Nem állítottam azt, hogy a kutya alattomos. Alattomos kutyákat emlegettem, nem minden eb olyan. Éjszakába nyúló műszakból, a sötét utcán, körgátsoron túli területen elment mellettem némán egy nagy szürke kutya, és amikor mellém ért, odakapott a lábamnak. Áh, nem volt alattomos...

Én ne ismernék kutyákat? Vidéki gyerek vagyok. Még kutyafalkákat is ismerek, és voltak olyan kutyakalandjaim, hogy akár egy farkasfalkával vívott küzdelemmel is összevethetném. Az életemért is vívtam csatákat kutyákkal, fegyvertelenül, kiszolgáltatottan. Eh, városi népség, egyik kutya, másik eb...

Jóságos és hűséges kutyákat egyaránt ismertem. Olyat is, ami hűséges volt, de nem jóságos, mert a terület védelmét és a gazda védelmét sokkal fontosabbnak tartotta.

Nagyon félreértettél. Azt boncolgathatnánk, hogy mitől lesz alattomos egy kutya, de találkoztam már hólepte puszta közepén három darab olyan német juhásszal (kóbor ebek voltak), hogy a vér megfagyott az ereimben. Ezek kapcsán nem a jóságos kis kutyulik jutottak eszembe, hanem a saját bőröm megmentésén kellett fáradoznom.

Aki bármilyen állatot kínozni merészel, annak büntetésben kellene részesülnie! persze hiába adott a törvény, ha nincsenek őrei, akik azt betartassák.

[ Szerkesztve ]