Édesanyád fölnevelt, de a régi nagy emberek is épp ezt tették: alkottak, hogy az utókort neveljék.

"Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!"
(József Attila: Születésnapomra)

"Ennyi erővel a 2. vh. kifejezetten szerencsés hogy volt? Jobb filmek kerekedtek ki abból az eseményből." - Fentebb ezt már kifejtettem, de tán elsiklottál fölötte? Arról beszéltem, hogy az emberiség hajdani bűneiből hogyan tanulhatunk, hogyan taníthatunk a művészet eszközeivel, így, új értelmet adva az emlékeknek, hasznossá fordíthatjuk. Nem magát a háborút - bár bizonyos tekintetben az is hasznos, pl. technológia -, hanem az emlékét. Így lehet lemosni a történelemről a mocskot. Vagy szerinted jobb volna elfelejteni az egészet, hogy újra és újra elkövessük ugyanazokat a hibákat, aztán jól lenapalmozzuk magunkat?

A múlt bűnei a jelenben csak a következmények miatt számítanak. Az emberiség nevét nem feketítik be. Ami miatt szégyenkezni volna okunk, az a jelen kor bénázása. Ám a kultúra, a művészet alkotásai, ha egyszer létrejöttek, már megmaradnak addig, míg továbbadjuk őket, ezért a jelen részei is.

[ Szerkesztve ]