Ez az, hogy nem. Már vagyunk a tudomány azon fejlettségi szintjén, hogy tudjuk amit mi léleknek hívunk az csak az agy működéséből ered és nem egy kézzel megfoghatatlan vándorló valami, dimenziók meg mindenféle tér között. Amint leáll a keringés kb. 5 perc után az agysejteknek annyi, azzal együtt minden folyamatnak ami benne zajlott, így a léleknek is. Nem megy sehova, nem megy mennyországba, nem repked körülöttem, se a kertben. Semmi lesz. A semmi felfogásához még nem vagyunk elég fejlettek ezért is él még a hit sokakban. Ami jó is, de egy olyan merengő, racionalista, realista szerű személyt, mint én, sajnos ez nem vigasztal.
És pont a semmi miatt olyan felülmúlhatatlanul fájó a halál. És veszi el elég keményen az értelmét az életnek. Vagy valakinek pont ez adja meg. Sokszor gondolkozom rajta a végtelen univerzum miért működik így.