Internetnek hála mindenki elvállal mindent, legyen az munka vagy találkozó.
De talán a borzasztó az egészben az, hogy el is várják, hogy ott legyél mindenhol, máskülönben nem tudsz lépést tartani a világgal.
Aztán jönnek a "Ne haragudj, mégse tudok elmenni" kezdetű bocsánatkérések...

Ezt a bekezdésedet kifejtenéd légy szíves? Mi köze az internetnek ahhoz, hogy túlvállaljuk magunkat?
Én is érzem ezt magamon, de az okát nem tudom az internethez kötni.

Rége(bbe)n volt levelezés és telefon.
Ha valamit megbeszéltél valakivel, akkor az fix volt és kész. Te is ennek fényében osztottad be az idődet, és ha mégse tudtál elmenni arra a megbeszélt eseményre, az esetek többségében korábban szóltál, hogy offos a dolog, mert mobiltelefon híján máskor nem biztos, hogy tudtad jelezni a másiknak, hogy lemondod a találkozót.

Ma meg az ember két fontos program közé beprésel egy harmadikat, fittyet hányva arra, hogy ha netán az első program tovább húzódik, akkor az utólag megszervezett találkozó fizikailag lehetetlen küldetés lesz, és ilyenkor jön a drámai bocsánatkérés az utolsó pillanatban facebookon, sms-ben vagy jó esetben telefonon.

[ Szerkesztve ]

Annyival pontosítanám, hogy ez nem az internet, hanem a folyamatos elérhetőség átka. Hívhatod mobiltelefonnak

Igazad van.

Szóval úgy gondoljátok a könnyebb elérhetőség miatt könnyebb nagyszájúnak lenni és több mindent elvállalni, ami pedig könnyeb túlvállaláshoz vezet
Értem, ebben látok logikát

"Ha valamit megbeszéltél valakivel, akkor az fix volt és kész": haha, milyen vicces dolog ez a nosztalgia.

régen sokkal kevesebb következménye volt annak, ha nem tartottad meg a megbeszélteket. így gyakrabban estél pofára.

Zenész vagyok, én csak a tapasztalatomat írtam le főleg a próbaidőpontok kapcsán.

Szerintem legtöbbünknek nem kábítószer, inkább napról napra bővülő lehetőség a mai technikai bumm. A jót könnyű megszokni, mondják és tényleg így van. Fura lenne, ha valamit nem tudnék megnézni a Google-ban. Kifejezetten idegesített például szombaton, hogy a turistatérkép nem volt nagyítható, mint a Google Maps, ellenben a Facebookra föl se néztem három napig. Az is természetesnek tűnik már, hogy ha bármely gondolatomat meg akarom osztani egy a téma szempontjából releváns ismerősömmel, azonnal megtehetem. Nem kell unatkoznom a laborvizsgálat előtti "kötelező" órás várakozás alatt, de a net helyett legutóbb is egy kedves idősebb hölggyel beszélgettem. Ha valamit nem tudok hirtelen, akkor gugli, de komolyabb információk elérése akár több napos bányászatot igényel ma is, végső esetben könyvekhez kell fordulni, noch dazu gyakran nyomtatott változathoz. Nagy korlát jelenleg a kijelző bámulása is, zsebben kicsi fér el, a nagyobbak nehezek is és az energiaellátás is okozhat gondokat. Így várom azt az időt, amikor az agyban jelenik meg közvetlenül minden és minden valaha létrejött információ elérhető lesz, persze a keresést még javítani kell hozzá, hogy ezeket meg is találjam...

civil vagyok, én csak a tapasztalatomat írtam le "mesteremberek", futárszolgáltatások, ételhordók, autószerelők és hasonlók kapcsán.

szerk: a jogászokat ki ne felejtsem

[ Szerkesztve ]

Rss – feedly, azert nem tunt meg el

Onvezeto autoknal nincs olyan sok kerdes. Statisztikailag a tesztautok biztonsagosabban vetettek mint az emberek.

Big Data igazabol regota letezik. Persze nem olyan formaban mint ma . Pl FBI is az elsokent gyujtott ossze annyi adaot ami alapjan profilokat sikerult csinalni. Annyira azert nem kulonbozunk mint szeretnenk. De az USA-ban regota statisztika alapu a sport is.

A tartalomnal viszont valltozas van. A tartalomszolgaltatok egy resze kenytelen erteket adni, mert az algoritmusok egyre inkabb a felhasznalok viselkedese alapjan rangsorolnak (vagy eppen ppc eseten is figyelembeveszik).

