Maguk a foglalkoztatási mutatók sem a valóságot tükrözik. Egyrészt mert a munkanélküliségi adatok nem tartalmaznak egy csomó embert, akik nem dolgoznak, vagy csak alkalmi fekete munkából élnek, másrészt beleszámítunk egy csomó élősködőt, akik valójában inkább hátráltatják a munkafolyamatokat. Ne mondja nekem senki, hogy Ausztriához viszonyítva nálunk 2,5-szeres létszámra van szükség a közszférában. Ez a típusú fals foglalkoztatottság rosszabb, mint a munkanlküliség. Egy államigazgatásban bújtatott káder kerül mondjuk havi fél millába a köznek, míg ha keres 200 bruttót a versenyszférában, akkor ő és a munkáltatója befizet kb. 120-130e Ft-ot a közösbe. A különbség több mint 600e Ft havonta!

Szinte minden nagyobb projekt keretében elköltött közpénzen van egy sarc, amit az üzlet "kiosztójának" fizetsz. Autópályánál közel 50 %, máshol kevesebb. Ha ilyenekben "szerencsésen" részt vevő vállalkozások tulajdonosaival vagy vezető alkalmazottaival alkalmad nyílik beszélni, négyszemközt elmondják, nagyjából hogyan bonyolódik a "biznic".
Óvatos becsléseket olvastam, azok szerint a közpénzek minimum 10 %-át elsíbolják így. Ez kb. 1500 milliárd forint évente, 125 milliárd havonta.
Mindegy, minek nevezzük, még ha a klasszikus korrupció definíciót nem is fedik.

Egy 15-20 éve jelen lévő bank esetén nem hiszem, hogy kivonulna a piacról, ha 40 helyett "csak" 20 %-os profitrátával üzemelhetne.

A profitra rakódó terheket kellene valamiféle racionális értéken tartani, nem a befektetésre kivetett sarcokat. Azzal egyetértek, hogy regionális összefogásra is szükség lenne, mert a kockázattal nem arányos, ahogy pl. a Visegrádi országokat kezeli a tőke (persze válságon kívül). Ha nagyobb profitot remélnek kisebb kockázattal Iránban, tőlem mehetnek. Amíg a környéken (inside EU, NATO, stb) durván egymás alá ígérgetünk, csak a saját helyzetünket rontjuk.