A kérdésre teljesen egyértelműen lehet válaszolni.

Ha születéskor, pontosabban előtte, nem történik csoda, akkor a halálkor hogyan keletkezhetne csoda?
Petesejt, ondósejt és egy kis szerencse elegendő az élethez. Senki sem regél arról, hogyan kerül lélek az embrióba. Ráadásul a lelketlenek is pont úgy halnak meg, mint a többiek.
Halálkor sem tudunk arról bizonyságot, hogy bármi is eltűnne a testből.

A túlvilág, ha létezne, mindenképpen rasszista lenne.
Hallott már valaki olyat, hogy egy kutya vagy baktérium, pokolra vagy mennyországba jutott?
Szóljatok, ha igen.
Vagy a kutyában nincs lélek vagy valami hasonló, ami képes átjutni a túlvilágra. Az emberben meg van?
De tegyük fel, hogy létezik ilyen szimbióta. A halálunk után a szimbióta attól függően kerül a túlvilágra, hogy mi hogyan viselkedünk? Közöm van hozzá, ugye nincs.

De azt is érdemes átnézni, hogyan kezelik ezt a dolgok a vallások.
Szép ecsém, ha jó leszel a mennyeknek országába fogsz üdülni az idők végezetéig. Majd utána fel fogsz támadni.
Szép ecsém, ha rossz leszel, akkor az idők végezetéig ott fogsz főni a pokolban. Utána fel fogsz támadni.
Csak az a kérdés, honnan szerzik azt a végtelen mennyiségű testet a feltámadáshoz. És a feltámadás után mi lesz? Esetleg, szokás szerint, mind meghalunk?

Ha hiszel benne és jó leszel egész életedben, azzal mindenki jól fog járni. Ha még sem kapod meg, az ezért járó főnyereményt, az senkit sem fog érdekelni. Még téged sem.