Nincs rá szükség... Hát. Azért arra a pár milliárd dollárra valakinek csak szüksége lenne. Sőt maguk a cégek már abból jól járnának ha ezt az összeget be tudnák fektetni mondjuk egy 6-7 százalékos hozamra.
Sőt ebből a pénzből lehetne bőven osztalékot fizetni amit a tulajok szeretnének is csak hát nem egyszerű az offshore-okból hazahozni a pénzt törvényesen.

Azt tudod hogy pl az Apple fizet osztalékot most is (többit nem néztem meg)? Hidd el hogy nagyon jól megvannak ők ezzel, amit kell oda visznek ahova kell és akkor amikor szükség van rá. Kicsit olyan érzésem van mintha most rugdosni kéne őket hogy csúnya gonoszok keresnek pénzt és nem adják csak úgy ki a kezeik közül, úgy hogy hagytuk kedvezőbb adózási feltételeket is válasszanak maguknak.
Meg lehet tenni de ezt már többször tényleg nem kellene leírni, hogy akik megtehetik a törvényi módosításokat azoknak ez nem érdeke. És a bulinak itt vége is van.

Ezen a ponton pedig azon lehet gondolkodni, hogy hogyan lehet egységesíteni az adózást vagy milyen módon lehet mindenkinek jó feltételeket biztosítani. De az nem a megoldás hogy ők a gonosz cégek és fizessenek.

Valamint engem is érdekelne Feketelaszlo feldobott téma továbbra is, erről esetleg van bővebb információd?

[ Szerkesztve ]

Nagyon sokáig nem fizetett. De mindegy. Ezen kár tovább rugózni.

Melyik téma mert többet is feldobott?

A jelen vagyoneloszlási piramis fenn nem tarthatóságának megkérdőjelezése.

Sajnos meg kell, hogy cáfoljam a kollégát. Brutálisan nőnek az egyenlőtlenségek. Bemásolnék egy rövid írást erről:

"A gazdaságtörténetet hosszú távon szemlélve a legfontosabb folyamat, aminek szemtanúi
lehetünk az elmúlt két-három évszázadban végbement masszív divergencia a jólét terén. A 17.
századig bezárólag a világ összes országa szegénynek számított. Fejlettségbeli különbségek
természetesen ekkor is voltak, a mérték azonban közel sem volt olyan szélsőséges, mint
korunkban. A 18-19. századtól eszkalálódó egyenlőtlenségek egy új jelenségnek, a gazdasági
növekedés színrelépésének köszönhetőek. Az emberiség történelmének nagy részét a növekedés
hiánya jellemezte, az egyes gazdaságok teljesítményének bővülése elenyésző volt, zérushoz
közeli értékkel. A gazdasági növekedés tehát egy modernkori jelenség, amely a 19. századig
bezárólag jórészt csak Nagy-Britanniában, az USA-ban és néhány nyugat-európai országban
ütötte fel a fejét. Bár üteme mai léptékkel nézve még alacsony volt, de elegendő ahhoz, hogy –
közel kétszáz év alatt – a 20. század elejére tetemes életszínvonalbeli különbségeket hozzon létre
a világban. A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése a 20. század első felében is folytatódott,
azonban már kisebb lendülettel, köszönhetően a nagy gazdasági világválságnak, amely a fejlett
országokat érintette a legsúlyosabban. Napjaink jólét szempontjából végletekig polarizált
glóbusza tehát részben a régmúlt öröksége.
A jövedelmi különbségek alakulását a 20. század második felében az 1. táblázat szemlélteti.
A táblázat a nagy népességű országok vásárlóerő-paritáson mért GDP/foglalkoztatott mutatóját
viszonyítja az USA hasonló mutatójához az időszak elején és végén.15 Jól látható, hogy már a 20.
század közepére is számottevő jövedelmi diszparitás jellemezte a világot. Etiópiában például az
egy főre eső reáljövedelem csupán 4 százaléka volt az USA-énak 1960-ban, azaz egy átlag polgár
25-ször élt jobban az Egyesült Államokban ekkoriban. Az eloszlás másik széléről példának
vehetnénk az Egyesült Királyságot, ahol az arány 70 százalékhoz közelített.
Bár a relatív fejlettségi mutató átlagos és medián értékei alapján a végletes megosztottság az
évezredfordulóig enyhén mérséklődni látszik, a valóságban tovább folytatódott a polarizáció. A
relatív GDP/foglalkoztatott eloszlásának szórása ugyanis megnőtt, ami azt eredményezte, hogy a
medián és az átlagos értékek a korábbinál is kevésbé reprezentálják a sokaságot. Az 1. ábrán jól
látható a relatív fejlettségi szint eloszlásának ellaposodása: 1960-hoz képest a sűrűségfüggvény
szélei megvastagodtak. Sőt, nem csak az eloszlás szórása lett nagyobb, de egy móduszúból kétmóduszúvá
vált, ami annak köszönhető, hogy a sűrűségfüggvény középső értékei beszűkültek. A
statisztikai nyelvezetet lefordítva, mindez azt jelenti, hogy a világ kettészakadt. Kialakulóban van
a szegény és a gazdag országok klubja, a közepesen fejlettek csoportja pedig egyre inkább eltűnik.
A GDP/foglalkozatott eloszlásában bekövetkezett változások a globális jövedelmi polarizáció
alakulását reprezentálják. Az aggregát folyamatok mögött, az egyes országok szintjén azonban a
relatív fejlettség dinamikájának széles spektrumával találkozhatunk az elmúlt 50 évben (1.
táblázat). Egyes országok felzárkóztak (pl. Brazília), mások leszakadtak (pl. Nigéria), megint
mások megőrizték pozíciójukat az USA-val szemben (pl. Egyesült Királyság). Ezek az
elmozdulások viszont többségében alig haladták meg a 10 százalék pontot, ami negyven év alatt
nem nevezhető érdemleges teljesítménynek."

