Nekem néha már a jópofizás sem akar menni.

Én úgy látom, hogy nagyon nagy dolog, ha valaki elismeri, hogy a másiknak igaza van. Elő szokott fordulni, hogy én értem, hogy a másiknak a saját szempontjából igaza van, de az én szempontomból nekem is. Ilyen esetekben nem szoktam megérteni, hogy miért nem lehet elismerni azt, hogy mindkét embernek igaza van (természetesen nem ténykérdésekben).

Nem vagyok jó a vitákban. Anno öt év együttélés után gondoltam arra, hogy soha nem volt veszekedés vagy olyan igazi vita, inkább mindig csak megbeszéltük a dolgokat.