Azt tudom mondani, amit előzőnél, de ez még izgalmas is volt.

Köszi a cikket, sajnos jártasság híján nem tudok belekötni semmibe.

Remek írás, nagyon igényes szokás szerint. Egyből ez a szám jutott eszembe.
Köszi szépen, még több ilyet!

Remek írás érdekes, hogy a sors hogy alakul néhány rossz döntés után.

Remek írás,jó volt olvasni.

Szép cikk! Nagy rajongója vagyok én is ezeknek a hajóknak.

legjobb könyv a témában magyarul

Az egész történet elolvasható egy kicsit részletesebben Walter Lord: Hihetetlen győzelem c. könyvében, amelyet 1981-ben adtak ki idehaza.
A képekhez gratulálok.

Hatalmas zene, köszi!

A cikk kiváló, köszönjük szépen!

Remek írás! És most jó hosszú lett!

garatula az iráshoz

Szerencsére a 2000-es években újra kiadták.

A gratulációkat köszönöm mindenkinek.

[ Szerkesztve ]

Nagyon jó írás, én is gratulálok.

Viszont abban, mennyire vagy biztos, hogy december 7. előtt tudtak már mindent? Akkor a támadás előtt
miért nem vonták ki a csatahajókat is? Otthagyhattak volna néhány rombolót, meg szállítóhajót csalinak.

Az nem lett volna elég veszteség ahhoz hogy az USA belépjen a háborúba. Fájdalmasnak kellett lennie, és azok a hajók amúgy nem sokat értek csak számokban.

Nem igazán volt már szükség a csatahajókra, a későbbiekben összesen két alkalommal vettek részt komoly ütközetben: először '42 októberében, amikor a Wahington és a South Dakota elsüllyesztette a Kirishimát, másodszor pedig Leyténél.

Hmmm... kétezer ember (köztük civilek) feláldozása politikai célokért, ez igazából hazaárulás kategória vagy valami hasonló bűncselekmény... akárcsak a Luzitánia vagy a 9/11 esetében.

És pluszban át tudták nyomni a költségvetésen azokat a fejlesztéseket amiket (papíron) egy ekkora erő elvesztése miatt pótlásnak szántak.

A Pearl Harbour rejtélye című könyv részben magyarázatot ad erre.

Szó sincs arról,hogy az amerikaiak tudtak volna a Hawaii elleni csapásról,és kvázi odadobták volna "csalinak" a Csendes-óceáni Flottát a hadüzenet kiprovokálására.Erre nem is volt szükségük,hiszen gyakorlatilag hadüzenettel felérő ultimátumot adtak Japánnak,teljesíthetetlen feltételekkel.(Amelyekről Japán szinte az utolsó napokig próbált kétségbeesetten megegyezni az USA-val,csak ezt nem divatos hangoztatni az angolszász történelemírásban.)

Az igazság az,hogy az amerikaiak durván alábecsülték a japánok harcértékét, és képességüket arra,hogy egy ilyen kaliberű hadműveletet megtervezzenek és végrehajtsanak.Számítottak ugyan korlátozott csapásra a Fülöp-szigetek,vagy Guam ellen,de eszükbe sem jutott,hogy az anyaországtól több ezer km-re fogják mérni az első csapást a japánok,ez az oka,hogy ott voltak a csatahajók,és nem vonták vissza őket a hátországba.

az amerikaiak durván alábecsülték a japánok harcértékét

A hírszerzés által tudhattak arról, hogy a japánoknak vannak repülőgép anyahajóik.
Ehhez képest - háborús helyzetben - még a flotta/támaszpont harckészültségi szintjét sem emelték, amit ilyenkor "rutinból" meg szoktak tenni.

Mondanám, hogy van abban valami, amit mondasz - ha szintén a flottatámaszponton lettek volna a repülőgép-hordozók. Valamiért azonban az akkor rendelkezésre álló hét hajóból egy sem volt Hawaiin.

Nem az első eset, mikkor alábecsülik az ellent.

A harcérték nem csak az eszközöket jelenti magában,hanem az azok alkalmazásához szükséges tudás,tapasztalat,taktika meglétét is feltételezi.Magyarán a humán faktor,ami sok esetben lényegesebb is,mint maga a fegyver,ezzel nem számoltak.

