Falun nőttem fel, tudom miről beszélsz, nem nagyon ismerték a piacon a kesztyű jelentőségét, hát még a kézfertőtlenítését... De kisgyerekként tudod ki foglalkozott vele, ha amit adtak, az finom volt. A savanyú káposzta elég merész, én meg a zsíros kenyérért voltam oda-vissza természetesen hagymával: ha napköziben ez volt az uzsonna, osztálytársammal ketten ettünk csak, a többiek meg csak finnyásan néztek minket...

Nagyapám szokta mondani mindig, hogy "Fiam, minden évben 5 kiló koszt meg kell enni!". Ezzel le volt tudva a kérdés, hogy fel lehet-e venni a konyha padlójára eset kenyérdarabkát venni. Annyiban igaza van, hogy - mivel nem voltam minden kis piszoktól féltve - elég jó immunrendszerem alakult ki. Nem mondom, hogy soha nem vagyok beteg, de nagyon-nagyon ritka, hogy egy kis orrfolyásnál több kínozzon.

(Rákerestem a linkelt szoborra, akit érdekel: ez a szobor Kati néni, a fertályos asszony szobra Székesfehérváron.)

[ Szerkesztve ]