Sokat olvasok fantasy-t, pl. a Sárkánydárda krónikák az egyik kedvencem. Ezt csak azért írom le, mert szvsz a Gyűrűk ura igazából nem ezek közé tartozik, hanem a szépirodalomhoz. A fantasy-k nagy része egyszerű ponyva, amivel semmi baj nincs, én is élveztem ahogy mondjuk Drizzt kombájn módra aratja az ellenségeit. Nagyon kevés az olyan mű ami az olvasóval bír maradni, ha az fogékony rá (és nem csak történet szinten képes erre). Amiből saját érzések és gondolatok lesznek. Tolkien könyve ilyen, és nem is úgy tűnik, hogy a puszta szórakoztatás céljából született. Ja, és legyünk már tisztában legalább a irodalomtörténeti szerepével, hiszen az egyik eredője/forrása a fantasy-nek. Szvsz