"Ehhez képest - háborús helyzetben - még a flotta/támaszpont harckészültségi szintjét sem emelték, amit ilyenkor "rutinból" meg szoktak tenni."-ez pont az én verziómat támasztja alá inkább,háborús helyzetről meg szó sem volt,pont ezért volt ilyen váratlan és pusztító a támadás.
De nem akarok off-olni,végül is Midway-ről szólt a cikk,ott meg az amerikaiak brillíroztak a japánok kárára,és fordult a kocka.

sh4d0w:Azok hol voltak?Valami oka volt,hogy nem voltak ott,de mi?

[ Szerkesztve ]

Az Enterprise Wake-ről tért vissza éppen a támadás napján, a Hornet és a Yorktown Norfolkban volt, a Ranger Trinidadnál, a Lexington éppen Midway-re szállított zuhanóbombázókat, a Saratoga San Diegóban vett fel repülőket, a Wasp az Atlanti-óceánon, a Bermudáknál horgonyzott. Szigorúan vigyáztak rájuk, nehogy akár egyet is elveszítsenek, hiszen ekkor a japánok még minden tekintetben fölényben voltak az amerikai flottával szemben - tapasztalat, kiképzés, mennyiség.

Eléggé le van egyszerűsítve ez a csata.

Pl. nem egy cirkáló indított felderítőket, hanem több. Viszont éppen egynek romlott el a katapultja, annak, amelyik az amerikaiakat deríthette volna fel. Mikor végre felszállt, elromlott a rádiója. Mikorra jelenthette, hogy hordozókat (és nem anyahajókat) lát, addigra késő volt.

Az amerikai támadás teljes zűrzavar volt. Alapvetően a zuhanóbombázók vonják magukra a védővadászokat, hogy a torpedóvetők támadni tudjanak. Ehelyett a torpedóvetők kezdték meg a támadást, amiket 1 kivételével mindet lelőttek. Viszont mire végeztek a Zerok, kifogyott a lőszerük, és alacsony magasságban voltak, készültek az újratöltésre. Ekkor érkeztek a zuhanóbombázók, akik védővadászoktól nem zavartatva végezték a dolgukat.

A sziget utáni támadásnál Nagumo aggódott az amerikai flotta miatt, ezért a második hullámot már hajók ellen fegyverezte fel. Viszont késett az amerikai jelentétet jelző felderítő jelentése (ugyebár késve szállt fel a hidroplán, majd elromlott a rádiója!), és a sziget támadását vezető tiszt újabb támadást kért a sziget ellen, ezért elkezdték átfegyverezni őket újra repeszbombákra. Közben beesett az már hiányolt jelentés az amerikai flottáról, ezért megint elkezdték átfegyverezni a gépeket, de az első hullám is megkezdte a leszállást. A hajókon zűrzavar volt, az első és a második hullám felfegyverzése folyamatban volt. Eközben estek be a torpedóvetők, majd a zuhanóbombázók. Az előbbiek önfeláldozása végül sikerré változtatta az a hibát hibára halmozó amerikai taktikát, amit senki se tudott már átlátni.

A zuhanóbombázók rosszul navigáltak, és a keresett helyen nem találták a japánokat. Viszont egyikük felfedezett egy sodorvonalat, amit követni kezdtek. Kiderült, hogy egy japán rombolóé, amit egy amerikai tengeralattjáró ellen vezényeltek. Mivel nem találta meg, visszafordult, és a flotta felé tartott. Ezt követve találtak rá a hordozókra, az eredmény ismert. Viszont az üzemanyagjuk elfogyott jórészt, ezért a támadók nagy része nem ért vissza a hajóikra.

