Ez az osztályzás szerintem is marha nagy baromság, mert mondjuk éneknél vagy rajznál még azért csak-csak akadnak olyan részek amiket készségtől függetlenül meg lehet tanulni (meg mondjuk illik is tudni valamenyire ) na de tesinél? Motiválni meg szerintem nem ezzel kellene.

Továbbra sem értem, hogy miért vagy ennyire a sport ellen. Téged valóban valami komoly atrocitás érhetett kiskorodban, hogy így ellene vagy. Abban egyetértek, hogy nem vasszigorral kell egy gyereket sportra kényszeríteni, olyanra is amit utál, hanem amihez tehetsége van, arra kell ösztönözni, legyen sikerélménye.
A matekos példa meg sántít, ez inkább amolyan magyarázkodás. Az is fontos tárgy, mert szükségesek az ilyen szakemberek is, mérnökök stb. Viszont attól mert nem tanulsz matekot (most nem az általános iskolaira és középiskolaira gondolok, azt nyilván mindenkinek el kell sajátítania alap szinten az élethez), vagy nem szeretsz matekot tanulni, még élhetsz teljes, egészséges életet, tanulhatsz mást is. Viszont aki világ életében a sportok ellen van és mozgás szegény életet él, az előbb utóbb komoly kárát fogja látni és nem fog tudni egészséges életet élni. Komolyan nem értem, miért olyan nehéz ezt felfogni, hogy a sport alapvető szükséglete egy embernek, aki sokáig egészséges akar maradni? Itt nem az élsportról van szó, csak egy egészséges, rendszeres testmozgásról. Rengetegféle mozgásforma létezik, valamit mindenki találhat magának ha akar. És a szülőnek is kötelessége ezt továbbadni a gyerekének, hogy ő is sportoljon rendszeresen és maradjon sokáig egészséges.

[ Szerkesztve ]

"nyilván a "mindenki"-t idézőjelben értettem."

Es az ugy mit jelent, ha idezojelbe rakod?... Mert nekem erosen az jott le, hogy azt akarod mondani, hogy 20-30 eve milyen sportosak voltak a diakok, bezzegamaikolykok. En meg ebben a tekintetben tul nagy valtozast nem latok: akkor is voltak olyanok, akik szivesen es/vagy ugyesen sportoltak, meg olyanok, akik nem, meg most is.

Pedig hidd el nekem, hogy így van. Ha már 3 testnevelési egyetemen is azt mondják a 40-60 éves tanárok, hogy akik ott vannak testnevelés szakon, sokkal gyengébb kvalitásokkal rendelkeznek mint a régebbi hallgatók, akkor el lehet/kell gondolkozni ezen. Már akkor lejjebb vitték a szinteket atlétikában, mikor én voltam elsős, a mostani elsősöknek még lejjebb, mert nem tudtak kislabdával 50m-t dobni (csak példa), olyan aki erre a pályára készül...

[ Szerkesztve ]

"Csak nézzük meg országunk kórképét az elhízottak terén. 10-ből minden 4. gyerek túlsúlyos vagy elhízott, cukorbeteg és már kiskorában magas vérnyomásban szenved."

Ebben van azért genetika, és nagy többségében a ehetetlen minőségű szuper jó élelmiszereknek lehet köszönni...
Csak példa képen. Meki Kitiltva az Oroszoktól és Svájcból is... Miért is? Mert ott a lobbi érdek fölé helyezték a tömeg érdekét.

Mellesleg a boltok nagy része is olyan szemetet árul, hogy lázadás lenne ha megtudnák az emberek mit esznek.

Egyébként jogos a mozgás, de ahhoz sok feltételnek kéne megfelelni, ami nem hogy nincs, de nem is lesz. A Cél csak az volt hogy a többi tantárgy óraszámát csökkentsék. pl Nyelv...

Ebben igazat adok, én 80-as születésű vagyok, az első iskolai tesióráim bő 25 éve voltak, sporttagozatos osztályban is voltak jó páran akik csak úgy lepotyogtak, vagy lecsúsztak mint a tűzoltók a kötélről, mert harmat gyengék voltak. Akkor is voltak gyengébbek, nem volt mindenki sportos, de az elmondható, hogy összességében azért többet mozogtak a gyerekek, mivel más volt az a világ, mobiltelefon és internet nélkül, mint a mai világ f@szbúkkal és még sorolhatnám.

nyilván ez nem egy egytényezős dolog, sokkal komplexebb, ahogy te is írtad. Kevesek vagyunk még mi a napi testneveléshez, ezt leírtam a cikkben is. Az étkezés már más kérdés, de sem áll jobb lábakon.

