"Nem érdemes olyan értelemben jóhiszeműnek lenni, hogy totál kinyílunk vagy az egó vonatra szállunk.. Ezzel naponta, exponenciálisan nő a pofára esések száma. Saját ösvényt kell taposni és a kultúrába érdemes visszavonulni.
Innen nézve a túlélés alapvető része, hogy megtaláljuk a saját identitásunkat. Abban a világban, ahol minden a félelmek és vágyak küzdelmében örvénylik. Aztán zöldülhetünk..."


Ez olyannyira nem mond ellent az elgondolásomnak, hogy semennyire.
Mint írtam nincsenek illúzióim. Árnyalatnyi ám fontos különbség mégis van:
Ha jól értem, előfeltételezed hogy egy fejlett önismeret és ebből következve önmeghatározásunk, céljaink körvonalazása előfeltétele annak hogy elinduljunk az úton. jogos. Ám azt gondolom, hogy ennyire nem választható le társas mivoltunkról a probléma. Az önismeretünk, másokkal való interakciónkon IS artikulálódik. Mindkettő fontos, de egyik sincs meg a másik nélkül. A saját ösvényt hasonszőrűekkel kell taposni. Egyéni különbségeink hozzák azt hogy milyen arányban nyomjuk a kettőt.

Találtam valamit, érdekes lehet, szerintem én fel is fogom keresni őket:

[link]