Nagyon nem kéne már újra és újra hit és tudás összeegyeztetésével, összemosásával erőlködni, mert ez nem csak olyan hajmeresztő konkrét értelmetlenségeket eredményez, mint a te szövege(i)d is, hanem már ab ovo, definitíve lehetetlen.
Tudás és hit egymást kizáró jelenségek, azaz, egymást kizáró jelenségeket leíró fogalmak, mindkettő csak a másik hiányában tud érvényesülni. Nem összegyeztethetőek, nem összemoshatóak, mert definitíve egymást totálisan kizáró fogalmak. A világról alkotott képünk vagy tudás, vagy hit. Vagy vagy. Nincs átjárás. A tudás a létező valóságról szól, a hit pedig a hit kitalálóiról, terjesztőiről, fogyasztóiról. A tudás valamilyen fokú kontrollált valószínűség tapasztalását jelenti, a hit pedig elképzelt bizonyosság elképzelését. Egymást kizáró fogalmak. A tudások a valóságra törekedve megközelíteni tudják-próbálják az 1-es valószínűséget, de elérni sohasem, a hitek pedig csakis 1-es valószínűségeket gyártanak, a valóságtól függetlenedve. Tudás és hit egymást kizáró fogalmak, csak egymás hiányában tudnak érvényesülni. Nincs átjárás. Vagy vagy.

Történelmileg pedig (leegyszerűsítve) az történik, hogy ha a valós világ az 1-es valószínűség, akkor az emberállat világról alkotott képében egyre inkább a tudások érvényesülnek, egyre közelebb jutván az 1-es valószínűségű valós világhoz, így a hitek képzelgései számára egyre kisebb rész marad, visszaszorulnak, egyre többet kínlódnak, hogy a tudás által ellehetetlenített képzelgéseiket kimagyarázzák, átalakítsák, a tudáshoz igazítsák. Nem megy. Értelmezhetetlen.