jó volt olvasni a cikket, valahol egyet is értettem vele, meg a hozzászólások egy részével is - a téma mindenképp érdekes..

mindig is szerettem a csapatsportokat, jellemzően foci volt a nagy kedvenc. haverokkal (kisiskolásként) rengeteget játszottunk. nem vagyok egy sportember-alkat, mindig is volt(van is) túlsúlyom - ha elfáradtam, akkor én voltam a kapus -> futni utálok . viszont kitartás és akaraterő szorult belém, néha úgy éreztem, hogy sokkal több, mint a társaimba.. a foci hobbi szinten, idő elütésére ment, semmi versenyszerű. néha tesiórán kitalálta a tanárnő, hogy akkor kosarazzunk - senki sem volt képzett, de mindenki próbálkozott. nem én voltam a legjobb, de van érzékem a labdajátékokhoz.

később a suli sikereket ért el kézilabdában, elkezdték azt nyomatni. tesi órákra is benyomult ez a sport. voltak páran, akik már évekkel előtte is jártak edzésre - voltak kiemelten képzettek. mivel itt még többet kell(ene) futni, még gyorsabban, így maradtam a kapuban. viszont a tanárnő (aki az edző is volt) felfigyelt a teljesítményemre, gondolom látta az akaratot, a reflexet, a készséget.. mindig a "képzettebb" csapat ellen védtem, egész jó hatásfokkal. elhívott edzésre. 2 év alatt én lettem az elsőszámú kapus, megyei első helyet értünk el - az iskola körülményeihez képest ez hihetetlen teljesítmény volt, csodás meccseket játszottunk (6 perc alatt 5 gólos hátrányból fordítottunk.. ). megvolt a csapat. aztán megszűnt.

új iskola, új társaság - és a kézilabda 1 év alatt megdöglött. az edzésekre én jártam egyedül rendszeresen, marha jó kondiban voltam ezidőtájt, jól is védtem - volna, de a védelem egy nagy 0 volt. az edző feladta az erőlködést.

azóta nem sportolok rendszeresen. néha kevés ping-pong, mert szeretem.
tesi órákra a röplabda lett a menő, mert ott még annyit sem kell futni.. (azért a kitartás-akaraterőhöz: röpiben is, minden egyes rohadt-elszúrt, lehetetlen labdáért repülök. hátha. lila a könyököm, bazi nagyokat esem, de rajtam nem múlik. és néha elérem..)
a szertornát, atlétikát nem szeretem. megcsinálom, ahogy bírom, de nem szeretem.

mindig vannak, akik nem olyan ügyesek labdajátékokban, de nálunk sosem volt nagy cikizés, hogy mekkora bal.asz vagy, meg ilyenek. tudtuk, hogy ő megpróbálja, ennyi telik tőle.
a tanárok meg általában a diák képességeihez mérten osztályoztak.

nyáron hajnalonként biciklizni jártam, 30-40 km-es "túrák", mielőtt nagyon meleg lenne hazaérek.. idén nyárra is ezt tervezem + itthon némi erőnléti edzés, esetleg a nagy ellenségem, a futás is belefér.. bennem van akarat..