"Az ember sokszor alattomos kutya, olyan, aki megmarhatja az etetőjét." Akkor ezt minek nevezed?

Az a kutya, amelyik odakapott, az valószínűleg a félelmedre reagált, vagy olyan környezetben élt, ahol ilyen állat vált belőle. Mint említettem volt, magától egy kutya nem alattomos.

Ha ismersz kutyákat, akkor tudnod kellene, hogy mindig az ember az, aki rossz kutyát csinál, a kutya csak az ösztöneinek engedelmeskedik.

Én csak egy szőlőben találkoztam két kuvasszal, akik támadtak, mert bementem a területükre, de azért meg tudtuk oldani a dolgot.

Van egy sorozat az Animal Planet-en, Állatrendőrség a címe. Olyan eseteket mutatnak be, ahol megvédik és elmenekítik az állatokat a rossz gazdiktól. Nagyon szeretem nézni, mert simán megbilincselik a kedves gazdikat, és úgy viszik el őket. Így kéne csinálni máshol is, pl. itthon. Pont ugyanazt tenném az állatkínzóval, amit ő tett a védekezésre képtelen kis jószággal. Ja, hogy belehalt? Bocsi!

Azért írtam, mert létezik alattomos kutya is. Nem kezdtem bele annak a feszegetésébe, hogy mitől válik alattomossá. Mondjuk abba néha nem árt belegondolni, hogy ezek a kedvencek, illetve az őseik háziasítottak.

Az ember amúgy táplálékszámba megy a világban. A ragadozókat is fogyasztják, miközben ők maguk fogyasztanak.

Nem féltem a "kutyulitól", el is kergettem, nemcsak magamat védtem, hanem egy hölgyet is.
A pusztai hóban sem csak rólam volt szó, hanem gyermekeket szánkóztattam.

Egyszer egy kora reggelen, munkában menet, városon belül, az éppen kihalt liget szélében minden ok nélkül, a vezérkutyát követve, egy legalább 20 kóbor kutyából összeverődött falka támadott meg, és sokszor a legjobb védekezés a támadás, szemberohantam velük. Úgy beszartak, hogy szanaszéjjel szóródva világgá mentek. Nem szabad félni, de eredendően vadállatokkal, és nem kíméletes élőlényekkel állunk szemben. Lehetünk Kis Hercegek és megszelídíthetjük a rókát, de áldozatává is válhatunk a "szakbarbárságunknak".

Ösztön, ösztön, de nehogy már a harapós kutya vagy az éhes cápa ösztöneinek áldozatává váljunk, hanem "álljunk ki" magunkért.

Ismerem azt a sorozatot, a szüleim tévéjén lévő előfizetésben szerepel az a csatorna is. A Tetovált állatvédők, valamint a Skót állatmentők is nagy kedvenceim, csak sajnos ritkán jutok le vidékre, ahol ezeket a filmeket megnézhetem.

Volt egy idióta amerikai ipse, aki mérgezte az állatokat, a szomszédja területén is, például mosómedvéket stb., és fenyegette a szomszédjait. Nagyon nehezen sikerült azt a rafinált embert elítéltetni, mert sokszor kijátszotta a bíróságot, színlelt nyomorékságára hivatkozván.
Az állatvédőknek be kellett bizonyítaniuk, hogy egyáltalán nem csak egy beteg, nyomorult kis öregember. Úgy ropta a táncot az útszéli vendéglőben, hogy ihaj!

[ Szerkesztve ]

Persze, hogy létezik alattomos kutya. Az ember tette azzá.

Én is úgy gondolom, hogy az ember álljon ki magáért és másokért, de ez nem csak az állatokkal szemben érvényes.

Ezek miatt a sorozatok miatt fizetem a kábeltévét.

Régebben rövid ideig volt egy sorozat, ahol a kicsit határozottabb állatvédők "megdorgálták" a csúnya bácsikat. Vigyorogva néztem.

Az amerikai állatkínzóknál van rosszabb is. Egy állítólagosan kínai állatfarmról láttam videofilmet, tudtam, hogy nagyon fog fájni (mindmáig), de végignéztem. Érző szívű embereknek nem ajánlom, olyan borzalmas volt mindaz, amit ott műveltek.

Én is láttam már egy pár borzasztóságot, de egy ideje már nem nézek meg ilyesmit, mivel nem akarok rosszul lenni.

Mélyen egyetértek.

Mégsem értek egyet.

Azért nem, mert ha nem tudjuk, hogy hol a seb, akkor meggyógyítani sem bírjuk.

