" de szerintem igenis nagyon komoly haszna lesz annak, ha tudjuk, hogyan kell takarékoskodni."
Elmondanám hogy engem mi ingatott meg az egészben.

Munkahelyem, egy nagyon rendes nagyon jómódú családnál vagyok olyan mindenes féle. Rendesen is fizetnek, nem panaszkodok.
Ez a 6 tagú család akkora ingatlanban él, annyit fogyaszt villanyból, vízből, annyit fűt el egy télen, olyan mennyiségű szemetet termel, olyan összegű a birtokukban lévő gépkocsik, műszaki berendezések értéke, akkor CO és ökolábnyommal élnek hogy ebből 200, ha nem 300 család lenne el vidáman.
Érted mire akarok kilyukadni?
Én, Te meg még több százan ha széttakarékoskodjuk az agyunkat, 2 ilyen család ezt mind lenullázza, semmivé teszi. És rájuk nem tudsz hatni semmiféle takarékossági ösztönzéssel, én párszor óvatosan megpróbáltam.
A válasz az hogy nem érdekel mert megtehetem hogy ne érdekeljen.
És ezek után itt vagyok én, akinek még mindig vannak ötletei, jó meglátásai de már kicsit az évtizedek kiölték belőlem a lendületet.

Nagyon jó példát olvastam pár éve a neten valahol,
egy asszem tán angol család elkezdett zöldülni de nem csak úgy tessék-lássék hanem kajakra, bezöldültek rendesen.
Eladták a kocsijukat, minden kilowattot írtak, a takarékoskodásuk által megtakarított CO kibocsátásról diagramokat csináltak, télen 17 fokba vacogtak otthon stb.
Naés nyertek egy külföldi utazást.
És kiszámolták hogy ha elmennek akkor a repülő meg a hajó meg a többi az több éves takarékoskodásukat nullázza le.

Aztán nagy dilemmák után mégis elmentek mert a hajó akkor is kifut meg a repülő akkor is felszállt volna ha ők nem mennek el.

Ezért írtam hogy lassan elfogy a lendület belőlem mert egyedül nem csinálok világmegváltást, drasztikus szemléletváltást nem tudok elérni még a szűkebb környezetemben sem nemhogy világszinten.
De, ha találok olyan beállítottságú emberkéket mint te meg itt még páran, akkor az igencsak lendületet ad, látom hogy mégse vagyok egyedül az utópiámmal.

És akkor most hogyan tovább? Mert én nem látom a csapásirányt, talán valaki igen.