Ha a tartalom szar a latogato gyorsan odebb all ergo leminositi a tartalomszolgaltato tartalmat is. Igy ha eredmenyt akar nem adhat rosszat. Konverziot nem is emlitem. Ha mar online marketing akkor a power pagek nagyon is mukodnek.

Fura ezen az oldalon inbound marketinget olvasni . Ez a buborek offline is hasonlo volt. De azt se feledjuk, a neten felul mas emberekkel is talalkozunk, beszelgetunk es a offline konyvek, ujsagok sem haltak ki.

Regen abbol informalodtal amilyen ujsagot vettel, amilyen hiradast, tv musorokat kovettel. Alltalaban ugyanazokat kovetkezetessen.

Politikat erintve sem gondolom hogy itt nagy valltozas lenne. A platform es a vele jaro technika valtozott csak. De az emberek mukodese nem, a szovegirok ugyanugy keszitik a tartalmaikat ezen a paltformon. Ugyanazok a technikak mukodnek. Lenyegeben adott csatorna valamilyen celbol, megfelelo technikakkal eleri, hogy az olvasok minnel nagyobb resze magaeva tegye azt a gondolatot amit szeretnenek. A lenyeg nem valltozott.

De a fentiek nem 6 ev termesei. A Hubspot ami kifejezetten inbound marketinget celozta meg mar kb 10 eve jelen van. Big Data-t a Goggle vagy eppen Facebook sem 6 eve hasznalja. Kb azota miota adataik vannak. A google is lassan 20 eves.

Igaz egyes kuttasok szerint az atalagember figyelme csokken. A Z generacio ebbol a szempontbol bizony hatranyban van. Belenottek a digitalis vilagba de senki sem tanitja meg oket hasznalni.

Hasonlo koruak lehetunk, en is Y generacios vagyok. 80-as evek elejen szulettem es tudom milyen a digitalis ideghalozat elotti idoszak. De meg eleg koran kezdtem el hasznalni ahhoz, hogy megertsem mi ez az uj dolog. Ebbol a szempontbol egy erdekes generacio vagyunk.

A kozeli par evtized valtozasi durvak lesznek. Amig itthon barki elhiszi, hogy az oktatas szempontjabol barmit szamit egy ceu cirkusz, kozben mar evek ota a harmadik vilagbeli fiatalok egy resze a courseran kovet pl. Stanfordi eloadasokat.

Van olyan robot (Momentum Machine) ami 8 negyzetmeteren kivalt egy 120 negyzetmeteres konyhat szemelyzettel. Ezeregy ilyen terulet all valltozas elott.

Szoval izgalmas idoszak elott allunk. Bizony a mai modell jelentosen at fog alakulni. De mivel maga az ember nem valtozik, foleg nem ennyi ido alatt, en ugy gondolom, hogy az alapveto kompetenciakra lesz tovabbra is szuksegunk. Regen is, ma is es a jovoben is.

Te mivel foglalkozol amugy?

Tök jó cikk, rendesen el fogok rajta gondolkozni.

Különösen tetszett, ahogy kiütötted a mindigmindentfikázó majdénmegmondomafrankót kommentelők kezéből a fegyvert. Gratula, remekül írsz!

"Le tudnád tenni" – ha akarnád egyáltalán?
Nem, nem tudnám és nem is akarom. teljesen függő vagyok.

Teljesen egyetértek, régen nem volt közel sem annyi igérgetés, linkeskedés, mint manapság

Régen, a mobil előtti időkben nem volt kapcsolatom mesteremberekkel, jogászokkal, de szerintem ők mindig is túlvállalták magukat, mobiltelefontól függetlenül. Ők mindig is egyik helyről a másikra rohangáltak.

(#47) bambano + Dr. 444Hertz (#43) + (#54) pagi
De civilek között, de legalábbis nálunk tényleg az volt, hogy ha megbeszéltetek valamit, akkor nem volt variálásra lehetőség, az ember lehetőleg tartotta magát hozzá. Eseményszámba ment, ha valaki mégse jött el a találkozóra.
Ma nagyobb az információáramlás, az állandó elérhetőség, így persze ha nem jön el, legalább tudod, miért, és nem ácsorogsz az ujjaidat tördelve, de gyakoribb is, hogy az ember egyszerűen átszervezi az egészet, megy a variálás jobbra-balra.