Erről van szó, a többi csak a szokásos találgatás. Kellett a háború, hiszen az amerikaiak 1941-ben kis híján felszámolták a hadsereget, annyira nem akartak háborút. Japánt belerángatták a háborúba, ez FDR "érdeme". A japánokat szokás szerint alábecsülték, nem hitték, hogy 10E km-re mennek el támadni. Sokkal inkább vártak támadást Wake vagy Midway ellen, de nem a Hawaii-szigetek ellen. Aztán persze kitört a hisztéria, és mindenki azt várta, hogy mikor szállnak majd partra Kaliforniában a japánok. De az amcsik már csak ilyenek. Demokráciát nehéz rávenni, hogy háborúzzon. Pearl kapóra jött.
Klasszikus példája a békeidős hadviselésnek 1941 decemberében, hogy a radar jelezte a támadó japán repülőket, de az ügyeletes tiszt azt mondta a lokátorkezelőnek, hogy a B-17-esek érkeznek, ne foglalkozzon velük.

a radar jelezte a támadó japán repülőket, de az ügyeletes tiszt azt mondta a lokátorkezelőnek, hogy a B-17-esek érkeznek

A pacifista demokrácia az egy dolog, de bármiféle profi katona részéről ez a hozzáállás elképesztő.
Mintha akkoriban nem háborúk törtek volna ki, hanem világbéke...

Az általam leírtak nagy vonalakban megfelel a történteknek, de nem akartam újra megírni a Hihetetlen győzelmet, ahhoz én kevés vagyok.

Ellenben a részleteket illetően természetesen igazad van, ámbátor McClusky zuhanóbombázóiból több visszaért az Enterprise-ra, mint ahogyan arra a hajón számítottak. Persze az a részlet is kimaradt, hogy pl. John Ford testközelből filmezte a japán bombázók támadását a sziget ellen - meg még sok egyéb is, egyszerűen nem akartam ezekkel untatni az olvasókat és minden apróságba belemenni.

A pearl harbori B-17-esekről annyit, hogy tényleg akkor érkeztek ilyen gépek Hawaiira és először azt hitték, légiparádét rendeztek a tiszteletükre.

[ Szerkesztve ]

A rakétás csatahajók (Iowa osztály mod) elég jól ellenállnak kb minden hagyományos fegyverzetnek.

Jó volt olvasni, köszönjük a cikket.

Nagy élmény volt olvasni!

A japánoknak esélyük sem volt az USA gazdaság ellen. Itt egy tanulmány, mi van ha Midway 4:1-es bukta helyett 0:3-as japán győzelem:
[link]

Én is olvastam, kiváló könyv.

Ez csak spekuláció. A Hornet elvesztése után az Enterprise volt az egyetlen csendes-óceáni hordozó, márpedig hordozók nélkül nem lehetett volna megállítani a japánokat. Nem vitatom, hogy az USA gazdasága bármikor erősebb, de így is '43 végét írtunk, amikor tömegesen jelentek meg az amerikai hordozók.

Nyilván csak spekuláció de egy ilyen valószínűtlen 3:0-ás japán győzelem is sokba került volna a japánoknak gépszemélyzetben.
A japánoknak végül inkább nem a hordozók hiánya, hanem a géptípusok elavulása és a kiképzett pilóták hiánya tett be. (Meg a tengeralattjárók és a kikötők aknásítása.) Később a még meglévő hordozókat sem tudták ellátni személyzettel. Már Midway-nál is azért maradt otthon a Zuikaku mert nem tudták pótolni a Korall-tengeren repülőszemélyzetben elszenvedett veszteségeket.

Egyébként volt egy időszak (42 vége) amikor amikor az amerikaiaknak csak egy hordozójuk volt bevethető a Saratoga, de emellé kölcsönkapták a Victorious-t az angoloktól USS Robin néven. Szóval ha szorít a cipő akkor az angolok is tudtak volna még segíteni.

Nagyon érdekes a tanulmány! Köszi...

Az alapoldal a témában, ha valaki nem ismerné:
[link]

Nagyon jo cikk!A konyvet en is olvastam es tudom ajanlani!

Öröm számomra, hogy ilyen témában is születnek itt cikkek, elolvastam mind a 4 írásod és remek általános leírás mindegyik.

Véletlen sem szeretnék beleokoskodni, meg ugye a logout fő profilja nem is ez a téma , de...
Ha elfogadsz egy pozitív kritikát érdemes a külföldi szakanyagokra többet támaszkodni, a wikipedia-t csak minimálisan használni.

