotikus ételek. Alkalmanként egészen jó kaják, míg néha olyanok, mintha visszakacsintanának rád. Egyszer kifogtam valami vírusos hasmarsot. Ketten jártunk így haverommal. Hogy is mondjam? Köhinteni sem mertünk, csak a wc-n ülve. XD De 2 nap és már mentünk is vígan dolgozni. Kegyetlen unalmas üresen a tábor. Ezektől függetlenül, mégis 5-6 kilóval nehezebben zártam az összes címerezős nyaramat. Pedig nagyon sokat mozogtunk.

5 csillagos szállás. Közvetlen rálátás a tengerre (Tengeri). Szoba szervíz. "Hozol egy sört? Ha adsz dinnyét. Oké." Diszkó. Saját magnóval és konnektorral amikor csak akartuk (nekünk mindig mákunk volt ezzel, mert vittem magnót és elosztós hosszabbítókat).

Ja és természetesen dinnyeszezon. Khm... A földeken nem volt annyi, mint a táborban szétszórva, mikor bejött a szezonja. Volt ott sör, meg kannás bor. Mindenkihez úgy jöttek látogatók, hogy "hozzál piát, mert nem engedünk be", "hozzál szappant, mosóport, tusfürdőt...stb". Mit ád az ég? Egyszer még egy rózsaszín "masszázsrudat" is eltulajdonított egyik csaj egy másiktól. Állítólag.

Ott van még a tény, hogy a nap éget, a kukorica reggel (hajnalban) még teljesen eláztat minket és egész nap vág a levele. Minél szárazabb, annál jobban vág. Voltak ragtapaszos ujjú emberkék, akik úgy néztek ki pár nap után, mint Michael Jackson. Másoknak mázlijuk volt és megúszták, hogy kivérezzen a kezük. Igen, nagyon sokan nyomták simán rövidnadrágban, félmeztelenül. Idővel a barnulástól nem látszottak a levelek karmolásai.
Abbahagyom a mesét, mert elfogynak a betűk...

Szóval volt minden jó. De tényleg. Mindezekkel együtt is szegényebb lennék ezen nyarak nélkül.

Most már nem mennék el ilyen táborba, mert annyira elrontották a szabályozásokkal, hogy meg sem közelítené azt az élményt ami régen volt. Az előttem címerezőkét meg főleg nem. Munka mellett, pénzkereséssel és társasági élettel volt olyan SZABAD 4-6 hetünk nyaranta, amit talán sosem felejtünk el. Ott kibolondozhattuk magunkat. Levezethettük a feszültséget.

Hmm...Nem szoktam én ennyit írni. Sebaj! Akinek nem tetszik, ne olvassa el.

[ Szerkesztve ]

Igen, én is eltévedtem a számok tengerében. Öreg vagyok már.

Azért egyszer-egyszer én keltem korán Bakuczon is, de lehet, hogy csak a Berényi szállóban lakó sorstársak ellenőrzése végett jutott ez a kiváltság, így mi ketten mindig hamarabb indultunk, mint a Többiek. Igaz, hamarabb is értünk vissza legtöbbször, így nekünk jutott meleg víz, nyugodt zuhanyozás, és tisztán vártuk a vacsorát. Mégiscsak kiváltságos volt az az év, amikor ellenőrként dolgoztam...

Azért az IFA rakterének elejébe "rejtett" lajtra felülve mégiscsak jobb volt utazni, mert még por sem volt, és nagyjából senki nem böködte az oldalamat. Arról nem is beszélve, hogy minden utazó rovart, ami a fülkét valahogy elkerülte, nagy eséllyel megkaphattam.

No meg a magnóhoz valaki vitt olyan jól szigetelt megoldást, amit az egyetlen lámpa helyére becsavarva hosszabbítót kaptunk eredményül. Asszem ez volt az egyetlen, amit láttak a felügyelő tanárok és engedélyezték a további használatát is.

Igen, igen. A dinnye sör sosem okozott gondot ezekben az időkben. Akkor még bírtuk. Akinek meg "masszázsrúdra" volt szüksége Bakuczon, az meg is érdemelte. A Többi lány megkaphatta eredetiben is. Amikor mesélték a csajok, hogy a következőt hallották az éjszaka közepén "alvás" közben:
(fiú) - Kicsúszott...
(lány) - ... a kis kolbi.
és az egész szoba kivonult röhögni a társalgókon kívül. Pótolhatatlan.

Én pont imádtam, hogy hajnalban jól eláztatott a kukorica, már akkor is jól esett a hűvös, meg a ruha kicsit lassabban is száradt, mint a bőrünk. Igaz, bakancsban, rövidnadrágban és félmeztelen nyomtam mindig. Csak a búzában pergett le a bőröm, mintha liszt lett volna, amúgy sosem bántott a növény. El sem vágtam magam soha, nem úgy, mint egyesek. Vizes kézzel megtépni kukoricát a tövénél eléggé bátor dolog. Sokan megbánták.

Én még most is vissza-vissza mennék pár hétre, de a régi táborokba, nem a mostaniakba, ha vannak még egyáltalán.

Te a táborban is Kelly néven nyomtad a melót főleg Makónál ugye? Akkor én tudom ki vagy! Én is voltam párszor a szentesi csapattal is.

Nyertél, ott is már ez volt a becenevem. Bár én még ennyiből nem tudom, Te ki vagy.

Háá! Kit tisztelhetünk benned? Engem Iminyónak hívtak a többiek. Egy idő után azt hiszem még Makó is. De lehet mikor Te ott voltál, én már nem.

Iminyóra emlékszem. Akkor még ott voltam ezek szerint. Én csináltam a tábor honlapját, így már biztos könnyebb beazonosítani Több néven szerepeltem, Arafat, Excel...

Nagyon jó írás. Nekem is hiányoznak nagyon a 80-90-es évek világa. Akkor éreztem magam a legjobban. Csepel tacskó bicikli, kenu tábor a tiszán 3-4 hétig. Bogrács vacsora. Kilóméteres gyaloglás az ivó vízért és utána visszacipelni a teli demizsonokat a táborhelyre. Stb stb. Hiányzik nagyon. Ami jó az mindig véget ér. Sajnálom hogy ezt is tönkretették

én szabolcs megyében lakom, mi almát szedni jártunk, de sajnos nem ilyen tábor jelleggel
de jó volt az is