Nem szeretnék én vitába keveredni, de amiről te írsz az elején a Hobbit és nem a Gyűrűk Ura. Az, meg hogy szenvedésről is szól a három film, szerintem igen is szükséges velejárója a filmnek és a könyvnek is.

És mielőtt még nagyon a védelmére kelnék a dolognak, ha jól emlékszem "Az őszi alkony sárkányi"-ban is van jócskán fantasy klisé. Ott is megbillen a mérleg a mérleg nyelve Raistlin, a mágus felé, aki erején felül teljesít némely helyzetben és ott is van egy nyápic, de annál inkább bátorságot nyerő szerzet Tasslehoff személyében, aki párszor kihúzza őket a bajból. Ott is van szerelmes szál a karakterek között, és még testvérharc is. És a két univerzum keletkezése között van 30+ év. Érdekes hasonlóság nemde?

A Dragonlance-nek volt miből építkeznie, a Gyűrűk Ura meg nem csak arról szól, amit felvázoltál vagy amit a filmek elmondanak. Tolkien nem egy nyelvet alkotott a semmiből, és a történetalkotása valamint a belefektetett évek miatt is egy átgondolt, szerteágazó mű, nem úgy, mint a mostanában divatos szalagon készült fantasy-k. Hozzá kell, hogy tegyem, a Dragonlance világa nekem is nagyon tetszett, holott csak a fenti könyvet volt szerencsém olvasni belőle, de ennyi erővel bárkinek a kedvencét lehetne mószerolni.