Ehhez kepest az AMD is SlotA-ba tette az elso Athlonokat.

Az AMD is váltott. 600MHz-nél már a K6-ok sem skálázódtak tovább. Pedig raktak rájuk szép méretes L2 cache-t.

Kisgépkezelő: A külön cache chipet pont a jobb kihozatal miatt csinálták. Külön-külön gyártották a cache és CPU részt, így jobb volt a kihozatal. A gond az volt, hogy a cache nem ment egy adott sebesség felett, emrt ott volt a bus a két chip között. Ezért a cache-t lassítani kellett. pl. fél órajelen járatni. A Celeron A-nál pont az volt a nagy dobás, hogy a cahce bekerült a CPU mellé és a full sebességen, alacsony késleltetéssel futó, de fele akkora cache leverte a hasonló FSB/órajellel rendelkező P3-mat.

Duliee: G4 pont a mélyponton van. Már nem használható semmire, gyakori és még nem is retró. Ezen minden gép átesik. Majd 10 év múlva elindul felfele az ára. Emlékszem amikor a C64-ket sorba dobálták ki.

Erre mondják: egy bolond...

Hat, alapsebessegen a Celeron 300A ~5%-kal volt lassabb a 333-as P2-nel, 450-en meg legeny kellett a gatra, hogy megelozzek...

Hát lehet , lett volna egy G3-as is, de addigra eljöttem a cégtől.

+1

"Az IBM 50 db-ot tervezett eladni a PC-bol."

Nem tudom, mi az adatod forrása, de biztosan téves.
Az IBM bele sem állt addig a mikrogépek fejlesztésébe, amíg más gyártók (pl. apple) érdemi eladásokat nem produkáltak.
A DEC azzal utasította el a PC oprendszerének lefejlesztését, hogy az irányzott 5000 db nekik nem pálya.
Így fordult az IBM először Gary Kildall (CP/M), utána pedig Bill Gates (DOS) felé, majd utóbbival üzletet is kötött, mivel Gary akkor éppen nem tartózkodott otthon.

Azt hiszem, kevered a fogalmakat. Az IBM sosem fejlesztett mikrogépeket, személyi számítógépet fejlesztettek, ami egy kategóriával nagyobb, ha jól emlékszem, de régen tanultam már rendszertechnikát. Az 50 db-os tervezett értékesített mennyiség pedig nem az első évre vonatkozott, hanem a teljes életciklusra... Ehhez képest a bejelentés napján volt olyan kereskedő, akinél 22 ember tette le az 1000 dolláros foglalót úgy, hogy bizonytalan volt a szállítási határidő.

Tulajdonképpen az IBM magát a PC-t sem fejlesztette. Csak összerakták a boltban kapható alkatrészeket (eleve az volt a cél, hogy a mérnökök ne használjanak IBM technológiát), és belerakták a saját BIOS chipjüket.

"Az IBM sosem fejlesztett mikrogépeket, személyi számítógépet fejlesztettek, ami egy kategóriával nagyobb"

A "személyi számítógép" egy újkeletű műszó, nem pedig számítógépes kategória volt akkoriban.
A PC, teljesítményét tekintve bizony mikrogép (ugyanis ettől - nem pedig a méretétől - mikro-, kis- vagy nagygép a gép).

Az IBM-nek eszébe sem jutott volna 50 darabos értékesítésre egy komplett mérnöki gárdát pazarolni. Nem is tett ilyet.
Addig a nagyok egyike sem szállt be a mikrogép gyártásba, amíg a kicsik a piacot fel nem futtatták. Amikor az igények megnőttek és körvonalazódni kezdtek a piaci elvárások is, akkor invesztált be a DEC, az IBM és a többi.

Ha jól megnézzük, az IBM PC gyakorlatilag az Apple II architekturális másolata, annyi különbséggel, hogy azért biztos ami biztos, per álló legyen, így mindössze a processzor és a video illesztés az, ami más lett.

Egy pillantást megér:

http://oldcomputers.net/pics/appleii-topless.jpg

[ Szerkesztve ]

Ha jól megnézzük...

... akkor lényegében minden ami anno belekerül akár a PC-be akár az AII-be, már létezett 'nagyban'.

Itt egy nagygép (akkoriban nagy, legalábbis) IBM S/360:

[link]

és a kisgép volt mondjuk a pdp 11/40:

[link]

Ha jól emlékszem a régi interjúkra, PDP11-re írt emulátoron fejlesztette Bill & Paul az Altair Basic-et.

Igen, ez nagyon valószinű.
A dologban ez volt a szép.
Ahelyett, hogy vettek volna egy Altair-t (4-500 USD) inkább megírta Allen a 8080-as proci emulációját.
Az sem hétköznapi, hogy úgy ült repülőre, hogy nem tudhatta bizonyosan, hogy futni fog-e a BASIC az Altair-en.
Végül is futott.

[ Szerkesztve ]

Na, megnéztem, hát, pdp 10-en írták.

