Érdekes írás.Van benne sok igazság is.

Magam részéről mindig szerettem sportolni. Általánosban 4 évig birkóztam, de a versenyek ott nem motiváltak. Úsztam mellette, heti 2*2 alkalom kötelező is volt a sulinkban és annak idején kerületi versenyen 3. helyet is sikerült elérnem annak ellenére, hogy nagyon kicsi gyerek voltam. Na nem betegesen, de látványosan kisebb voltam mindig mint a korombeliek. A középsulit 152cm-el kezdtem meg, majdnem mindenkinél legalább egy fejjel alacsonyabban az évfolyamban(éppen csak felértem a kézilabda kapu felső kapufáját). Na de kanyarodjunk vissza az általános iskolához és a tesi órákhoz. A saját emlékeim alapján gyűlöltem a tesi órát. Mindig olyat vártak el tőlem amiben hátránnyal indultam és a jegyeim is szarok voltak. Gyűrű: csak felugrásból értem el, mindenki más legalább lábujjhegyről felért odáig. Magasugrás, rövidtávfutás, hosszútávfutás, zsámolyugrás. Emellett ha volt valami sportesemény és jelentkeztem mindig csak a kispadon ültem, szinte soha nem kaptam lehetőséget. Az iskolás idők végére teljesen el is vesztettem a motivációt a testneveléssel kapcsolatban.