Ugyan írtam a posztban a véleményemet, de különösebb kifejtést nem rendeltem hozzá. Megteszem most engedelmetekkel.

Úgy gondolom, hogy a tegeződés/magázódás története nem csupán a tiszteletről szól. Vannak (jobb esetben) értékrendjeink, amihez jó ha igazítjuk magunkat. Ez egy kapaszkodó és egy védelmi vonal. Nem feltétlenül másokkal szemben véd meg, hanem a bizonytalanságtól, ami sok esetben rosszabb is. Tehát ha az én értékrendem szerint vallom a tegeződés/magázódás szükségszerűségét, akkor nem azt jelenti, hogy egy begyöpösödött relikvia vagyok, hanem az én foglalatomban azt, hogy kellően távolságtartó. Amit bambano kolléga ír szintén tényező. Hova sorolod magad? Ha bemész egy hivatalba, vagy hivatalos közegbe, akkor nem tegeződünk. Megtartjuk az etikus távolságot. Bőven tűnhet úgy a letegezettnek, hogy te felsőbbrendűnek tekinted magad nála és valószínűleg tudat alatt ezt is teszed. Ez helytelen. Beosztása, rangja, kora, neme szerint működik a besorolás, ahogy a kolléga is írta. Ez könnyen tűnhet a rég múlt idők röghöz kötött magatartásának, de ez is a káosz ellen van. Az állatvilágban erőszakkal vívják ki a tiszteletet. Mi ezt többnyire (persze sok kivétel van) kinőttük és ez az a pont, ahova kényszerítenünk kell magunkat, hogy a megfelelő tiszteletet és távolságot megadjuk.