Itt a link:

[link]

Architecturálisan nagy a távolság az Apple II és a PC között. De még a tervezési elvek is. Architecturálisan az Apple I-en alapuló II közelebb van a PET-hez. Ez nem is csoda, mert Wozniak támaszkodott Peddle-ék dokumentációjára. Sőt magára Peddle-re.

Az almánál fontos volt, hogy egyszerű, kompakt gépet tervezzenek. Amit lehetett az alaplapra raktak. A bővítő slotokért Wozniak megharcolt Jobs-szal. Legjobban ott lehet ezt látni ahogy a grafikát kezelik. Az alma a fő memóriában tárolja a képernyő tartalmat ahogy a karatker ROM-ot is. Ez volt a jellemző a 8 bites gépek többségére.

A PC-k inkább egy Altair-ra hasonlítanak. Az alap gép teljesen minimális funciókat valósít csak meg. Az összes kiegészítő egység bővítő kártyára került (S-100 helyett ISA, de látszik, hogy honnan merítettek), ezért könnyen bővíthető, cserélhető. A kis méret nem volt cél, de az irodai felhasználás igen. pl. 80 karakteres kijelző. A videó megjelenítés, ROM... külön kártya és egy ISA kártyaként jelenik meg. MDA-ról CGA-ra, EGA-ra cserélhető.

sh4d0w: Az IBM több ezres szériában gondolkozott. Amikor több 10.000-es szériákban árulták a PET-et akkor 10%-os piaci részesedés is 100x több,mint 50. Az IBM-nek meg volt a tőkéje, marketing gépezete, hogy ennyit alsó hangon elérjen.

Az IBM marketing okokból használta a personal computer elnevezést a home computer vagy mikrogép helyett. Szóval home és personal is micro. A mikro computer inkább a felépítésre vonatkozik. Kis méretű eszközök voltak: egy chipen megvalósított CPU, modern memória (akkori értelemben kilobites chipek)

>Az sem hétköznapi, hogy úgy ült repülőre, hogy nem tudhatta bizonyosan, hogy futni fog-e a BASIC az Altair-en.

Plusz a repülőn, füzetbe írta meg a basic lyukszalag betöltőrutinját. Abban az időben kicsit tudtak programozni a srácok.

Apple II vs IBM PC:

Apple II IBM PC
-------------------------------------------
ROM BASIC x x
bőv. slot x x
magnó I/O x x
belső Táp x x

Ráadásul a bővítő slotok száma a PC-ben is 8 db, ahogy az Apple gépében.

"Abban az időben kicsit tudtak programozni a srácok."

Igen, lényegesen jobban, mint manapság.

Khmmm. Amit itt felsoroltál az igaz mindegyikre az első trióból kivéve a bővítő slotokat. Minél van BASIC, magnó I/O, belső táp. Ha a TRS-hez hozzá veszed a bővítő dobozát, akkor ott vannak a slotok is. De ez logikus, mert mindegyiknek kb. ugyanannak kellett megfleelnie. Ez hasonlít arra, ahogy a bálnák, delfinek, halak, cápák alakja hasonló.

A tervezési alapelvek, tértek el:

- Jobsék a tervezésnél az otthoni felhasználókat célozták. Ehhez midnent egybe akartak építeni, a gép bővíthető, de minden extra nélkül is tökéletesen működik. A kijelző színes. A kazetta az elsődleges tároló, a floppy később jött. Az OS ROM-ban van, gyakorlatilag az MS basic van felbővítve. Ez tartalmaz mindent.
- az IBM gép üzleti irányból közelített. A bővíthetőség, moduláris felépítés volt a szempont, de pont ezért bővítő kártyák nélkül használhatatlan. Az alap kijelző mono, csak karakteres, de 80x24-es, ami üzleti alkalmazásokhoz sokkal jobb. A kazetta nem is tudom miért került rá amikor a floppy az elsődleges tároló (hiába alap enek a vezérlője sincs integrálva). A kazettát DOS alol nem is tudod használni csak BASIC-ból. A szoftver felépítése is sokkal több rétű: BIOS+OS (DOS ami disk-ről töltödik be) + BASIC (ha nem boot-ol valamilyen OS-t)

Szóval inkább így nézd:

I =igen
N = nem
O = opcionális

PET TRS Apple IBM
Alap gép bővítő kártya nélkül használható I I I N
Grafikus kijelző N I I N
80x24-es kijelző N N N I
színes kijelző N N I O
BASIC ROM I I I I
Bővítőkártyák használhatóak N I I I
teljesen moduláris N N N I
szeparált OS N N N I

Ahogy láthatod az Apple II-vel nincs több közös pontja, mitn a másik 2-vel. A tervezési elvek viszont az IBM-nél teljesen mások voltak. Áramköri szinten meg mind a 4 kb. ugyanannyira hasonló egymáshoz. Az Apple II-őt kiemelni értelmetlen. Ha üzletileg megcéloztak valamit, akkor az inkább a PET lehetett, ami eladási mennyiségben és célpontban sokkal inkább azt fedte le amit az IBM is megcélzott.