"...a mai napig a Warspite tartja a rekordot, mint legnagyobb távolságról bevitt találat. Szóval egy dolog az elméleti lőtávolság, a másik pedig amit érdemben ki is tudnak használni. Semmit sem ér egy irányzék ha az irányzó nem tud megfelelően előretartást számolni. UTóbbiban a britek egyébként kiemelkedően jók voltak. Sima technikai paraméterekben lehet jobbak voltak a német ágyúk, de harcban ez nem igazán realizálódott. Egyébkétn a kisebb emelési szög leginkább annak tudható be, hogy a brit csatahajók nagyrésze még I. vh-s konstrukció volt..."

Én nem elméletileg nagyobb lőtávolságokról beszélek, hanem gyakorlatiakról. Már az első vh során Falkalndnál is bebizonyosodott, hogy azonos hajóosztályban a németek nagyobb lőtávolságot tudnak. Miközben üldözték a Leipziget, az már akkor tüzet nyitott az üldöző angol cirkálóra, amikor az még nem is gondolhatott a lövésre. Az angolok csak néztek hülyén, hogy látták a cirkáló hátsó lövegeit tüzet nyitni, de nem történt semmi. Aztán megint. Végül rájöttek, hogy hosszúak lettek a lövések és saját hajójuk mögött csapódtak be a lövedékek.

A harcban meg igenis realizálódott a német technikai fölény. A Dánia-szorosban a Prinz Eugen már a második sortüzével belőtte a Hoodot, amelyre a Bismarck már csak akkor nyitott tüzet, amikor a PoW negyedik, vagy ötödik sortüze villába fogta a csatahajót, viszont a hat perc alatt leadott öt sortűzből legalább három eltalálta a csatacirkálót. 3 nappal később a Rodney-ra leadott harmadik sortűz is villába fogta az angol hajót, csak ezután már nem tudott teljes sortüzet leadni a hajó. A páncélvédelme olyannyira ellenállt a brit nehézgránátoknak, hogy már a felső fedélzetet is csak három lövedék tudta átszakítani, a Rodney egyik lövedéke pedig közelről lőtte át az övpáncélt. Mindazonáltal a páncélfedélzet egy helyen sem szakadt át gránátoktól, tehát a hajó érzékeny részeit egy lövedék sem érte - sem a gépházat, sem a raktárakat. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a Krupp-acél bizony bírta a gyűrődést. Érdemes megnézni, mi történt a Jean Barttal, egyetlen 406 mm-es gránát találata következtében, vagy a South Dakotát, amikor a Kirishima eltalálta. Mindezek ismét csak erősítik azt, hogy a németek gondolkodása a védelemről és e gondolkodás kivitelezése bizony messze felülmúlt bármit, amivel szembe tudták állítani.
Tovey is úgy hagyta ott a német hajót, hogy nem tudta elsüllyeszteni, noha veszélyt már természetesen nem jelentett, miután rommá lőtték.