Gondoltam, hogy ide lesz keverve a szerelem... A szerelmet felejtsük el! A szerelem nem más, mint az amikor emocionálisan meghülyítjük a szürkeállományunkat és bemeséljük magunkat, hogy Julika vagy Pistike az igazi. Nem baj, ha tízszer ver meg, vagy épp megaláz, akkor is Ő az igazi!
Tisztelet van, szeretet van, szerelem nincs! Első két érzelmi és egyben értelmi állapot létezik, az utóbbi csak generált önhülyítés!

A szeretetet ugye ugyanúgy, mint a tiszteletet ki kell érdemelni. Azt nem lehet kérni, nem lehet megvenni! Viszont, mint már korábban kifejtettem, ha valami véget ér azért az nem fog örömteljes dologként megjelenni az ember életében. Értem ezalatt azt, hogy lehet szépen, békében is elválni egymástól és utána kellemes eltársalogni, de ekkor már nem lesz szeretet! A szeretet ilyen esetben a fájdalommal, a lelki emésztéssel szépen elmúlik. A hiány amit érzünk az is nagyjából addig tart míg jön egy új.

Az, hogy valakiből kiszeretni, az nem egy borzalmas nagy dolog. Amikortól engem nem érdekel a másik fél, onnantól ez már meg is valósult! Nem kell ehhez borzalmas nagy dolgokat megvalósítania!
Viszont aki etikátlan, gusztustalan dolog után is ragaszkodik a volt partneréhez, társához az az ember szimplán agyalágyult! Vagy szerelmes... De az ugyanúgy egyenlő az előbbi jelzővel!