Viszont azt tegyük hozzá, hogy k* sokat változott a világ ritmusa azalatt a 30 év alatt, amíg mi felnőttünk.
Ezt a legjobban a gyereknevelés kapcsán tapasztaljuk. Rohadtul mások az elvárások egy akkori fiatal szülő (mai nagyszülők) és egy mai fiatal szülővel szemben.
Rengeteg információ ömlik az emberre, hogyan is kéne csinálni, bárhogy csinálod, azonnal megszólnak érte. És a web2-n, facebook-on csüngő szülőgeneráció szivatja magát azzal, hogy ad is ezekre a véleményekre, állandó visszajelzést vár arra, amire nem kéne, azoktól, akiknek semmi köze.
Mert ma már mindenki beleszólhat mindenbe, instant, mert ugye mindenki non-stop online van.
Ahelyett, hogy az ember átmenne egy kicsit offline, és a gyerekre ill. magára fókuszálna, nem azon stresszelne, hogy jól csinálja-e.

(#51) RexMaximus:
Regen abbol informalodtal amilyen ujsagot vettel, amilyen hiradast, tv musorokat kovettel. Alltalaban ugyanazokat kovetkezetessen.
Igen, de a mai verzió hátránya az, hogy míg az újságosnál ott volt a kínálat, vagy mivel beszélgettél hús-vér emberekkel, értesültél más témákról, de pl. facebookon CSAK olyat dob fel, amit a profilod alapján ajánl, és ezért kerülsz buborékba. Kevesebb esélyed van eltérő dologgal találkozni.

Hasonlo koruak lehetunk, en is Y generacios vagyok. 80-as evek elejen szulettem es tudom milyen a digitalis ideghalozat elotti idoszak. De meg eleg koran kezdtem el hasznalni ahhoz, hogy megertsem mi ez az uj dolog. Ebbol a szempontbol egy erdekes generacio vagyunk.
Én 80, pont a generációs határon
De szeretem ezt az állapotot, amit Te is írsz. Hogy még offline voltam gyerek, belekóstoltam az informatika hőskorába (C64, plus4), de még nem vagyok elég öreg, hogy ne értsem, mi zajlik körülöttem.
(bár ez a Snapchat, Instagram, stb. magamutogatós dolgokhoz már öreg vagyok, egyszerűen nem érdekelnek. Igaz, fiatalabbként sem.)

lemaradásba kerülnék azokkal szemben, akik viszont nem teszik le
Sosem maradtam le a jó női seggekről, amikor letettem telefontechnikám!

és ezért kerülsz buborékba
Annyiban cáfolnám ezt, hogy a csoportajánló azért viszonylag jó diverzitást biztosít. Ehhez persze kell, hogy többféle érdeklődési körű emberrel beszélgess, a beszélgetések gyakorisága is meghatározza, hogy kitől ajánl a rendszer. Fontos a sokszínűség szerintem is, de nem mindenkinek igénye. Van, akinek pont megfelel a fősodor, mert amúgy is szűklátókörű, az egyszerű infókat akarja és tudja értlemezni, ízlését tekintve is ki van szolgálva, így kerek a világ (buborék). Ez nem feltétlenül technika-függő, viszont rá tud erősíteni a technika. Azt mondom: aki fogékony, az úgy is megtalálja a speciális irányzékokat, illetve azok őt.

Annyiban cáfolnám ezt...

Nem bántásból, de a végén inkább magadat cáfoltad mert egyetértettél abban, hogy a technológia képes felerősíteni ezeket a tendenciákat.

Várjál, kimagyarázom. Nem, az van, hogy aki határterületen mozog, azt könnyebben tölti ki a semmit nem érő, bulvár szintű információ-áradat, de alapvetően a technika nem változtat meg embereket. Aki mániákus és Jézust lát bele a programkódba, annak sem a számítógép vagy a programnyelv a démona, hanem hozott agyi kémia és/vagy gyerekkori traumák, degeneratív allélok a géntérképében vagy amit akarunk. A kütyükön kívül rengeteg hajlamosító tényező van, de a csíra, az irány a felhasználóban rejlik. Aki nyitott ingerszegény környezetben is az - kimaxolja a szegényes lehetőségeket is - aki szűk, az meg bejárhatja a világot, de csak az amúgy netről is begyűjthető közhelyeket hozza vissza haza magával.

[ Szerkesztve ]