Ja, ja, nem a bűnösök bűnhődését értettem alatta. Nem vagyok egy bosszúálló típus, a büntetés addig célszerű, amíg meggátol egy következő bűnt, pl. elrettentéssel, demonstrálással.

Amit én értettem alatta, hogy a jó emberek tetteikkel ellensúlyozzák a tudatlanságból vagy rosszindulatból eredő eseményeket, és a jó művész az emberiség bűneinek emlékét - vagy a főként azokból épített fantáziavilágot - végül tanításra használja föl. Például a háborús filmek, regények stb. Persze lehet mondani, hogy ezek gazdasági érdekeket szolgálnak, valaki a zsebét tömte meg velük, de végeredményben a fő alkotó, a rendező vagy író belevitte a mondanivalóját. A jó film és a jó regény művészet. Így a régi mocsok hasznossá válik, mondhatni lemossuk. A háborús filmekben ugyanis mindig az a kérdés, hogy a sok borzalom közepette mi az, ami még akkor is érték. Ha pedig új bűnöket követnek el, akkor mindannyiunk feladata volna tanulni és tanítani belőlük, hogy egyre kevesebbszer lehessen rá példa. Ez a tudás halmozódik már a fejlett világban évezredek óta, a világháborúk voltak a holtpont, és ezt az elméletet támasztja alá a rengeteg konfliktus és az emberi jogok hiánya az elmaradott országokban.

Chaser: Épp azért nem független - és az egész beszélgetés innen indult el, ugye -, mert a régiek adtak neked valamit, de te még annyit sem adsz nekik, hogy tiszteled őket. Én nem vagyok büszke semmire, ez nem büszkeség kérdése, nem verem a mellem ara, hogy nézzétek, én bezzeg magyar vagyok. Én egyszerűen szeretem a hazámat.