A tanarok elsopro tobbsege szerint a regi diakok jobbak voltak, mint a mostaniak. Tok mindegy, hogy milyen tantargy, tok mindegy, hogy mikorra esik a "reg" meg a "most", ami fix, az az, hogy regen jobb volt. Ebbol kb. ket kovetkeztetes lehetseges: vagy az, hogy a vilag folyamatosan romlik, vagy az, hogy a tanarok szubjektiv nosztalgiazasara nem lehet epiteni. Rad bizom.

Ahol valoban van merheto, objektiv kulonbseg (pl. a szinteknel) ott meg azert elgondolkoznek azon, hogy valtozott-e a mintaveteli modszer? Most is pont ugyanazok jelentkeznek-e oda, mint regen, ugyanannyian vagy tobben, ilyenek.

...már 3 testnevelési egyetemen is azt mondják a 40-60 éves tanárok, hogy akik ott vannak testnevelés szakon, sokkal gyengébb kvalitásokkal rendelkeznek mint a régebbi hallgatók...

Ugyanez a trend bármelyik másik szakon is. Nincs a dologban semmi testnevelés-specifikus, általános következtetés levonására (ezen a téren) a legkisebb mértékben sem alkalmas.

Amikor még én felvételiztem, akkor még volt felvételi vizsga. Sok gyakorlatból áll, szintekhez kötve. Ebben nagyon igazad van, jól látod, hogy ma már nincs, csak a pontszám, ami oltári nagy baromság.

(#131) rokarudi: ha odakerülök az biztos, hogy heti 5 órából 2 legalább új ismeretek közlésével fog telni (filmek, képek, tudományos vizsgálatok), nem a kötelező felmérésekkel és az unalmas futtatásokkal. A legjobb egy olyan egységes rendszer lenne, ami kötelező, de saját magad választhatsz irányt. Pl.: több elmélet, kevesebb gyakorlat vagy fordítva, mit akarok sportolni, mivel akarok megismerkedni stb.

[ Szerkesztve ]

Mondjuk egy ilyen típusú oldalon, ahol túltengenek azok az emberek, akik egész nap inkább a számítógép előtt ülnek, nehéz ebben a témában támogatókat találni. Ha a kislányom nagyobb lesz, én biztosan elviszem úszni, teljesen egyetértek azzal, hogy felelőtlen az a szülő, aki nem taníttatja meg erre a gyerekét. Ezer olyan alkalom lehet, amikor szüksége lehet rá, és nem hiszem, hogy akkora kényszer lenne, hogy az ált. iskola mellett néha eljárjon úszni.
A sport szintén ilyen. Nem hiszem, hogy a testnevelés órának kell ezt feltétlenül megoldania, a lényeg az, hogy a gyerek szeressen mozogni, mert akkor később is lesz valami, amivel a monoton hétköznapokat fel tudja dobni, és nem csak zabál otthon a tv előtt, meg nem ül egész nap a számítógép előtt. És én sem a kényszerben hiszek, hanem abban, hogy a gyerekek nagy része számára lehetne olyan sporttal kapcsolatos elfoglaltságot találni, amit élvez és szeret csinálni. A dolog idő, elhatározás és egy lelkesítő edző kérdése.

Sőt, ugyanez a trend minden általános- és középiskolában Régen minden jobb volt, a gyerekek okosabbak voltak, megadták a tiszteletet. Ez a tipikus a régi emlékek megszépülnek c. feltételezés bizonyítása.

