Csak azokat lehet megbántani ezzel, akik sekélyesek, vagy valóban nincsenek tisztában önmagukkal. Nekem aztán mondhat bármit, én maximum építő kritikának veszem, de leginkább elfogadom, hogy true-true. Én egyébként túlzottan udvarias vagyok, nem szeretek kinyilatkoztatni túl erősen, de hozzá tartozik, hogy nem is igazán van rá szükség, illetve ha mégis, akkor az valóban rászolgált, illetőleg nem is olyan személy, hogy igazán meghat, ha mégis pofára esik a mondandóm után

[ Szerkesztve ]

Nana! Azokat is meg lehet sérteni (de megbántani valóban nem), akik nagyon nagyra vannak magukkal, és a saját véleményüket tartják az etalonnak. Én sem igazán szeretek megbántani senkit, de ha nagyon szívózik, hogy mi a véleményem, akkor megmondom. Először persze megpróbálom udvariasan elkenni a dolgot, de van, hogy nem sikerül. Aztán jön a sértődés. A férfiak általában hisztinek nevezik azt, ha egy nő nem ért egyet azzal, amit mondanak, amit elég érdekesnek tartok. Ez természetesen nem vonatkozik mindenkire, de már egy csomószor belefutottam ilyesmibe. Elég érdekes élmény tud lenni. Főleg olyankor, ha tényeket akar az illető elferdíteni.

Én mondtam ezt is, szerintem ez bele tartozik abba, ha valaki nincs tisztában önmagával. Nekem is van ilyen ismerősöm, hallom róla ezt, tudom róla azt, látom róla amazt, amikor meg beszélgetünk, akkor mintha nem is tudna senki semmit, és egy földre szállt angyal lenne. Komolyan már kényszerképzetek, vagy én nem is tudom A hisztit én nem keverem ide, nekem még nem volt gondom a kettő összevegyüléséből Mármint vélemény+ fogadtatás = női hiszti

[ Szerkesztve ]

Sajnos egyre többen gondolnak hülyeségeket önmagukról, ebből következően pedig mindenki másról is. Az ismerősödhöz hasonló kaméleonszerű képződményekhez már nekem is volt szerencsém. Igen érdekes kigubancolni őket, de nem igazán érdemes. Nagyon nem szeretem a hamis embereket.

Nem vagyok hisztis típus, de amikor nem értek egyet egy pasassal, és erre az a reakció, hogy "túlreagálod", vagy "ez hiszti", azt elég rosszul tűröm.

Én se szeretem őket, nyilván Nem igazán fáj a szívem, egy kis jópofi meg nekem aztán mindegy.

Nálunk nincs túlreagálás, vagy hiszti, vagy egyikünknek sincs igaza, vagy tudom, hogy igaza van, vagy tudom, hogy igazam van. Ebből adódóan szinte mindig van megoldás, csak lehet, hogy sokáig keressük

Nekem néha már a jópofizás sem akar menni.

Én úgy látom, hogy nagyon nagy dolog, ha valaki elismeri, hogy a másiknak igaza van. Elő szokott fordulni, hogy én értem, hogy a másiknak a saját szempontjából igaza van, de az én szempontomból nekem is. Ilyen esetekben nem szoktam megérteni, hogy miért nem lehet elismerni azt, hogy mindkét embernek igaza van (természetesen nem ténykérdésekben).

Nem vagyok jó a vitákban. Anno öt év együttélés után gondoltam arra, hogy soha nem volt veszekedés vagy olyan igazi vita, inkább mindig csak megbeszéltük a dolgokat.

Szomszédomnak is ami a szívén, az a száján. Mondom neki, hogy filmrendező akarok lenni. Aszongya: "Filmrendező? Ugyan, hát hülye vagy te ahhoz, ne röhögtess már!" Mindezt olyan lenéző hangsúllyal, amit Dr. House megirigyelhetne.

Kedves. Az őszinteségnek is kellenek határok...

[ Szerkesztve ]

Nekem néha már a jópofizás sem akar menni

Az az évi 4-5 alkalom belefér, akkor sem erről szól

Én úgy látom, hogy nagyon nagy dolog, ha valaki elismeri, hogy a másiknak igaza van.

Ez nagyon igaz Látod, én ebben nem vagyok jó... Akkor is igazam van, ha tudom, hogy nincs

Crystal:

Ehh Nem kellenek határok szerintem, ez jellemez egy személyt, nem is feltétlen negatívan. Esetedben max "oda se neki"

Gondolom, a kedves szomszéd neves filmrendező, látta az összes munkádat, figyelemmel követte a szakmai törekvéseidet, ezért tökéletesen megalapozott a véleménye.

Egyes véleményekkel törődnünk kell, másokkal meg nem. Ennyire egyszerű.

hoffman_

Na jó, évi 4-5 alkalom talán belefér. Rövid ideig. Jutalomért.

Én éppen most dolgozom azon, hogy tényleg, őszintén el tudjam ismerni, ha a másiknak igaza van, és ne essen rosszul, de még nem megy túl profin.

[ Szerkesztve ]

Ezt abból következtette ki, hogy a szakmunkákhoz tök béna vagyok, és nincs fizetett munkahelyem.

Na, és mit szóltok az überelhetetlen embertípushoz? Tudjátok, akinél soha nem lehet jobbnak lenni, legalábbis őszerinte nem.

