Jo nyilván az éles helyzet nem ugy nézne ki, hogy 10 repülő egymás mellett idióta módon beleszáll a légvédelmi ágyúk célkeresztjébe, nyilván voltak is erre irányuló tervek, csak valahogy mégse kerültek bele élesbe(talán). Mindegy is fikciózni lehet jóval a történtek után, úgy történt ahogy történt. Mostani szemmel gondolom már lehet a fejesek is másként kezdtek volna hozzá, persze utólag mindig okosabb az ember, de végülis ők jol jártak azzal a 'szerencsés' torpedótalálattal, de ha nem sikerült volna lehet másként alakul a tengeri hadviselés, de lehet hogy nem

Egy repülőszázad nagyjából 12-15 gépből áll, tehát ne gondold, hogy a "ráküldök 10 repülőt" a Te ötleted. A hajót elérő két légitámadás így nagyjából 25-30 támadórepülést jelent, ebből 3 találat, de csak egy volt olyan, aminek hatása is volt - és itt még nem volt légifedezet a hajó felett.

A Musashi elpusztítása az amiknak 30 repülőjükbe került, a Yamato-é 10-be - de ez utóbbi csak azért, mert rájöttek az osztály gyenge pontjára. Midway-nél 45 torpedővetőből (ezek csak azok, amelyek hajókról indultak) kb. 40-et lelőttek, a 8. torpedóvető-századot például egy az egyben leszedték. A század 15 gépe közül egy tudott torpedót ledobni, de utána azt is lelőtték. Szal torpedóvetőben ülni minden volt, csak nem leányálom.

Olvasd el Walter Lord Hihetetlen győzelem c. könyvét...

a cikk hatásárA nézem ezt [link]

jó doku

Jó cikk. Grat és köszi. A német felszíni flotta sajnos az első perctől kezdve csak anyagtemető volt, soha egy pillanatig nem volt reális esélye arra, hogy valódi csorbát üssön az RN feltétlen uralmában.

Szerintem a Glorious ügy jól mutatja, hogy német haditengerészet miért maradt folyton alul a tengerért való küzdelemben - a vezetőik még utólag sem tudták mi a helyes döntés.
Ha a csúf iker parancsnoka nem vállalja a harcot, akkor a repülőgép hordozóról felszálló gépektől valószínűleg fájdalmasabb sebeket kapott volna, mint az a két torpedó, a semmiért cserébe. Azzal, hogy harcot kezdeményezett, megmentette a hajókat, meg tett hozzá némi skalpot. Különben meg addig is őfelsége flottájának több szállítóhatóját küldte a tenger fenekére az a kis duett, mint akármelyik másik osztaguk.
De ugyan mit is várhatnánk egy olyan népségtől ahol az a Graf Spee az isten, aki egy egész flottát veszt el azzal, mert megpróbált egy gyorsabb és nagyobb ágyújú köteléktől elszökni. Neki mint tengeri medvének tudnia kellett volna, hogy a Stanleyben éppen befűtött hajóknak kb. fél óráig még nem volt elég szuflájuk arra sem, hogy az ágyúikat megmozdítsák, azaz ha támad, egy jó negyed órán át apríthatták volna a Britteket, míg azok viszonozni tudták volna az áldást, addig pedig döntő fölényt harcolhattak volna ki. Röviden Graff Spee rohadtul nem volt egy Nelson...

Pardon, de ez így nem volt igaz. Csak nézd meg, hogy milyen és mennyi hadihajója volt az RN-nek Anglia védelmére. A konvojkíséretekre sose volt elég hajója, ezért csináltak olyan lélekvesztőket, mint a Korvettek, és ezért vásároltak I.Vh-s amerikai rombolókat.

A német felszíni flotta bizony nagyon is reális veszélyt jelentett, még ha nyilván nem is ért fel a brit flottával. A gond csak az volt, hogy a német hadvezetés rohadtul fázott a felszíni csatáktól, pedig ha végiggondoljuk, például Norvégiában a helyzethez képest nagyon jól helyt álltak a német hadihajók.

