Jaj, nem, ezt nem jól értetted. Az is lehet, hogy rosszul fogalmaztam meg, hogy mire gondolok. Vagy egy nagy rakás kedves ismerős, akivel jóban vagyok, és pont nem érdekel, hogy mennyire ugranak, ha sivalkodni kezdek. Van egy barátnőfélém, őt nagyon szeretem, de tudom róla, hogy vagy úgy lesz, ahogy megbeszéltük, vagy nem. Ettől még szeretem, csak nem veszem fixnek, amit mond, mert ő nem olyan. Nem hazudik, egyszerűen alkalmatlan arra, hogy előre lássa, hogy éppen mihez lesz kedve.

Ezzel szemben ha valaki megígér valamit, amiről tudja, hogy nekem fontos, akkor igenis elvárom, hogy teljesítse. Ugyanúgy, mint ahogy én is ott leszek, ha szükség lesz rám.

Ha valamire szükségem van, amit nem tudok egyedül megoldani, akkor attól kérdezek, akiről tudom, hogy ért az adott dologhoz. Megkérdezem, hogy tud-e segíteni. Ha nem, akkor megkérem, hogy ajánljon valakit, aki tud.

Attól nem lesz valaki megbízható, hogy soha nem tett még értem keresztbe egy szalmaszálat sem. Lehet, hogy én csinálom hülyén, de én bízom az emberekben. Mindenki olyan helyzetből indul, hogy hiszek neki. Aztán ezt elég sokan eljátsszák, onnantól kezdve rájuk nem számítok.

Nyilván a piti dolgok nem számítanak, mondjuk ha valaki megígéri, hogy hoz egy kávét a munkahelyemre, de elfelejti, az pont nem érdekel. Van ilyen. Hm. Kénytelen vagyok elismerni, hogy Te fogalmaztad meg jól a dolgot, amit én is gondolok. Tényleg a fontos dolgok azok, amik számítanak.

Köszönöm, hogy leírtad másképp is, így már értem, hogy mire gondoltál.