Igen, hasonlóan gondolkoztam én is

Az ókori görögök analfabétának azt tartották, aki nem tudott olvasni és úszni..

Azért van benne valami.
De abban is, hogy a borzalmas iskolai tornaórákat utáltam.
Normálisan kéne hozzáállni, és egyénre szabottan fejleszteni az embereket.
S ez sokszor bizony nem pénzkérdés, hanem hozzáállás, és akarat.

Érdekes módon, hogy nem kötelező, heti háromszor edzem..
Nem szabom szét magam, nem erőltetem, úgy s olyan módon edzem, hogy nagyrészt életem végéig folytatni tudjam, és megőrizzem az erőm és a hajlékonyságom, ha nem is teljesen, de ne legyek egy trotty.
S valami ilyesmi lenne a lényeg.

Fuss sokat betonon, meg fogja köszönni a térded.
Veresd szét a fejed, szeretni fogja az agyad...
Biciklizz sokat, szar nyereggel, örülni fog a himbilimbi.

Szerintem ez is olyan, mint az evés-ivás...
Lehet mindet, de mértékkel, és legfőképpen ésszel.

Így igaz, az utolsó mondat a lényeg.

A cikket nem olvastam és a kommenteket sem de gondolom nagy a vita. Én Mérő László gondolatával szállnék be ami Maga itt a tánctanár című könyvében jelent meg.

