Még egy kolléga... Más is járt ott ahol én, ezt jó tudni. Én is vállaltam sok mindent, mégis elbuktam mindent.

Kérdés csak az, hogy milyen "új,, emberként tért vissza, mit hozott magával a pokolból? Mert én elég sok sz..ságot. Először is, SENKIBEN nem bízom meg, pláne nőben. A történtek után egy magas és áthatolhatatlan falat építettem magam köré. Nem jut be oda senki. Igaz ugyan, hogy én sem jutok ki, de így legalább nem fogok megsérülni. Én soha az életben nem akarok oda visszakerülni. Azt az érzést sem akarom újra élni soha. Mást sem nagyon fogok, de megsérülni sem fogok. Mellesleg cinikus lettem és erősen szarkasztikus.

Megtehettem volna, hogy bosszút állok. Össze-vissza verem azt a k..vát és a pasiját, vagy csak a csajt. Bármilyen módon de bosszút akartam állni. De nem tettem semmit. SEMMIT. Az emberek egyik fele kiröhögött, hogy béna pöcs vagyok. A másik fele megdicsért a bénaságomért.

Már semmi nem érdekel. Nem érdekel, hogy találok e valakit ebben a nyomorult életben vagy sem. Magasról teszek rá. Az sem érdekel, hogy sokan homárnak néznek már jó ideje, mert nem látnak nővel, csak pasikkal. Higgyenek csak nyugodtan bármit, lesz..om. Bekaphatja mindenki aki magyarázni akar nekem az élet dolgairól. Meg a jó tanács osztogatók is. Ezt nem lehet egy-két hét/hónap alatt kiheverni, több idő kell hozzá.

Azt, hogy én most jól vagyok, csak magamnak köszönhetem. Nem az "okosoknak,, és a mindent, mindenkinél jobban tudó embereknek. A barátaim is szépen elhagytak, ki normálisan ki paraszt módjára. Egyetlen egy barátom maradt, de ő kitart mellettem. Mondjuk igaz, ő is hasonló kép vélekedik és hasonlóan járt mint én.

Ha egyedül fogok megöregedni, vagy meghalni, nem baj. Én nem bánok semmit.