"Nem tudom az ország mely részén nőttél fel, de amiket leírsz az nagyon szélsőséges,"

Budapest...Gyerekként végig alázva voltam, mert merészeltem saját véleményt formálni, ennek részeként pl. nem voltam hajlandó köpenyt hordani. Már akkor sem akartam a kollektív önbecsapás részesévé válni (nem lesznek egyformák az emberek attól, hogy egyforma szürke(vagy kék) zsákot húzunk rájuk). Az, hogy matekból, fizikából nem csak osztály, hanem iskola első is voltam, senkit nem érdekelt! Hiába nyertem matek versenyt, az évzárón jól megalázva név szerint kiállítottak az egész suli elé 6 olyan gyerek társaságában, akik mind bukásra álltak, majd "szégyen szemre" nem avattak úttörővé a "renitens" magatartásom miatt. (erre azóta is büszke vagyok)
Vagyis a képességek, a teljesítmény az senkit nem érdekelt...(nem is működött szinte semi az országban) Aztán később elkezdtem zenélni, a helyi elvtárs először azért nyomott fel a rendőrségen, mert zavarta, hogy "mibű telik ennek a gyereknek nyugati hangszerre", aztán pedig kétszer nyomott fel azért, mert merészeltem jobb autót birtokolni fiatalon mint ő. Hogy ezért én mennyit dolgoztam (később már egyetem mellett), hogy anyukám hitelt vett fel pl. a hangszerekre, az szintén senkit nem érdekelt. Akkor tanultam meg, milyen a jó magyar "szomszéd tehene" mentalitás.

Nekem részben így telt el a szoci éra "gyerek szemmel". Soha többé!

[ Szerkesztve ]