Sokszázezeres stúdió konverterem a saját többszázezres digitális kártyájáról aes3 kapcsolattal (az spdif professzionális, magas jelfeszültségű, szimmetrikus változata) van összekötve. Ha csak annyit csinálok, hogy az órajel-szinkronizáció módszerét átkapcsolom, sok decibellel növekszik a torzítás az órajeldrift és a megnövekedett jitter miatt. Egy konverterben a legdrágább és fejlesztés szempontjából messze legbonyolultabb részegység az óra és a kapcsolódó digitális jelút. Nem az analóg rész, bárki bármit képzel. Jó analóg részt bárki képes olcsón jól összerakni, az szinte csak ujjgyakorlat. A digitális jelút, és a különböző egységek közötti órajelillesztés rengeteg fejlesztés és drága fpga egységek nélkül nem megy. A múltkor láttam egy olyan eszközt, ami egy tele maréknyi (10+) drága xilinxet tartalmaz az újraórázáshoz. Ha egy 70ezeres kábellel csak a párat meg lehetne spórolni, már vastagon megérné. De professzionális környezetben egyszerűen nem lehet a kábelre tervezni, ott mindig a szabványos minimumot lehet csak elvárni. Hifiben viszont egy jó kábellel akár egy jóval olcsóbb digitális vevő is megteszi. Persze nem feltétlenül ez a kábel az a kábel.