A Midway-es írásnál érezni, hogy a Hihetetlen Győzelemre támaszkodtál, amivel persze nincs is baj, mert magyar nyelven azóta is ez a legjobb forrás. Szeretném leszögezni azonban, hogy a könyv rendkívül elavult mára (szépirodalmilag még mindig nagyon jó írás, szakmailag viszont "mese habbal"). Szerencsére sokkal többet és tisztábban tudunk a témáról hála Tony Tully és John Parshall korszakalkató munkájának, a Shattered Sword című könyvnek. Nagyon ajánlott mindenkinek akit érdekel a téma. Dallas Woodbury Isom kritikája is érdekes, illetve az ő "válaszkönyve" Parshallék munkájára. Mindkét mű elsődleges japán forrásokra támaszkodik, nem pedig Fuchida elbeszélésére, ahogy a Walter Lord könyv (már ami a japán oldal történéseit illeti persze). Fuchida sok mindent megszépítve és hibásan idézett fel, olykor olykor feltételezhető hogy félrebeszélt, hogy védje, utólag mentse elesett bajtársait (persze Walter Lord már jóval a háború után interjúvolta Fuchidát).

Ezt a mondatot nem értettem az írásban: "A népszerű vélekedésekkel ellentétben Dick Best nem süllyesztette el az Akagit, erre bombázópilótaként nem is igen lehetett esélye."

Logikailag mi mással lett volna esélye, mint egy bombázóval ? Mellesleg Parshallék vitatkoznának ezzel az állítással, bizony jó eséllyel Dick Best bombatalálata intézte el az Akagit. A második találat egészen hátul, a repülőfedélzet legszélét ütötte át, ott ahol az már túllóg a hajótest fölött, így a bomba a vízben robbant, igaz így is kárt tett a kormányszerkezetben, azonban ettől nem süllyedt volna el a hatalmas japán hordozó. Best bombája viszont kifilézte a hajót, a középső repülőgép felvonó aknájában robbant, pontosan a hajó tűzoltó anyag (hab) tartályait roncsolva szét. Innentől csak idő kérdése volt, hogy a hajót megegye a tűz. És hogy miért fejtettem ezt ki? Best bombáján múlott nagy valószínűséggel, hogy az amerikaik ilyen fölényes győzelmet arattak. Ha ő mellétalál és a japán ellentámadás egy koordinált 3D-s ellentámadás (zubók a Hiryu-ról, a flotta legjobb torpedóvetői az Akagiról) nem úgy mint a valóságban akkor jó eséllyel a Yorktownt az első támadás a hullámsírba küldi. A többit már el lehet képzelni.

3D támadáshoz talán a nem szakértő többség részére érdemes kifejteni: a japán hordozó doktrina az amerikaikkal ellentétben megkövetelte a párban működést (ide vezethető vissza az Akagi és a Hiryu baloldalon elhelyezett felépítménye is...de ez már hosszú ide). A pár egyik tagja adta a támadásokkor a vadászfedezet felét és a zubókat, a másik hordozó a vadászok másik felét és a torpedósokat. Így sokkal gyorsabb indítás vált lehetővé (szemben az amerikai deck load strike-kal, aminek Midwaynél meg is lett az eredménye). A II Vh-s hordozó csatákban esszenciális volt, hogy az ellenfélnél előbb támadjanak.

Namost amikor a Kido Butai 4 hordozója működött együtt, akkor jellemzően ezt a feladatmegosztást a 4-es kötelékre terjesztették ki, azaz az egyik hordozó csoport adta a zubókat, a másik a torpedósokat. Éppen ezért tartotta vissza Nagumo a japán flotta krémjének is a legeslegjobbjait jelentő torpedósokat az Akagin és a Kagan illetőleg a zubókat a Hiryun és a Soryun (Egusa századparancsnok alatt ez a század 13 géppel 13 találatot ért el egy brit nehézcirkáló ellen az Indiai-óceánon!). Az Akagi és a Kaga torpedósainak mestermunkája pedig Pearl Harbor volt.
A sikeres és átütő támadáshoz azonban elengedhetetlen volt, hogy a "vegyület" mindkét eleme jelen legyen, különben az ellenfélnek elég volt egy magasságra koncentrálnia a vadászgépeit (zubók ellen magasra, torpedósok ellen alacsonyra). Tekintve, hogy a háború elején 27 vadászgép volt az amerikai hordozók vadász-századának állománya, nem mind1, hogy 12 vagy 24 gép fogadta a támadókat. A légvédelem ugyanígy gondban volt a precízre gyakorolt, egyidejűre koordinált japán zubó és torpedóvető támadásokkal szemben.

