Én is egyetértek. Fórumtársak mondjuk biztos nem rosszindulatból mondják amit. De tény, hogy aki még nem élt át ilyet annak fogalma sincs róla milyen. És az sem mindegy mit élsz át. Egy kis stressz egy kis ez egy kis az még ló...ar.

Én is csak lestem mikor újra előjött. Pedig akkor már nagyon jól tudtam, hogy miről szól a dolog. De még nem volt gyógyszerem. Egyszerűen csak ültem és néztem magamelé, hogy most mivan? Hogy valójában nincs semmi bajom se... de mégis... A pulzus nőtt, jött a kéz / láb remegés / zsibbadás. Émelygés, komplett rosszullét. És semmi nem segített. Azt hittem ott fogok összeesni helyben. De ezt nem lehet leírni.
Az a tipikus halálfélelem. Mikor az ember már ismeri a szokványos betegségek tünetét, gyógymódját. De ez... ennek köze sincs egyikhez se. Soha nem voltam orvoshoz járós, nem szeretek semmiséggel orvoshoz menni... De amikor ez rám tört először akkor azt mondtam, hogy na hívjatok mentőt mert most tényleg végem.

Amúgy közvetlen szívroham előtti állapothoz szokták hasonlítani a tüneteket és az érzést is. Csak itt még van mellé pluszban pár egyéb tünet is. Plusz magában a halálfélelem. Mert olyan rosszullétet érzem amilyet még előtte soha nem tapasztaltál. Tényleg az az érzés, hogy most mindjárt véged. És hiába tudod, hogy ez "csak" egy szokásos roham! Semmit nem ér. Épp az benne az ijesztő.

Szal engem is zavar ez a "fejben dől el" maszlag. Igazából akinek még tényleg "fejben dől el" az nem beteg igazán. Az még ló...ar. Amikor már csak 2 adag Xanax mulasztja el, na az az igazi betegség. És igazából akkor tudja meg az ember, hogy milyen is tényleg nyugodtnak lenni. De én feltételezem, hogy a fórumozók csak jószándékkal írták ezt, nem pedig lenézésből. Persze olvasva itt 1-2 tünetet a hozzászólások között, sokan éppen csak kóstolgatják a a pánikroham "ízét".

[ Szerkesztve ]