A "mi lett volna, ha" legérdekesebb kérdése persze az, hogy ha a Bismarck kísérője nem a Prinz Eugen, hanem a Scharnhorst vagy a Tirpitz lett volna (Lütjens kérvényezte ezt amúgy).

legközelebb jöhet a Mighty Mo, vagyis a USS Missouri

Alapvetően azt gondolom, hogy a Prinz Eugen méltó társa volt a Bismarcknak, felnőtt a csatahajó mellé. A Hood elsüllyesztéséből és a Prince of Wales ronccsá lövéséből is kivette a részét, valamint nem sokon múlt, hogy ne intézze el a Prince of Wales-t is.

Ehh, ahogy mondod, nézzük meg hány és mi úszott Brit lobogó alatt azonnal kiderül, hogy a Royal Navy még kudarcot kudarcra halmozva is előbb utóbb ledarálta volna azt a kevés hajót amit a német hajógyártás ki tudott termelni.

A németek sosem voltak abban a pozícióban, hogy sikeresen partra szálljanak, (konkrétan nem volt mivel) akkor meg miről szólt ez az egész?

A felszíni flotta egyetlen mentő érve az lehetett volna, hogy a haditengerészetre költött nyersanyag Nagy Britanniának jobban fájt mint Németországnak, ebben viszont a tengeralattjárók sokkal, de sokkal jobbak voltak.

Pardon, de azok a filléres I. VH-s romboló és lélekvesztők a tengeralattjárók ellen lettek bevetve

@Sh4d0w:: A Prinz Eugen kétségkívül ütős volt a nehézcirkálók között, de azért ha az általa elért találatok nem 203mm-es, hanem 283 (Scharhorst) vagy 380mm-es (Tirpitz) gránátokkal történik, akkor esélyesen a PoW sem hagyja el a csatateret egyben.

Ha pedig az első ütközet után a Bismarck mellett marad a másik csatahajó, akkor lehet, hogy a második menet is más véget ér.

@Hisztogram: "Ehh, ahogy mondod, nézzük meg hány és mi úszott Brit lobogó alatt azonnal kiderül, hogy a Royal Navy még kudarcot kudarcra halmozva is előbb utóbb ledarálta volna azt a kevés hajót amit a német hajógyártás ki tudott termelni."

Pardon, de én pont azt mondom, hogy a német felszíni flotta az Britt szigeteknél állomásozó hajókat figyelembe véve korántsem volt olyan nagyon gyenge. Az RN hajóinak egy része a Mediterrán vidéken volt (ahol az olasz flottától féltek), aztán a távol-keleten is állomásoztak.

Ha a Bismarck-ot nem küldik ki idejekorán, akkor a Tirpitz elkészülekor négy német Csatahajóval szemben nyolc (ill. 9) angol csatahajó és csatacirkáló áll, ráadásul az angoloknál a Revenge-osztály iszonyatosan elavult volt (mindössze 18-20 csomós végsebességre voltak képesek), szóval a modern egységek számában elég kiegyenlített volt (két Nelson-osztály és három King George V. osztályú egység szemben a Scharnhorst és Bismarck-osztály két-két egységével).

Természetesen ez csak a csatahajókra vonatkozik, a brit repülőgép-hordozók sokkal fontosabbak az összevetésben...

A németek sosem voltak abban a pozícióban, hogy sikeresen partra szálljanak, (konkrétan nem volt mivel) akkor meg miről szólt ez az egész?

Nézd meg a brit kereskedelmi hajók elleni német cirkálótámadások eredményeit. Azért korántsem lebecsülendő erőről beszélünk.