Még egy kedvcsináló a Shattered Swordhoz: miért nem tudott Nagumo időben támadni? Egy hosszú történet lerövidítve: a Kagán nem volt rendszeresítve elegendő kiskocsi amivel a torpedókat hordozták...tipikus patkószeg esete, amikor egy filléres alkatrészen múlott a csata és a háború...

[ Szerkesztve ]

Még 2 dolog .

Nem tudom, tudatos volt-e, de holnap van a csata napjának évfordulója .

Másik az Iowa-s cikkhez: nem az Iowa volt az első limit nélküli csatahajó osztály, hanem az utána következő, befejezetlen Montana osztály (a kedvencem). Az Iowa osztályt kötötte az 1936-os 2. Londoni Szerződéskor aláírt ún. "eszkalátor záradés", azaz, ha valaki az öt eredeti Washingtoni Szerződés aláíró közül megszegi a 35.000 tonna illetőleg 14"/356 mm főtüzérség kalibert akkor az új limit automatikusan 16"/406mm-re módosul a vízkiszorításé pedig 45.000 tonnára.

Na befejeztem...bocsánat...

"Már Midway-nál is azért maradt otthon a Zuikaku mert nem tudták pótolni a Korall-tengeren repülőszemélyzetben elszenvedett veszteségeket." Ez így féligazság, négy hordozót bőven elegendőnek ítéltek meg a hadművelethez.

Érdekesen alakult volna a tengeri háború, ha nem jelennek meg a repülőgép hordozók. Japán a hatalmas Yamato-val és Mushashi-val, és a befejezett Shinano-val ( kiegészítve a Mogami osztállyal) nagyon sokáig tudta volna uralni a Csendes óceánt. Megnéznék egy szimulációt ebben a témában.

"...A népszerű vélekedésekkel ellentétben Dick Best nem süllyesztette el az Akagit, erre bombázópilótaként nem is igen lehetett esélye..."

Tehát én nem azt írtam, hogy nem ő intézte el az Akagit, hanem azt, hogy nem ő süllyesztette el - kicsit figyelmesebb olvasást, ha kérhetem.

"...Még egy kedvcsináló a Shattered Swordhoz: miért nem tudott Nagumo időben támadni? Egy hosszú történet lerövidítve: a Kagán nem volt rendszeresítve elegendő kiskocsi amivel a torpedókat hordozták...tipikus patkószeg esete, amikor egy filléres alkatrészen múlott a csata és a háború..."

Ezzel pont nem csináltál kedvet hozzá, mert nagy marhaság első olvasásra. Ha az általad leírtak szerint támadnak a japánok, akkor az Akagi-Hiryu párosnak sokkal előbb el kellett volna készülnie és indítania a támadógépeket, ehhez képest csak az Akagi indított egy Zerot, miközben Dick Best zuhanásban volt. A minél előbbi támadást már korábban megsürgette Yamaguchi is, a Hiryu-Soryu páros parancsnoka, így Nagumón lehetett nyomás a mielőbbi támadás miatt. Az amerikai hordozók ráadásul nem olyan szorosan hajóztak kötelékben, mint a japánok, ezért olyan méretű vadászfedezettől nem is kellett tartaniuk a japánoknak, mint amit ők adtak a saját hajóik felett. Igen jellemző az ekkori amerikai felfogásra, hogy az Enterprise légifedezetét alkotó Wildcatek parancsnoka látta, ahogy a japán zuhanóbombázók áttörik a Yorktown légifedezetét és engedélyt kért, de nem kapott a segítségnyújtásra. Végül saját szakállára megnyújtotta a röppályát, amivel egyre közelebb jutott a testvérhajóhoz, de mire végül megkapta az engedélyt, addigra a japánok átmentek zuhanásba.
Tehát egy relatíve kis csoport japán repülő is sikeresen intézett támadást, mint ahogy' aztán a torpedővetők esetében is történt. Nagumo nyugodtan elengedhette volna az Akagi-Hiryu páros repülőit, amíg a Soryura és a Kagára várnak, de nem tette, tehát én szvsz erősen kétlem, hogy egy ilyen banális marhaság okozta Nagumo és az AF-művelet vesztét.