[ Szerkesztve ]

Ciklikusan történik a vagyoni újraelosztás, vagy véres forradalmak / világháborúk, vagy hatalmas természeti katasztrófák végett.

Economiston van erről 1-2 jó cikk, olvasd el őket. Most az a tragédia, hogy 1870-1914-ben kisebb volt a vagyoni olló Európában, mint most, pedig akkor a nagytőkés vs. 6*12 óra munkások viszonya komolyan megihlette Marxot és társait.

Ezt azzal lehet kiegészíteni (saját kútfőből), hogy a felső 1%-os csúcs a globalizáció miatt valószínűleg meg fogja úszni a világégést, de az őket kiszolgáló (és követő) 10-20% az, aki az itthoni NER lovagok mintájára csak tátogni fog, mint hal a szatyorban.

Nemzetállamok szintjén még veszélyesebb ez a téma, mert a nagy vagyoni ollóval rendelkező állam / kultúra általában hátrányból indult egy kisebb ollójúval szemben, egyszerűen azért, mert a társadalom nagyobb része egy lyukas fabatkát sem fog adni a gazdagok vagyonának megmentéséért, nem hogy az életét.

[ Szerkesztve ]

Már Amerikában, a kapitalizmus őshazájában is morognak az emberek, mert adott cég vezetői akár 100-szor annyit is keresnek, mint egy sima alkalmazott. Ez pedig már nagyon verdesi a biztosítékot.

Főleg, hogy a valódi termelést a munkások végzik, a tevékenységet pedig a középvezetők is le tudják vezényelni. A felsővezetők meg lényegében csak élvezik az életet. Az meg, hogy "övék a felelősség", nagy kamu. Eleve aláíratnak minden papírt a dolgozókkal, bármi történik, ők nem felelősek. Ha meg csődbe megy a cég, én még egy valódi felelősségrevonást sem láttam.
Sőt, a 10 évvel ezelőtti gazdasági válságnál még az amcsi kormány fizetett a bankoknak, hogy kihúzza a csávából őket, amit aztán a felsővezetők (akik a válságot okozták!) szépen elosztottak maguk közt bónusz gyanánt.

++
Több helyen is kihozták az egyenlőtlenségek növekedését.

Sajnos ezeket a dolgokat én is máshogy értelmezem. Ha van adó, akkor úgyis a fogyasztók fizetik meg, szóval szinte tökmindegy, hogy van-e vagy nincs

És mit vesztesz azzal, ha az Apple / Google / Facebook drágább lesz?

Sőt biztos nem leszek népszerű, de csak legyen drágább sok minden, mert csak megy folyamatosan a pazarlás, ha olcsón elérhető minden eldobható szar...

Mondjuk ezek ingyenes szolgáltatások... Ha fizetős lesz, akkor mennek is a levesbe.

Ezt mondjuk túlzásnak érzem.
Az adataim nem az életem.
Pláne, hogy amit használhatnak belőle, az csak célzott hirdetés formájában köszön vissza. Itt-ott. Cserébe használhatom a teljes Google-ökoszisztémát, a Facebookot stb. Szerintem elfogadható ár.

Pénzbe nem kerül, a fizetés jelen esetben ezt jelenti.
Kamu adatokkal is sokan vannak fent, meg nem is kötelező. Meg aztán, amit nem adok meg, azt nem tudják.

Amint elkezdenek költséget jelenteni a usereknek, leesik a userszám, a reklámelérés, és vége.

[ Szerkesztve ]