Amúgy nem biztos, hogy pontosan kell tudni, hogy hol van a seb. Az is elég, ha lassan elkezd javulni, és az már nem is olyan fontos, hogy mitől javul.

Megvárjuk, míg más tesz érte, vagy mi is teszünk valamit azért, hogy mihamarabb megtörténjen?

Léteznek megoldások, csak nem annyira látványosak, de néha puszta aktív jelenléttel, látvánnyal is rá lehet irányítani a figyelmet a bajra (például tüntetéssel).

"Ja, és vett a pasasnak egy kocsit is."
Ez mennyire ismerős... én is találkoztam már ilyennel sajnos. Sőt, szinte azt is mondhatom, hogy a család, és a volt barátnő is pénzelte a 'férfit' (elég durván), aki ezt egy másodpercig sem érdemelte meg. De hát az ember ilyen furcsa állat.
Nemrég bolyongtam többször is Pesten, és bizony nem mindenki akart velem szóba állni, hiába csak egy kis útbaigazítást szerettem volna kérni. Sőt, jó páran úgy néztek rám, mint valami gyilkosra. Hiába, sokan csak az ellenséget látják a másikban.
Szerintem az még érdekes, hogy interneten általában elég sok emberrel kehet könnyen kapcsolatot teremteni, ám már telefonon sem biztos, hogy működik a beszélgetés, pláne nem élőben. Jártam már így párszor, és nem tudtam hova tenni ezt.
A nénihez meg nem tudok mit szólni, aki hülye, az hülye.
Viszont van, aki elfogadja a segítséget: ajánlom ezt a kis szösszenetet.

Igen, lehet, de én inkább megoldani szeretem a gubancokat, nem pedig látványosan odaállni, hogy más is észrevegye, de ez persze helyzetfüggő.

Soha nem értettem, hogy miért kell ilyesmit csinálni - mármint kocsit venni a pasinak. Az nem elég, ha elviheti az enyémet, ha szüksége van rá? Az ilyen hímringyókat sem igazán tudom megérteni, mert ez a fajta életstílus a legkisebb mértékben sem férfias. Félreértés ne essék, nem arra gondolok, amikor mondjuk a férfiember elveszíti a munkáját, és a keresési időszakban a nő tartja el, mert az természetes.

Netes ismeretségből induló személyes találkozáson nekem is volt már lehetőségem erősen meglepődni, de engem inkább csak szórakoztat, hogy milyen mások tudnak lenni az emberek egy személyes találkozás alkalmával. A neten marha nagy a szájuk, vetítenek mindent, aztán ha face-to-face meg kell szólalni, ott meg lapítanak.

Tetszik a szösszenet. Nemrég én is találkoztam egy cicával, akire azt mondták, hogy nem áll szóba senkivel, nekem meg az ölembe ült egy rövid időre. A gazdinak meg szépen jött kifelé a szeme.

Ácsorogni szerintem is kevés, vannak radikálisabb módszerek.

Mondjuk, ha túl hosszú az a keresési időszak, az már nem természetes, ott valahol valami bibi van.

Móci:
Első pesti élményem ugyanilyen jellegű volt (már jó régen történt), persze azért később akadt, akit a rossz tapasztalatok ellenére mégis meg mertem szólítani, útba is igazított, de eleinte megdöbbentő volt a rémült és/vagy elutasító magatartással szembesülni.

[ Szerkesztve ]

Szia Aggleány

Rég váltottunk már gondolatot,véletlenül találtam rá a történetedre a múzeumban a véleményem: ahhoz néha nagyobb szeretet,nyitottság,tolerancia kell,hogy eltudjunk fogadni v.mit mint,hogy adjunk.
Sok ember tud adni (akár szánalomból is) nem rád értem csak általánosságban,de elfogadni sokszor nehezebb,(könnyebb adni mint kapni)mert akkor elismered,hogy v.mid nincs,kevesebb vagy,ma minden médium azt közvetíti,hogy akkor vagy nyerő ha x.dolog a birtokodban van erre épül minden reklám.
Ilyen anyagelvű,pénz központú világban nem könnyű beismerni,hogy másra szorulsz akár 100ft erejéig is,sőt szégyenként éli meg az ember.

Arról meg,hogy miért nem vállalják az emberek,többsége a dolgaikat,nézd meg a vezetőinket,pl. csak az a bűn amit rád bizonyítanak 100 tanúval + audio,viedeo felvétellel.