A felszíni flotta egyetlen mentő érve az lehetett volna, hogy a haditengerészetre költött nyersanyag Nagy Britanniának jobban fájt mint Németországnak, ebben viszont a tengeralattjárók sokkal, de sokkal jobbak voltak.

A tengeralattjárók nem kötötték volna le a brit csatahajókat. Az erőforrások tekintetében pedig ne feled, hogy a német hajóépítési tervek arra alapultak, hogy még jó pár évig nem robban ki a következő nagy háború.

Pardon, de azok a filléres I. VH-s romboló és lélekvesztők a tengeralattjárók ellen lettek bevetve

Nem egészen, konvojkíséretre lettek bevetve, jobb hijján. Amikor a Hood-ot elsüllyesztették, a britt csatahajók és csatacirkálók közül három is konvojkíséretre volt beosztva, a Rodney, a Ramillies és a Revenge is innen lett kivéve, amikor üldözni kezdték a Bismarckot.
Azért elégedtek meg 1942 után a korvettekkel, mert a német felszíni flotta már nem jelentett komoly veszélyt az atlanti-óceánon...

Nagyon jó cikk, köszönjük. Mindig szívesen olvasok a második világháborúról.

Tiszta sor, én csak arra akartam utalni, hogy a Prinz Eugen nemhogy gátolta a Bismarckot az útja során, hanem ami tellett tőle, azt hiánytalanul megtette. Nyilvánvaló, ha a Bismarck mellett másik német csatahajó, esetleg csatacirkáló van, akkor mindkét ütközet végeredménye más - ellenben az is elképzelhető, hogy akkor az angolok nem két-két csatahajót rendelnek az Atlanti-óceánra, hanem többet.

Szét is forgácsolták a német felszíni flottát, az integrálás helyett. Rögtön az első időszakban értelmetlenül lett "feláldozva" a Graf Spee "zsebcsatahajó"; (aztán a másik kettő is) az állandó rivalizálás ; felszíni flotta vagy tengeralattjáró flotta...

...mármint a Raeder-Dönitz ellentét. amit tovább fragmentált a Luftwafféval való rivalizálás

A vicc az, hogy teljes integráció esetén is szét lehet forgácsolni a flottát, lásd Yamamoto.

A másik két zsebcsatahajó (a Lützow (ex.Deutschland) és az Admiral Scheer) '45 ig kihúzta.

Jah, azon az áron, hogy gyakorlatilag semmit nem csináltak.

Ne gondoljuk, hogy az RN ugyanezt a stratégiát választja, ha a KM is visszatartja a hajóit. Nem hiszem hogy vad spekuláció arra következtetni, hogy ha a KM valóban elkezdte volna üldözni a Home Fleetet akkor az összes csónakot hazarendelik egészen addig amíg a KM két fadarabot vízre tud bocsájtani. Abban igazad van, hogy repülőgép hordozók erejét nem szabad alábecsülni.

Amikor először kizavarták a tengerre a Zsebcsatahajókat és cirkálókat, a Briteket nagyon felkészületlenül érte ez a fenyegetés, beletellett pár hónap amíg megerősítették mind a konvojok kíséretét, mind a Home Fleetet valamint kiépítették a azt a rádiós tengeri őrjáratból álló hálót amin végül maga a Bimarck is fennakadt.

Merthogy ahogy a Bismarckon is bemutatták, ahogy ezek az egyenként kalandozó raiderek egyszer felkerültek a "térképre", addig zaklatta őket az RN amíg ki nem véreztek. Tehették, mert a németeknek nem volt lehetőségük további hajókat küldeni a felmentésükre.

Ezért mondom, hogy a Német felszíni flotta olyan volt mint egy doboz tűzijáték. Kilőtték a rakétákat, s reménykedhettek, hogy visszahozza az árát mielőtt elpukkan.

Nem véletlen, hogy a Tirpitzzel már nem is próbálkoztak.

A német hadvezetés csak viszonylag későn '40 körül jött rá, hogy rossz lóra tettek.