Nem jó a kapcsolatom édesanyámmal. De ez nem is számít. Én nem azért adok, hogy kapjak. Lehet valami kudarc is, ha erkölcsileg diadalt aratunk.

Amit írtál, az is ehhez köthető: nekem is volt jó pár olyan, amit félbehagytam, mert beláttam, hogy nem nekem való. Például a programozás. Programozó középiskolai osztályba jártam, majd az ELTE programtervező informatikus szakára felvételiztem, és egész jól is ment. De néhány hónap után, még az első félévben úgy találtam, hogy a művészet jobban érdekel, és az állami támogatást inkább megtartom annak, így kiiratkoztam. De nincs olyan, hogy elvesztegetett idő. Ez idő alatt is rengeteget tanultam, tapasztaltam. Még most is, hogy napi 10 órát az erdőben vagyok és tarvágás után az ágakat válogatom, még ez az idő is hasznos. A mai társadalom, és a mai átlagember nem ismeri föl, mennyire fölösleges rohanni, és mennyire fölösleges minden mást föladva a jólét örömeit kergetni. Persze mindenki maga határozza meg a célját, de én akkor vagyok békében magammal, akkor arathatok erkölcsi diadalt, ha mások boldogságáért élek. Beleértve a szűkebb családomat vagy magát a nemzetet is. Lehet, hogy egy idealista bolond vagyok, de szerintem ez nem elítélendő.

A témához kapcsolódik ez az írásom, nem tudom, olvastad-e már. Komolyan, már lassan havonta fogom valakinek linkelni, én is szinte utólag jövök rá, mennyi aktualitást rejtettem bele. De ennél jobban nem tudnám egy egyszerű hozzászólásban kifejteni, mit is gondolok a dologról.