Hozzáteszem: nem vagyok szakértő, csak egy amatőr hadihajórajongó.

Az Iowa-s íráshoz, kérlek, ott szólj hozzá, ahogy én is megteszem, válaszolva az általad felvetettekre.

[ Szerkesztve ]

"Tehát én nem azt írtam, hogy nem ő intézte el az Akagit, hanem azt, hogy nem ő süllyesztette el - kicsit figyelmesebb olvasást, ha kérhetem."

Mester, nem az olvasási képességeimmel van gond, hanem a te logikáddal, de hagyjuk ezt (hogy másként lett volna esélye bármire is, mint bombázóként?!).

SS könyv: sajnos nehéz így egy kiragadott részletet körbemagyarázni, mert az egész könyvet egyben kell látni, de itt a gond a Hihetetlen Győzelemmel, hogy nem szállt fel Zero az Akagiról akkor és ott...

és ha már olvasási képességek, én meg azt írtam, hogy a 4 hordozós operációnál az alegységre terjesztették ki a doktrinát, tehát az Akagi+Kaga adta volna a torpedósokat, a Hiryu+Soryu a zubókat...

de hogy az általad leírtra reagáljak: Yamaguchi azért tudta sürgetni a támadást, mert a zubókat a repülőfedélzeten fegyverezték újra és ők készen voltak, az Akagi és a Kaga torpedósait viszont csak a hangárban tudták újrafegyverezni, egyrészt a lőszerliftek kialakítása másrészt a torpedók súlya/mérete miatt, ugyanis ahhoz speciális kocsik kellettek. Namost a Kaga-nak a megnövelt, 27 gépes torpedó százada miatt ez azt jelentette, hogy tovább tartott a folyamat jóval, mint az Akagin akár. Sajnálatos módon ugyanis a torpedó hordozó kocsik száma nem volt megnövelve (már nem emlékszem, hogy 3 vagy 6 darab volt-e rendszeresítve).

Yamaguchi felvetésére pont azért nem reagált Nagumo, mert az adott szituban hülyeség volt és nem kivitelezhető, ezt is nagyon szépen levezetik a szerzők, hogy miért. Ne abból indulj ki, amit Walter Lord leírt, mert sajnos rengeteg ponton nem igaz a történet és éppen ezért a logikai szál sem építhető fel.

10:25-kor legjobb esetben is csak a gépeket hozták fel a fedélzetre az Akagin és a Kagan, ezért sem indíthatott Zero-t az Akagi.És szintén a Lord könyvben leírtakkal ellentétben a japán hordozók fedélzete nem volt zsófolásig tele támadó gépekkel, azok egy jó része még a hangárban várt arra, hogy felspottolják.

Dióhéjban a lényeg, hogy a japánok körülbelül reggel 8-kor elvesztették már a csatát, ugyanis onnantól kezdve nem volt meg egyszer sem a kellő 45 percnyi idő ablak arra, hogy egy doktrina szerinti támadást felspottoljanak a fedélzetre, bemelegítsék a motorokat és útnak indítsák a támadóerőt. Az amerikai légitámadások sokasága és az egyéb események úgy alakultak, hogy a japánok végig le voltak kötve már ezután, és pont fél 11 magasságában kezdték meg spottolni a támadást a két nagyobbik hordozón, de ugye addigra már késő volt.