Na akkor én is wall of textbe öntöm gondolataimat
Óvodába és általános iskolába a k-magyarországo falumban jártam, még 5-6 éves koromban sokat voltunk úszni is, de nagyapám sajnos ezt követően elhunyt, a többieknek meg nem nagyon volt idejük és energiájuk a gyerekek "mozgatásával" foglalkozni, így a család, mint mozgásra nevelő tényező kiesett a sorból. Vegyük ezt alaphelyzetnek, hiszen elég sok fiatal életében fenn áll ez az eset, vagy még rosszabb is, ha mondjuk nem vidéken él, hanem nagyvárosban. Maradt tehát az iskola: általánosban alósban nyílván már 10-15 éve is az volt a feladat, hogy megszerettessük a gyerekekkel a dolgot, szerintem ez az akkori tanítónőnek sikerült is. Szerencsére a felső tagozatban is egy idősebb és szakmailag rendben lévő testnevelő tanárral hozott össze a sors. Igazából elmondható, hogy ott a kisiskolában, ahol lehettünk összesen 150-en, a legtöbb gyerek járt valamilyen sportkörre, de nekünk az infószakkör, a töriszakkor és a biosszakkör is "kötelezően ajánlott" volt - és ezt nem negatív értelemben kell venni, szerettünk bejárni. Kisiskoláról lévén szó, leginkább az egyéni sportokban jeleskedtünk, asztaliteniszezőből országos bajnokot is neveltünk, én is e sportág mellett tettem le a voksom - pár versenyre el is tudtam jutni, de maradjunk annyiban, hogy a többség amatőr szinten űzte a dolgot, de szerette csinálni. A felszerelés elég gyengus volt, de a motiváció pótolta a hiányosságokat minden téren. Asztaliteniszen kívűl volt még kosár és néha talán foci is, de az arról szólt, hogy a szomszéd város tűzoltói néha feljöttek a kollégistákkal játszani egy meccset (annak ellenére, hogy nem bírom a focit a mai napig, ez szerintem követendő példa). A testnevelésórákról nem sok maradt meg bennem: egy biztos nem szerettem, de ez nem a tanár hibája volt. Elballagtam, rögtön utána az iskolát bezárták.
Következett a középiskola: teljesen más közeg, 35 fős osztályok, egyszerre két osztály tesizik, az 60-70 fő (általánosban 15-20 fő volt együtt). Első évben hozzá kellett szokni a tömeghez meg az új, másfajta felfogáshoz, aztán második évben mikor odakerültünk az iskola támogatásból (sok pénzből) éppítetett magának egy új tornacsarnokot vadiúj felszerelésekkel, tokkal-vonóval. Hely egy kicsit több lett és tárgyi hiányt sem szenvedtünk semmiből, de 2 tanár szerintem nem fog tudni 70 főnek minőségi órát tartani - ez képtelenség. Katonai kiképzést lehet, de testnevelésórát nem. Aztán mikor az aktuális kötelező anyag után eljön az a várva várt pillanat, hogy "bedobja a labdát", a serdülő gyengébbik nem elbújik a kényelmes tornaszőnyeg mögé, mi meg játszunk valamit. Ez a valami többnyire foci volt - én mint már írtam, nem szerettem, de végülis mégis csak egy játék - jutalom. Nyílván a középiskola már a csapatsportokra koncentrált, így igazából az asztaliteniszt esélyem sem volt folytatni - annak ellenére, hogy csúcsszuper vadonat új asztalok és ütők álltak rendelkezésre, ami után általánosban mind a 10 ujjunkat megnyaltuk volna - emlékeim szerint az 5 év alatt egyszer sem használtuk őket és ez még pár kellékre elmondható. Néhány baráttal sikerült néha kikerülni a focit kosárral vagy más alternatív játékkal (az új tornateremben roskadásig volt rakva a szertár mindennel) és itt jön be szerintem az iskola és a család mellett a harmadik (talán legfontosabb tényező): a barátok. Lehet azt mondani, hogy az élsport nem kezelendő eggyütt a testnevelésórával, de amikor a szülők fele sportolót akar nevelni a gyerekből, igenis fontos. Mikor valamelyik osztálytárs otthagyta az eggyesületét, annak általában nem az volt az oka, hogy nem szerette csinálni a sportot, hanem az, hogy nem jött ki a csapattársaival. A szülők ezerrel tolják a gyerekeket, hogy legyen belőle focista, kézis, röpis, vizilabdás - a többsége meg kihullik tinédzserkorában. Lehet, hogy sokkal jobban jár aki a barátaival kezd neki, mert szereti csinálni és nem kell egy idegen közösséghez alkalmazkodnia. Még ha nem is lesz belőle sportoló, legalább élvezi amit csinál. A "megoldás" szerintem kissebb közösségek létrehozásával jön el - növelhetjük akármeddig a tesiórák számát - nem lesz eredménye, amíg ennyi gyerek jut egy tanárra. Az iskolán kívűli mozgásra ha egyszer sikerül rávenni a gyereket, akkor onnan már sínen van a történet, csinálja azt akár a barátaival, házi kedvenccel vagy egyedül. Végtelen számú sportkörre persze nincs pénz, de úgy vélem ez amatőr szinten már inkább akarat és motiváltság kérdése, mintsem pénzé.

