Ha nálad minden kenyér elmocsárosodik, akkor érdemes a tárolás körülményein is elgondolkodni, ugyanis ez arra utal, hogy nagyon magas nálad a páratartalom.

Egyébként meg a mai áraknál érdemes azt is megnézni, hogy mennyit ér a pénz. Lehet, hogy a régi olcsó és jó termékről kiderül, hogy reálértékben többszörösébe került, mint amennyit ma hajlandók fizetni érte.

Felvágottak terén tapasztaltam anno, hogy némelyik boltban gyakorlatilag már nem lehet minőségibb kaját venni, mert rájuk rohad. Csak a legalja minőségűt kapni, persze ma már olyan áron, amiért nemrég még első osztályú húskészítmény volt, nem pedig nyomkban gépileg szeparált pép. Akkoriban váltottam inkább arra, hogy vegyek húst és főzzek valamit belőle. Persze azok közt is vannak hatalmas különbségek. Az infláció számításához nézett fogyasztói kosár ezért is parasztvakítás, mert az sincs tekintettel a minőségcsökkenésre adott árszinten.

Másrészt az is becsapós lehet, hogy esetleg az akkori technológia miatt változó volt az íze a terméknek. Nem tudom más hogy van vele, de van olyan kajálda, ahová jártam, ahol egyáltalán nem kimagasló minőségű az étel, hanem abból főznek amit épp olcsón lehet kapni. Persze ahhoz képest egészen jól. És emiatt nincs két alkalom, hogy ugyanolyan lenne az íze ugyanannak, így nem lehet ráunni. Máshol meg hiába jó a kaja, de ha mindennap oda járok, akkor pár nap múlva már a hibákat veszem észre, mert megszoktam már az ízét, ami mindig ugyanolyan.

(#51) bambano
sajnos sokszor találkozni azzal, hogy tényleg csak az árat nézik. Pedig néha a kicsit drágább az többet ér. Mert mondjuk azt több napig lehet enni és esetleg tartalmasabb is, emiatt tovább is kitart. Ehelyett a gyengébb minőségű, ehetetlen dolog kell, kicsit olcsóbban.

Anyukám is olyan, hogy egyszerűen nem hajlandó megérteni, hogy van különbség a termékek közt. Bár már szerencsére nem szorul rá, hogy mindenből a legolcsóbbat vegye, de mivel nem érti a különbséget, ezért mégis azt teszi. Aztán meg haragszik, ha néha felemlegetjük neki, hogy legközelebb ne abból hozzon már, ha lehet. Vagy inkább ne hozzon, mert úgysem eszi/issza meg azt senki, mikor látogatóba megyünk, aztán legfeljebb ő fogyasztgatja el lassan, mert kidobni meg sajnálja. Hihetetlen, hogy mindig van még olcsóbb fajta üdítő, van ami most keveseb forintba kerül, mint amilyen gyerekkoromban vettünk legolcsóbbként. Az a márka is létezik még, de már közepes árszintűnek számít, mert van lejjebb.

Néha szoktam is ezen viccelődni, hogy kezdetben vala a gyümölcs. Aztán lett a bíbortetű + fakéreg. Most meg már kőolajszármazékből készítik. A másik meg a termékek kiszerelése. Anno még röhögtem a danone teherautón lévő reklámra, amin átmatricázgatták a súlyt, ahogy csökkent 200->175->150->125g -ra a termék. De ezt látni manapság is soknál. Lassan olyanok lesznek mint a parfümös reklámújságok, hogy meg kell dörgölni a papírt és akkor lehet egy kis íz és szagmintát venni róla.

A korosztályából, környezetében sokan így vannak ezzel, ebben nőttek fel.
Persze néha azért neki is sikerül úgy melléfogni, hogy feltűnjön létezik különbség. Múltkor venni akart olyan kávét, amit a nővérénél ivott, de a boltban sikerült nekik egy másik fajtát venni, ami meg kifejezetten nem ízlett neki. A végén elbartereltük, elcseréltem vele egy másik fajtára.

(#44) bambano
múltkor egy hasonló beszélgetésben kijött, hogy kb 200 olcsó kenyerek kellene eladni a legalja minőségű kenyérből, hogy kijöjjön egy minimálbér. A drágább péksüteményekkel együtt sem csoda, hogy a kis pékségek döglődnek. 2-3 ember béréhez sincs elegendő értékű forgalmuk, nemhogy a fejlődéshez.

[ Szerkesztve ]