Amerikaiak: a TF 16 és 17 valóban nem volt olyan szoros kötelékben, de a 16-os két hordozója bizony eléggé zárt kötelékben haladt és azt se felejtsd el, hogy az amerikai hordozóknak volt radarja illetve vadász irányítása, ami a japánokra nem volt elmondható. Az amerikai CAP sokkal hatékonyabb volt már ekkor is a japánnál, szimplán a rádió és a vadászirányítás+radar támogatásnak köszönhetően (a hatékonyabbat most nem magukra a vadászgépekre érte, hanem a CAp szervezettségére és felépítésére). A japán légvédelem egyáltalán nem volt hatékony, sőt katasztrofálisan gyér volt (lásd SS megint), erre számos példát hoznak fel, pl az Indiai-óceánon egy Bleinheim simán berepült a japánok fölé és megbombázta a Hiryut miközben a hordozók pont az újrafegyverzés/támadás spottolással voltak elfoglalva. Ezen felül a japán vadászgépek önmagukat koordinálták, ha bejött valahonnan egy támadás akkor rávetették magukat, nem voltak elosztva az erőik stb stb, hosszasan lehetne sorolni.

Az, hogy egy relatíve kis csoport is sikeres támadást intézett az annak volt köszönhető, hogy japán legjobb pilótái mentek és ne felejtsd el, hogy iszonyatos veszteségeket szenvedett már az első támadás is, gyakorlatilag a támadó gépek 2/3-dda megsemmisült vagy használhatatlanná sebesült..

Az utolsó mondatodra annyit, hogy Nagumo nem engedhette volna el a támadást, mert 1. nem volt alkalma mint fentebb kifejtettem, 2. ha lett is volna alkalma akkor is maximum csak a zubókat tudta volna elküldeni, amit érthetően nem akart kockáztatni (egy szintű támadás). Ne felejtsd el, hogy csak 1 hordozóról volt "biztos" infojuk.

Sajnos akármennyire is furán hangzik sok ilyen kicsi "banális marhaság" állt össze a japánok ellen aznap, ami miatt összejött ez a vereség nekik, persze sok ezek közül az ő saját érdemük.

Mindentől függetlenül ajánlom, az SS-t elolvasásra, ha érdekel a téma nem fogod tudni letenni a könyvet.

Iowa: ok átmegyek, csak olyan kihalt volt már ott a fórum

PS - bocs a helyesírási hibákért kicsit rohannom kellett

Köszönöm ezt is élvezettel olvastam.

Való igaz, hogy izgi lenne egy ilyen szimuláció, bár az USA végül így is nyer, csak éppen Montanakat nyomattak volna az Essex-ek helyett.

Máskülönben az egyik Warship évfolyamban volt egy cikk a Yamatokról és a mögöttük lévő stratégiai elképzelésről, mert ugyebár a Yamato osztály nem 3 hajóból állt, hanem 4+2 módosított egységből és további két hajó volt még tervben, azok feltehetően megnövelt változatok.

A japánok azt tervezték, hogy a Yamatokkal ahogy mondod pár (2-3) év előnyük lesz az USA-val szemben csatahajó lövegkaliberben, ráadásul arra is bazíroztak, hogy az USA csatahajói limitálva lesznek a panamai zsilipek által, így a Yamato-t pont egy ilyen ún. "Panamax" hajó ellen tervezték (értsd az erőfölényét ahhoz képest lőtték be). Aztán hogy az előnyt megtartsák a 18"-es lövegeket 6 darab 20"-osra cserélték volna, hasonlóan a Mogami osztály átfegyverzéséhez. Az a félelmetes hogy végeztek számításokat három sőt négy (!) csövű 20"-os lövegtornyokhoz is (~4000 tonna forgósúly!).

"Noha az USA vezetése tudott mindenről, "elfelejtettek" szólni a csendes-óceáni flotta főhadiszállására - a támadás éppen azt az ürügyet adta, amire Rooseveltnek szüksége volt."

Bocsi, de eddig olvastam. Lehet, hogy ezután tényszerű a cikk, de egy ilyen feltételezést biztos tényként kijelenteni... nagy bátorság (?) kell hozzá. Tény, hogy az amerikaiak tudtak arról, hogy valami készülődik, de nevetséges lenne azt állítani, hogy szándékosan hagyták rommá verni a teljes csendes-óceáni flottát. Persze ha adsz erre hitelest forrást (amit kétlek, hogy létezne, mert az összes ezzel kapcsolatos írás csak feltételezéseket ír le, nem pedig tényeket), amit a szakma konszenzusosan elfogad, akkor én is el tudom fogadni.

Szerk: no, tovább olvastam, megérte, szóval végigmegyek rajta

[ Szerkesztve ]