"Matek, torna, memoriter
Akinek van szeme a matematikai látásra, az általában úgy emlékszik vissza az iskolai matematikaórákra, mint folyamatos, masszív unatkozásra. Akinek nincs erre szeme, az úgy, mint folyamatos, reménytelen frusztrációra. Még ha sikerült is megtanulnia a tananyagot és az egyik példa mintájára megoldani a másikat, akkor is egy permanens „nem értem”-élmény maradt meg benne. A matematikától pedig egy életen át távol tartja magát, amennyire csak lehet.
Aki jó mozgású gyereknek született, annak az iskolai testnevelésórákról vannak hasonló emlékei: hosszan kellett végeznie egyszerű, unalmas gyakorlatokat, amelyek fárasztanak, de nem edzenek. Akinek viszont ezek a gyakorlatok nehézséget okoztak, az még ha megtanult is egykét tornaelemet, végig azt érezte, hogy „nekem ez nem megy”. Ha ennek ellenére rákapott egy sportágra, vagy a táncra, vagy valami más olyan testmozgásra, ami örömet okoz neki, akkor sem talált sok közöset a megkedvelt mozgásforma és a testnevelési órák anyaga között. Ha pedig valaki 30-40 évesen úgy érzi, kicsit elpuhult és valamit mozognia kellene, a legrosszabb, amit tehet, ha iskolai tornaórai emlékeit veszi elő. Ezzel súlyos sérüléseknek teszi ki magát.
Ennek ellenére ez a két tantárgy makacsul ellenáll minden komolyabb reformkísérletnek, nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon. Jó okkal. Noha a kirakatban mutogatott céljukat (a logikus gondolkodás megtanítása, illetve a mozgáskultúra alapjainak elsajátítása) csak nagyon mérsékelten érik el, van valami nagyon fontos egyéb szerepük a nevelési folyamatban. Ezek a tárgyak a legtöbb diák számára életre szóló frusztrációélményt nyújtanak, és ennek megadása az iskola egyik legfontosabb feladata lehet a társadalmi életre nevelésben, a szocializációban.
A matek és a torna az a két tárgy, ahol a hibás gondolatmenet, illetve a hibás mozdulatsor a legegyértelműbben tetten érhető és rábizonyítható az elkövetőjére. Ezekben a tárgyakban érvényesíthető a legjobban a tekintélyelv: van helyes gondolatmenet, helyes mozdulatsor, és sok tanulással, gyakorlással valamennyit te is elsajátíthatsz belőlük. Ami pedig igazán frusztráló mindebben: hiába tanulsz akármennyit, vannak emberek, akiknek ugyanez könnyedén, szinte tanulás nélkül is jobban megy. Ezeken az órákon tanulja meg a legjobban a diák, hogy hová helyezze el magát a világban, ahol szép számmal vannak nála okosabbak, ügyesebbek, rátermettebbek.
A matektanár a legtöbb iskolában valójában szellemi tornatanár. Feladata, szerepe a nevelési folyamatban sokkal inkább a szocializáció, mint egy tudomány alapjainak a megtanítása – mint ahogy a tornatanár feladata sem a mozgáskultúra alapjainak lerakása. És ha e két tantárgy elsődleges szerepe valamiféle szocializáció, akkor nem biztos, hogy valóban másként, modernebbül, jobban kellene ezeket tanítani. Lehet, hogy a létjogosultságukat veszítenék el azzal, ha élvezni lehetne őket, ha felszabadultságra adnának lehetőséget. Focizni vagy érdekes problémákon gondolkodni az iskolán kívül, szabadidőben is szoktak a gyerekek, ahhoz nem feltétlenül kellenek az iskolai keretek.
Kétségtelenül baj, ha az iskola esetleg örökre elveszi az emberek kedvét a logikus gondolkodástól vagy a testmozgástól, de még mindig ez a kisebbik baj. Az ember eléggé robusztus lény, a legtöbben valahogy mégiscsak megtanulják örömüket lelni a testmozgás vagy a gondolkodás valamilyen formájában. Nem olyan fontos, hogy az éppen a matematika vagy a torna legyen, van sok más is. A nagyobbik baj az lenne, ha az iskola nem végezné el a fő feladatát: azt, hogy többé-kevésbé jól szocializált állampolgárokat neveljen. Ezért pont a matematika és a testnevelés az a két tantárgy, amelynek tananyaga, oktatási stílusa a leginkább hasonló a legkülönbözőbb országokban, és ezért bizonyult mindenütt e két tantárgy a legkevésbé alkalmasnak a reformokra.
Ehhez a pedagógiai funkcióhoz csatlakozhat a többi tanár is a maga módján, például úgy, hogy memoriter tanulnivalókat ad fel. Pszichológiai kísérletek hosszú sora mutatta ki, hogy a memória ugyanúgy csak nagyon korlátozottan fejleszthető, mint a matematikai képesség vagy a mozgáskultúra. Mindhárom fejleszthető valamennyire és fejlesztendő is, de a fejlesztés eredményeként az egyéni teljesítmények közötti különbségek nem csökkennek, hanem nőnek. Ezért fakad egy tőről Karinthy Tanár úr kéremjének három frusztráló iskolai alapélménye: a matek, a torna és a memoriter.
Mindhárom terület fejlesztésére vannak sokkal élvezetesebb módszerek is, mint az iskolákban szokásosak. De általában az ember azt élvezi, ami amúgy is megy neki, miközben abban szorul a leginkább fejlesztésre, ami nem megy. Ez utóbbi területeken viszonylag csekély javulás is sokat számít, és ezt majdnem mindegy, milyen úton érik el. Ha egyszer más okokból szükség van kevésbé élvezetes, erősen frusztráló fejlesztési módszerekre is, akkor a legjobb, ha ezeket az ilyen területeken alkalmazzuk. Még mindig jobb, ha a matematikát utálják meg a diákok, mint ha az irodalmat vagy a biológiát – kivéve aki épp a matekhoz tehetséges. Annak a szocializálásához megmarad a torna és a memoriter; senki sem lehet mindenben tehetséges.
Akik valamiben annyira jók, hogy kár lenne elvenni a kedvüket, azok számára ki lehet alakítani külön rezervátumokat (finomabban szólva: tagozatokat). Itt lehet más, élvezetesebb és hatékonyabb módszereket is alkalmazni, de közben az iskola alapvető szocializációs funkcióit is érvényesíteni kell. Tiger Woods papája például úgy edzette a fiát, hogy időnként bokán rúgta vagy ráüvöltött pont akkor, amikor a legjobban koncentrált az ütésre. Ezek nélkül a gyűrődések nélkül aligha lett volna belőle a világ legjobb golfozója.
Ha én iskolaigazgató lennék, és lenne a tanári karban egy olyan matektanár, aki élvezetessé tudja tenni a matekórákat, akkor boldogan hagynám, hogy érvényesüljön, de felvennék mondjuk egy olyan földrajztanárt, aki biztosítja a szükséges frusztrációmennyiséget – mondd el fiam szépen a nagy szibériai folyókat: Léna, Angara, Jenyiszej, Ob..."

Sem a cikket, sem a topicot nem olvasod el, majd idézel egy 846 szavas részt egy könyvből. WTF?

Egyébként még nem olvastam végig (pontosabban az elejét nem olvastam el) de illik ide ez az idézet!

Nem úgy értettem, hogy bele sem néztem a cikkbe hanem csak átfutottam. A kommentekből meg az első oldalról szemezgettem és ott is azt láttam, hogy az általam idézett cikknek igen is van értelme. Sőt szerintem ez így van rendjén. Az iskolában mindenkinek lennie kell egy olyan dolognak amit utál és kellő frusztrációt kap belőle. Nem tudom mit gondolnak az emberek? Hogy lehet csak sikeresen élni? Hát nem. Az ugyan olyan torzulásokhoz vezet mint a túl sok frusztráció. Inkább örüljetek hogy akár matek órán, vagy akár tesi órán olyat kellett csináljál amit utálsz. Nem azért mert az később hasznos tudást ad, hanem hogy szociálisan és érzelmileg fejlődj.