[ Szerkesztve ]

Nem sok olyan ember van szerintem, aki a hibabeismerés mintaképe lehetne Valóban nehéz dolog. Nem is az olyan jellegű dolog, hogy ó főnök, rosszul adtam vissza, 20.000 mínusz van a váltásban, my bad, le lehet vonni. Hanem az igen, belátom ez így nem működik, Neked van igazad

Crystal:

Szerintem ha a szakmunkához béna vagy, akkor abból következik, hogy a filmrendezés tök jól mehet! Vagy még lehetsz szabad bölcsész, de az ne legyél

Na, és mit szóltok az überelhetetlen embertípushoz?

Fúú, ne is mondd.. Van ilyen ismerősöm is, ráadásul hívhatom barátnak A mozgáskoordinációja a béka segge alatt van, extrém antitálentum, de jobban úszik, jobban bringázik, jobban kajakozik, meg mindent jobban csinál, mint én valaha

[ Szerkesztve ]

Nagyon igaz, hogy azokat is könnyű megsérteni, akik nagyra vannak magukkal! Már csak azért is, mert azok szinte minden esetben sértődékenyek! Nem tudják elfogadni, hogy nincs igazuk!

Én nem szoktam hisztinek venni, ha egy nő nem ért egyet velem. Miért tenném? Pont olyan ember, mint én, és könnyen lehet, hogy én tévedek!

Sajnos én is belefutottam abba a hibába, hogy hülyeséget gondoltam önmagamról. Abba is belefutottam, hogy a múlt alapján ítéltem meg a jelent, de rájöttem arra, hogy ez ostobaság. Még dolgozom azon, hogy túllendüljek ezen, de azt hiszem, hogy jó úton haladok!

hoffman_: Egyetértek abban, hogy mindig van megoldás, de csak akkor, ha ebben mindkét fél partner! Ehhez viszont feltétlenül szükséges az őszinteség, ami sajnos manapság ritka kincs!

Crystalheart: Imádom az olyan embert, aki szerint mindenki egy rakás sz@r, csak ő tud mindent. A legjobb az, amikor leiskolázom és erre azt válaszolja, hogy: Te ezt nem tudhatod!

[ Szerkesztve ]

Ó, igazán zseniális! Tehát röviden: ha én nem vagyok túl jó, mint műbútorasztalos, akkor már nem érthetek semmihez? Hát mit mondjak, igen érdekes hozzáállás.

Olyat is láttam már, aki tökéletes. Jelenleg egy ilyet biztos ismerek. Elég sz@r ügy.

hoffman_

Nem sokaknak megy a hibabeismerés, az tény. Sajnos olyat viszont sokat ismerek, aki hibátlan, és minden dolgot, amit elront, megkísérel másra kenni.

Geri Bátyó

Nem rólad volt szó, hanem az olyan hímsoviniszta egyénekről, akikről a PH-s fórumos cikkben is írtam. Igen érdekes fajta, de szerencsére nem ismerek ilyeneket személyesen. Jobb is nekik!

Mindenkivel előfordul, hogy néha túl- vagy alulértékeli önmagát, de szerencsére ez idővel beáll egy normális szintre (az értelmesebbeknél). A múlton is elég nehéz túllépni, de ha rájössz, hogy ez nem ugyanaz a helyzet és nem ugyanaz az ember, akkor már könnyebben megy. Örülök, hogy jól haladsz ezen a téren.

[ Szerkesztve ]

Nagyon sokak szerint egyáltalán a művészet az konkrétan semmihez sem értés. Kedves szomszéd szerint még akkor is léhűtés, amikor már annyi pénze van a rendezőnek, hogy a komplett budai várat megvehetné. Egy kicsit proletár-felfogás, ami sokakban nyomot hagyott.

Szeressük egymást, gyerekek!

Pál Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész

Ó, igen, ez ismerős felfogás, de kicsit más téren. Azt szoktam szeretni, amikor az ilyen zsenik még akkor sem fogják fel, hogy nincs igazuk, amikor a saját szemükkel látják a bizonyítékot arra, hogy a másik gondolta jól. Az az igazi!

yetike

Szeressük, szeressük!

gyuszmó

Tudtam én, hogy olvastam már valahol.

Pontosan. Idézet tőle: "Hát az a Deák Bill? Hát az énekes? Pont úgy nincs egy rendes hangja, mint a jó apádnak. Meg a húgod is, ahelyett, hogy itt énekelget, inkább tanulna valami rendes szakmát..."

Értem. Mondjuk van benne valami - ilyen lepattant kricsmiben fellépni elég ciki.

Remélem, nagy ívben nem érdekel egy ilyen kifinomult, komoly filmes múlttal rendelkező nemzetközi hírű rendező kiforrott véleménye.

A rendes szakma gondolom az, amikor látástól mikulásig dolgozol nagyon kevés pénzért. Mármint szerinte.

Persze, hogy fütyülök rá...

Az a típus, aki nyugdíjazása után is reggeltől estig a garázsában bütyköl, ami becsülendő dolog, de nem kellene ezért beszólnia állandó jelleggel. Ez még nem is zavarna, de a feleségével pletykálnak szerte a faluban. És ők úgy is látják. Az ilyen szókimondásból nem kérek, ha lehet... Szóval ezért mondom, hogy az őszinteségnek is vannak határai, mert nem jó, ha mellé nem társul kellő empátia.