Alapvetően örülök, hogy ennyi embert megmozgat a téma látszik, hogy érdek a változás e téren - mindegy most, hogy merre fele. Az oktatásunk úgy, ahogy van szar. Csak a pénzt veszik ki belőle és elképesztő ostoba dolgokat vezetnek be (Bolognai rendszer).

(#134) Feketelaszlo: az oktatásban a hatalmas (30-40 fős) létszám már régóta probléma, de nincs pénz több tanárra, így kisebb létszámokra, pedig ez lenne a hatékonyság kulcsa (minden órán).

Az életed leírt részére reflektálva: szerintem a tanár sokat tehetett volna azért - ha már kapott egy ilyen lehetőséget a suli, hogy felszerelésben és teremben is minőségi legyen - hogy jobban kihasználja a lehetőségek széles tárházát. Sokkal jobb és változatosabb órák lehettek volna.

[ Szerkesztve ]

Az általános iskolai tesióráknak pont az lenne a lényegük, hogy megszerettessék a gyerekekkel a mozgást, és a gyerekek ne azért mozogjanak, mert kötelező, hanem mert élvezik.

Ezt azzal a módszerrel, amit a tesitanárok jelenleg alkalmaznak, nem lehet kivitelezni. Ezért kéne a változás.

Én szerettem a tesiórákat, pedig általánosban és gimiben is olyan tanárom volt, hogy óra elején adott egy focilabdát, és utána bement. Gimiben már a dupla órának köszönhetően (végig heti 3 tesim volt) sokan be se jártak, a lányok közül szinte senki, de mi akik bejártunk nagyon jókat meccseztünk a rivális osztályokkal és tanár hiányában néha még tömegbunyók is kialakultak, amik után furcsán nézett a matektanár, hogy hogy lehet az miszerint egyszerre 4 srác esett orra, egy pedig kéztöréssel az orvosnál van... 12. végén már fogvédőkkel mentünk tesizni, mikor a "césekkel" együtt volt az óra... Szerettem azokat az időket!

hát jártam pár középiskolába(most nem részletezem hogy miért)
de kb mindegyikben az volt hogy a lányok az öltőzőben szívták a bagót, mert hát ők nem tesizhetnek(és papírjuk is volt róla)(bezzeg ha volt sulibál és tánc volt akkor a mozgásukon nem látszott hogy bármi bajuk lenne)
a srácok egy része a lányokkal cigizett,mi a maradék legalább "fociztunk"de a valóságban azt se mondanám focinak,inkább focilabda rugdosásnak..

nem tudom hogy ez változott -e,de felháborító egyrészt az hogy a háziorvosok mindenféle mondvacsinált panaszra kivizsgálás nélkül azonnal adhatnak felmentést,másrészt az hogy nincs kontroll alatt tartva a tornaóra,vagyis kb bármit lehet tenni..

biztos van olyan suli is ahol ilyen szempontból fegyelem volt,de én 3 ból 3ban az általam fentebb leírtakat tapasztaltam általában.
1 olyan testnevelő tanárunk volt 1 évig akinél minden tornaórán 10 perc futással kezdtünk,aztán torna.
Nos bármennyire is utáltam,elég jó állóképességem volt.

[ Szerkesztve ]

Normális tanár kell, normális hozzáállással.
Akit persze meg is kéne fizetni.
Az embereknek is kéne normális szabadidő és pénz, lehetőség a rekreációra, regenerálódásra.
Aztán valaki akkor is csak a kocsmában ülne, de nem biztos, hogy ez lenne a jellemző...
Szóval ez a képlet is sok összetevős...