"Hogyan döntjük el demokráciában vagy diktatúrában élünk?"

Van valami végzetesen idealisztikus értelmezése a demokráciának, ami elterjedt az emberek fejében.
A demokrácia is egyfajta diktatúra. A többség diktálja a feltételeket a kisebbségnek. Ennek a megvalósításához találták ki az érdekképviseleti rendszert. Választás-> képviselő-> törvényalkotás.
Itt jönnek a képbe, a pártok. Elméletileg a pártok jelenítik meg az érdekcsoportokat és visznek kezelhető rendet a demokráciába. A gyakorlat kissé más. A választók többségének fogalma sincs a saját érdekéről. Egy kisebb részük tragikus mértékben értelmezi félre az önérdekét.
Ezért minden demokráciába be van építve egy biztonsági mechanizmus. Az állam működőképességét lehetetlenné tévő kérdésekben nem működik a szabad választási jog. Még közvetett formában sem.
A töröljük el az összes adót és akkor jó lesz majd nekünk mozgalom kellően demagóg, de legalább szét is esne az ország, ha elérné a célját.
A diktatúra jellegzetessége az érdekképviseleti rendszer figyelmen kívül hagyása vagy megszüntetése.
A szovjet imperializmus időszakában Magyarországon rendszeresen voltak választások. Egy párt, egyetlen jelöltjére lehetett szavazni és mindenkinek el kellett menni szavazni. Aki elfelejtette, azért taxi szolgáltatás szinten mentek a rendőrök és vitték. A választások mindig nagyon sikeresek voltak. 98%-os részvétel mellett, 98%-os szavazat többséggel győzött az egyetlen jelölt. Az utolsó alkalommal már sokat nyomtak a demokrácián. Az egyetlen párt, kettő jelöltje közül lehetett választani. Persze így is bohóckodás maradt a dolog.
A jelölést nem az MSZMP, hanem egy köztes szervezet a hazafiasnépfront indította, az MSZMP ajánlása alapján.
Magyarországnak sincs gyakorlata a demokráciában, mint ahogyan az országok többségének sincs. Rosszabb időkben inkább egy erőskezű, jó királyt akarnak az emberek, aki mindenkinek megmondja, mit kell csinálni és jobb lesz.