Sajnos ezt sokan itt nem értik, hátha most ezzel segítettem nekik.

Egyetértek a könyvben leírtakkal.

Nekem a matek mindig jól ment. Az erőnlétemmel sem volt soha probléma. Sportokban sem vagyok ultrabéna, kivéve a focit. A memóriám viszont irtózatosan szar. Számomra elég frusztráló volt magolni mivel egész egyszerűen nem ragadt meg a fejemben a tananyag. És elég rossz érzés volt látni, hogy amíg én tízszer átolvasom a tananyagot addig egyeseknek elég ha csak egyszer átfutják és máris jobban tudják mint én tízszeri átolvasás után.

Egy valamire voltam hajlandó középiskolától tesi óránál, az a konditerem. Minden más felesleges időpazarlás, foci nálam kilőve, utálom, nem fogok futni egy labda után.
Futás, áhh megint hagyjuk, sose csináltam amit kell, szerencsére nem voltam egyedül, sose öltöztünk át meg ilyenek, volt lázadás, megbeszéltük, hogy mi kondi termezünk, mert annak van értelme és így is lett. Lányok is jöttek, azok még jobban utálták a focit, 60%-a a konditeremnek lány volt, már csak azért is megérte...

Szerk.: Persze nem mintha abban a heti 2x40 percben annak is lett volna eredménye, mert nem... rendszeresen kell azt. Jegyeket meg úgy szereztem, hogy a tanár megkérdezte jó lesz-e a 4-es, stb. mondom persze, vésd be.

[ Szerkesztve ]

Egyrészt pont az ilyenek miatt lett írva ez a cikk mint te Bár te annyiban különbözöl hogy legalább kondiztál, meg az enyhe túlzás hogy csak annak van értelme, mert a kondi sem abból áll hogy mennyit tudok max ra kinyomni , bár tudom egyesek igy nyomják, aki test épitö vagy csak jo kinézetre is csinálja az is nagyon jol tudja hogy kell mellé a kardio a futás vagy tekerés nem csak monoton nehéz suj. Másik téma meg volt olyan ismerösöm aki megbukott MEGBUKOTT tesiböl mert nem járt be sokszor nem öltözött át és csodálkozott hogy utálta a tanár és még mind ezek mellé egy fele olyan képességű kölyök meg 5ös lett. Pont az ilyeneket kéne meg nevelni az ilyen ellen buzditó "rossz gyerekeket" és akkor még a sok tudatlan marhát huzza maga után. Sorkatonaságot a fiataloknak! Az kéne, és talán nem lenne ennyi rózsaszínpólós fru fru igazgatós szük nadrágos b..i gyerek a világon.
Kicsit ki akadtam de nehogy azt mondjátok nincs igazam

[ Szerkesztve ]

Én is csak ennyit tesizek órán, persze ha felmérés van megcsinálom, azok nagyon is jól mennek. De nyáron mindig bicajozom, eléggé sokat, futni utálok. De az se megy rosszul, meg otthon fekvők, felülés stb. Nekem ez bőven elég, ja meg néhányszor a napi gyaloglás, az a pár km. csak

A "suj", az még mindig "súly". A mondanivalódban viszont van igazság.

Ha lehetséges tényleg mellőzzétek a politizálást! Köszönöm.

De legalább próbálkozol . És jahh kerózni én is imádok várom már a jobb időt mert igaz ilyenkor is lehet de nem az igazi nagy kabátban kerozni Am saját kis történetem annyi hogy 5 ös voltam tesiből 13 évig mig suliba jártam , fociztam 10 évig aztán eltört a bokám (megye 1 ) parasztgyerek talpalt aztán fel idegeltem magam hogy nem ér ennyit ez a paraszt foci , de azóta már meg bántam hogy abba hagytam, azóta kondizok, mert nem tudok nyugton maradni
súly

[ Szerkesztve ]

Próbálkozni próbálkozom persze. Mondjuk suliba tényleg nem lehet nálnunk mit csinálni, havi 1 óra felmérésre megy el, semmi gyakorlás nélkül (nem bánom, nekem megy így is), majd a hónap többi óráján meg foci, vagy kondi. Nincs nagy választék.

A kondizás jó, de Wa2x-től hallottam hogy nem igazán jó annak, aki szemüveges, és mínuszos De szeretem pedig.

Általános iskolai tesi tanárom még a sz*rt is kihajtotta belőlünk minden órán. Akkoriban jobb formában voltam, az fix. Bár most is kezdek visszatérni a rendszeres edzés világába. Konkrétan a fegyencedzést művelem pár hete.