Fallabda: Az egyetemre mindig gyalog jártam, így napi átlag 1 órát rohangáltam, aztán jött egy passzív félév, és kezdtem érezni, hogy kéne valami mozgás. Mivel teniszt néztem, így megpróbálkoztam azzal, de nagyon béna voltam (nemhogy a vonalon kívülre, hanem a kerítésen túl az autók közé repültek a labdáim többnyire ), egyik barátom meg járt fallabdázni, hát elmentem, és megtetszett. Ott nem lehet világgá ütni a labdát, bármekkorát ütök bele Ráadásul akivel jártam oda, egyformán bénák voltunk, így sokszor vicces is volt. (teniszezni exemmel voltam, ő viszont jó benne, így neki nem volt szórakoztató, és még túl messze is vagyunk egymástól, hogy közben dumáljunk). Kb két - három évig jártam így fallabdázni, de fájt tőle a térdem, így abbahagytam.

Fegyencedzés: Fallabda mellett, és utána volt kondi, amivel többször próbálkoztam az évek során, de valahogy mindig elmaradtam attól, ahogy szerettem volna fejlődni, és egy idő után állandóan fájt mindenem, így hagytam a fenébe. Utána jött némi szünet, de egyre többet fájt a fejem, és olyankor 100 körüli pulzusom volt, csak úgy egyhelyben ülve. Utánaolvastam, és ezt okozhatja mozgáshiány is... Plusz a 18 karikás teljesítményem is kb feleződött, ami szintén elég komoly motiváció tud lenni Szóval kerestem valami edzési lehetőséget. Fallabdázni nem akart jönni senki, kondizni nem akartam az állandó ez fáj, az fáj miatt... és ekkor hallottam erről a fegyencedzésről, ami pont azt ígéri, hogy ugyan nem lesznek hatalmas izmaid (azért lesznek, bár vannak kétségeim, hogy olyan lesz tőle bárki, mint a youtubeon pl ha rákeresel a "Hannibal for King" videókra), de használhatóak, és nem fog mindened fájni tőle, mint a konditól. Ez alapján pedig ezt épp nekem találták ki, így beleolvastam, és elkezdtem. Eddig hozza amit ígért, mindössze egyszer erőltettem meg a csuklómat (az én hibám volt), de semmi több, szépen haladok (van amiből már az ötödik lépésnél tartok 8 hónap után). Kezdetben szinte minden héten mindenből lehet lépni egy új szintre, így akkor még motiválóbb. (10 lépés mindenből, azokon belül pedig három szint) Később is azért pár hetente legalább valamiből továbblépek az új szintre, vagy a következő lépésre, így megadja a sikerélményt is, jobban is érzem magam (igen, az off topic rész is ), és látványra is van hatás. Egyedül annyiban térek el, hogy a szerző szerint a bemelegítés meg levezetés felesleges... ezzel valahogy nem tudok egyetérteni, így mindig az előző lépés haladó szintjéből megcsinálok előtte-utána egy sorozatot. (Illetve hogy a fejenállós részt kihagyom kedvenc dokinénim tanácsára.)