Erkölcsileg zéro világban élünk,nem divat őszintének lenni,fel vállalni a hibáinkat (tisztelet a kivételnek) és sajnos könnyebb a népszerűbb úton járni,a környezeted,m.helyed,rokonok stb... ezt diktálják,erőltetik az emberre,nagy erkölcsi bátorság kell ahhoz,hogy szembe menj a tömeggel,és olyan elvek amik felül írják az általános kor szellemet,divatot.

Lásd a mottóm: pl ez a 2ezer évvel ezelőtt született mondat teljesen átformálná az emberiséget,ha betartanánk.

[ Szerkesztve ]

"Szeretem, amikor azt mondják, hogy mennyire szerettek valakit, de már elváltak x éve, és már nem szeretik. Akkor nem is szerették. "Ha a szeretet elmúlt, akkor soha nem volt igaz."

A szeretetnek sok arca,formája van pl azt mondom,szeretem a mákostésztát,és a lányomat is itt v.mi nem stimel.árnyalni kell.

A magyar nem tudja árnyalni megfelelően ezt a szót,frázissá vált,válhat,
A görgben pl 3 féle -képpen is , filos, eros.agapé: barát,társ, és 3. az agapé= feltétel nélküli na ez az ami pl Anya gyermek iránt,alap esetben akár az élete árán is feltétel nélkül.

A többiben az adok-kapok érvényesül inkább.

Ez a feltétel nélküli:

A szeretet türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.

ui:Szerintem a "nagy" formás fenék a nőies (számomra) legalábbis ,

asszonyos

[ Szerkesztve ]

Jó volt ez, tetszett. Még ha nem is mese volt, hanem csak kiírtad Magad

A legjobb barátom azért is imádom nagyon többek között, mert az egy dolog, hogy őszinte, de a szókimondás mintaképe. Egy élmény nézni az emberek(legtöbb esetben ismerősök/barátok!) reakcióját, egy-egy mondat után. Minden pénzt megér

[ Szerkesztve ]

Most szállt el a beírt hsz-em, úgyhogy kezdhetem újra.

Teljesen egyetértünk abban, hogy adni könnyebb, mint elfogadni. Nekem is komoly problémáim voltak régebben azzal, hogy bármit is elfogadjak. Most már néha sikerül, de nem mindig. Akkor könnyebb, ha valami olyan típusú apróságról van szó, amiről tudom, hogy az illetőnek, akitől kaptam, nem került anyagilag sokba a fizetéséhez mérten. Olyankor már nem nagyon akar menni, amikor tudom, hogy számára az a valami anyagilag komoly kiadást jelentett. Érzésekkel még nehezebben megy a dolog, mert akiket eddig igazán szerettem, mindenkit elveszítettem - ezért sokkal biztonságosabb, ha nem engedek közel magamhoz senkit, mivel úgy nem fog fájni. Tudom, hogy ez hülyeség, és igyekszem változtatni rajta, de nem könnyű.

Nem nagyon hagyom befolyásolni magam semmilyen szinten, ez általában elég komoly problémákat szokott okozni. A kedvenc barátnőm azt mondta, hogy nem ismer nálam őszintébb embert, de ez nem mindig jó, mert néha jó lenne "kegyes hazugságokat" hallani. Ez nekem nem megy.

Próbálok a mottód szerint élni, de nem mindig megy. Néha, ha úgy érzem, hogy meg akarnak bántani (szándékosan), akkor bekapcsol az automata védekező üzemmód, és nem tudok vele mit csinálni. Egy ideje viszont sikeresen meg tudom tenni azt, hogy ha ilyesmi történik, megkérdezem, hogy ezt pontosan így meg így gondolta-e. Általában kiderül, hogy csak rossz volt a megfogalmazás.

Az agapé nagyon jól hangzik, de én egyetlen esetben tapasztaltam meg, amikor Apum szeretett. Ő már nem él. Anyámnak sosem ment a szeretet nevű dolog semmilyen szinten, bár most látom rajta, hogy szereti a kutyát.

Megírnád, hogy honnan van ez a hosszabb idézet? Én is olvastam a könyvet, de nem tudom már a címét, és szívesen elolvasnám még egyszer.

Ha tényleg szeretsz valakit - akár baráti, akár párkapcsolati szinten - akkor sebezhető vagy. Én nem szeretek sebezhető lenni semmilyen szinten. Viszont amíg nem adod oda magad, addig nem is lehetsz igazán boldog. A 22-es csapdája.

Én is nagy lelkesen próbálom elmagyarázni magamnak, hogy a nagyobb fenék nőies, de egyelőre csendes sikerrel.

hoffman_

Szívesen megismerném a barátodat. Jó lenne találkozni egy kollégával, aki hasonlóan képes megbotránkoztatni az embereket, mint én.