Nincs ott a hanggal baj, de értem amit írsz, bizonyos hangfekfekvések éa artikulációk jobban eladhatók, ha archoz kapcsolódnak. Valószínűleg fél átjutni a fű fokán: túl sok ember tartaná furcsának vagy csak nem akarja kiadni magát. A sikernek ára van és ahogy írtam is, a legbelső önmaga/szenvedély nélkül csak döcögés lesz. Meglepett, hogy fentebb volt aki előnyként értékelte a felolvasást, mint olyat. A mondanivaló gerincét tekintve lehet előny - van mitől eltérni menet közben - de hangzásában én is hátránynak érzem és pont szembe is megy a mágnesként funkcionáló, kifelé áradó flow-val is vagy akár a hitelességgel, mint hatással.
Hogy tudna-e mit kezdeni a stílussal - amihez nem is feltétlenül kell hozzá nyúlni - azzal nem értek egyet. Azt hiszem a Tízes Lista készítőjénél volt az az erősen természetellenes hangnem, egyfajta mondatvégen megnyújtott affektálás, ami maximálisan idegesítő volt, egyben erősen azt üzente, hogy itt valami mentális gond lehet. Idővel szerencsére elhagyta. Ebből a végződésből ide is jut néhány mondatvégre, némileg kisebb intenzitással, de egyértelműen ott van. Ragadós az ilyen. Alakítható a stílus, egymásra is hatással vagyunk. Van persze egy alap, ami jószerivel fix, de láttam én már teljes pálfordulásokat is új környezetbe helyezett személyeknél.

Spekuláció csak, de az inspirálók között ott érzem JustVidmant és a Tízes Listát, mégis 2 pad közé esett emberünk. Ez az animáció inkább taszít, mint marasztal (nálam). Találja meg magát és idővel oda lehet tenni egy nullával többet a nézők száma mögé.

[ Szerkesztve ]