Eléggé le van egyszerűsítve ez a csata.

Pl. nem egy cirkáló indított felderítőket, hanem több. Viszont éppen egynek romlott el a katapultja, annak, amelyik az amerikaiakat deríthette volna fel. Mikor végre felszállt, elromlott a rádiója. Mikorra jelenthette, hogy hordozókat (és nem anyahajókat) lát, addigra késő volt.

Az amerikai támadás teljes zűrzavar volt. Alapvetően a zuhanóbombázók vonják magukra a védővadászokat, hogy a torpedóvetők támadni tudjanak. Ehelyett a torpedóvetők kezdték meg a támadást, amiket 1 kivételével mindet lelőttek. Viszont mire végeztek a Zerok, kifogyott a lőszerük, és alacsony magasságban voltak, készültek az újratöltésre. Ekkor érkeztek a zuhanóbombázók, akik védővadászoktól nem zavartatva végezték a dolgukat.

A sziget utáni támadásnál Nagumo aggódott az amerikai flotta miatt, ezért a második hullámot már hajók ellen fegyverezte fel. Viszont késett az amerikai jelentétet jelző felderítő jelentése (ugyebár késve szállt fel a hidroplán, majd elromlott a rádiója!), és a sziget támadását vezető tiszt újabb támadást kért a sziget ellen, ezért elkezdték átfegyverezni őket újra repeszbombákra. Közben beesett az már hiányolt jelentés az amerikai flottáról, ezért megint elkezdték átfegyverezni a gépeket, de az első hullám is megkezdte a leszállást. A hajókon zűrzavar volt, az első és a második hullám felfegyverzése folyamatban volt. Eközben estek be a torpedóvetők, majd a zuhanóbombázók. Az előbbiek önfeláldozása végül sikerré változtatta az a hibát hibára halmozó amerikai taktikát, amit senki se tudott már átlátni.

A zuhanóbombázók rosszul navigáltak, és a keresett helyen nem találták a japánokat. Viszont egyikük felfedezett egy sodorvonalat, amit követni kezdtek. Kiderült, hogy egy japán rombolóé, amit egy amerikai tengeralattjáró ellen vezényeltek. Mivel nem találta meg, visszafordult, és a flotta felé tartott. Ezt követve találtak rá a hordozókra, az eredmény ismert. Viszont az üzemanyagjuk elfogyott jórészt, ezért a támadók nagy része nem ért vissza a hajóikra.