Az őseink az utókorra, rád, rám és mindannyiunkra gondolva építették fel a hazát. Csak azért nem fáj a szívük, hogy ilyeneket mondanak egyesek, mint te is, mert már nem élnek. Mint mikor a gyermek a halott édesanyja sírjára köp. Minek is örülne? Nem ő akart megszületni.

Ne haragudj, de nem tudok azonosulni azzal, mikor semmibe vesszük milliók törődését és szeretetét, csak mert már nem élnek köztünk.

Én alkotok életem utolsó percéig, és bízva bízom abban, hogy ezzel teszem a legtöbbet az utókorért. Olyan magyar és nem magyar emberekért, akik még gondolatban sem fognak létezni, mikor én már csak emlék leszek. És így tettek az őseink közül is oly sokan. Sajnálom, ha ezt nem éred fel - én így biztos magányos volnék.