Megél az ember pár élethelyzetet és rájön, hogy mindannyian pácban vagyunk. Mégis kevesen hordják ugyanazt a cipőt.

Sok dologban egyetértek veletek, de a túléléssel kapcsolatban tapasztalt optimista lesz amit kifejtenék.

Elfogadom embertársaimat, de néhányan a nagyobb vállalatok falánkságával/bélpoklosságával vetekszenek. Ültem ezen a bringán, nem akarom felróni... csak rémes látvány az út végén kikönyöklő pszihopata. Nem csoda az egyre gyakoribb felbukkanásuk, hisz lelketlen, internacionális cégek manipulálják a tudatalattit. Szinte már halhatatlan egyik másik brend. Talán kell lennie egy pontnak mindenkiben, ami már intim szféra. Oda még Édesanya és Vityesz sem érhet fel.

Nem érdemes olyan értelemben jóhiszeműnek lenni, hogy totál kinyílunk vagy az egó vonatra szállunk.. Ezzel naponta, exponenciálisan nő a pofára esések száma. Saját ösvényt kell taposni és a kultúrába érdemes visszavonulni.

Innen nézve a túlélés alapvető része, hogy megtaláljuk a saját identitásunkat. Abban a világban, ahol minden a félelmek és vágyak küzdelmében örvénylik. Aztán zöldülhetünk kisebb-nagyobb csoportokban, szerveződhetünk alulról. Hatásosabb lesz.

[ Szerkesztve ]