Sok műbe pedig csak belemagyarázzák, hogy az éppen most előrébb jár a társadalomnál és víziót közvetít. Ha pedig minden művész csak szabálytalan piros meg zöld vonalakat rajzol a fehér vászonra, akkor ki fogja eldönteni, hogy ki a tehetséges és ki a kókler, melyiknek van mondanivalója és melyik csak összefirkált papírdarab?
Hogy hanyatlanak-e a művészetek szerintem nem is kérdés, máshogy a széles tömeg érdeklődését nem is tudná felkelteni. Hogy mióta, azon lehetne vitatkozni, a korai impresszionizmus nem hiszem, hogy ebbe a témakörbe tartozna, de még a kubizmusnak is inkább csak a vadhajtásai. Abban mondjuk nem hiszek, hogy ez végleges és visszafordíthatatlan - sőt, inkább tartható átmeneti állapotnak. Legalábbis igen biztató jelek vannak arra, hogy már a művészvilág fellegvárában is kezd egyeseknek elege lenni abból, hogy minden héten betoppan valaki, aki például a testével mázol képeket (korhatáros tartalom).
Fritz Lang filmjeit pedig nem kell bemutatni, de a Metropolis szerintem semmivel nem lett jobb a megzenésítésével, legfeljebb érdekesség, hogy a '80-as évek milyennek látja a háború utáni Európa filmművészetét, de a filmzene sehogy sincs harmóniában a képi világgal, nem igazán sikerült értékesebbé tenni vele az eredetit.

[ Szerkesztve ]