Semmi erőszak nincs ebben, ez puszta alaptanterv és alapgyakorlat a testnevelésben is. 20-30 éve mindenki felmászott a kötélen (érdekes), sajnos ma itt tartunk, hogy szinte alig-alig valaki. Az, hogy neked olyan tanárod volt amilyen, én arról nem tehetek, a szüleidnek kellett volna tenni vmit ez ügyben.

"szerintem óvd az ifjúság egészségét, menj a mobiliparba. ott mindig szívesen látják a szakértelemmel nem rendelkező, ámde nagy erőkkel könyökölni képes yuppie-kat."

Erre a stílusra itt nincs szükség, az ilyenfajta személyeskedés meg büntivel jár. Inkább hozzá sem szóltál volna... mindenki jobban járt volna. Maradj a tech világodban, fel ne ébredj!

[ Szerkesztve ]

"legalábbis a tudományos háttérrel (épp ésszel) rendelkező testnevelő tanárok nem.": én még ilyet nem láttam. egyébként miért vár el a testnevelő tanár bármit is a diákjától, ha pl. ilyen szinten nem tud helyesen írni, mint egyesek?

anno nálunk semmi differenciálás nem volt. általánosban, ha nem futottad meg a szintidőt, megvertek. ez volt a motiváció.

"ha pl. ilyen szinten nem tud helyesen írni, mint egyesek?"

Kire célzol?

Ez a te magánügyed/bajod, aki nem tesz ellene semmi, mit vár ugye...

[ Szerkesztve ]

persze persze, maradjon szó nélkül az, hogy te meg ráerőszakolnád a világképedet az összes diákra?

#33: csak szólok, hogy a fizika órán felgyűlt feszkót nem egy kiképzőtiszt stílusú tesitanár fogja levezetni, hacsak úgy nem, hogy a diákok összefognak és jól megverik az illető tanerőt.

(#37) Wa2x_: javaslat... az...

(#52) Wa2x_: van az a mondás, hogy amilyen az adjon isten... ha nem akarod, hogy harmadrangú focistának minősítsenek, ne kezdd azzal, hogy aki nem tud láb nélkül felfüggeszkedni a kötélen meg aki nem tud úszni, az gáz. szögezzük le, hogy a minősítgetést te kezdted, ahhoz képest még igen finoman hozták a tudtodra (nem is ment át, látom).

találgass...
"A napi 40-50 perces sétától fogyni alig, ha fogsz, viszont megmozgatod a tested"
én már sok tévesen írt vesszőt meg rossz központozást láttam, de olyat, hogy egy szót vesszővel elválasztva írjanak, amit rendesen egybe szokás, még nem láttam...

Te nagyon el vagy tévedve, maradj a gép előtt, ott a helyed, ez nem a te világod, ne is akard megérteni. Más rendszerben nőttél fel.

Semmit nem erőszakolok senkire, ez egy blogbejegyzés ember..

Nem a tesitanár így van, ő csak irányítja az órát, hanem a mozgás. Ha fogalmad sincs a biológiáról, inkább ne szólj bele.

Azt a minősítést nem nekem szánta. Hidd el gond is, én vagyok a szakmabeli ezen a téren, szal nem is értem miért szólsz bele és véleményezgetsz tőled fényévekre álló témát/problémát.

(#85) bambano: Befejeztem, nálad valami nem oké most már leesett.

[ Szerkesztve ]

Jelenleg engem is rühell a tesitanárom. Utálok futkározni,gyűrűzni,zsámolyozni.
Most nem szeretném magam fényezni de amikor országos csúcsot döntöttem fekvenyomásba vagy épp erőemelő ob-n dobogós lettem akkor a tanárom egy szóval nem mondta azt,hogy ez igen. Így én is megvonom a vállam amikor mondja,hogy csináljam meg. Gyűrűzzön az aki pl 60kg és 180 magas. Engem ezek hidegen hagynak. Utálom,hogy azt elvárják egy 80-90kg-os gyerektől mint pl a vasággyal összekötözött 50kg-os sráctól. Mindig szóváltásba keveredek ez miatt vele mert ő ezt az elvet vallja.

[ Szerkesztve ]

ez egy jó hsz, el is teszem, kiváló példát adtál a flame war definíciójára...
te vagy a szakember, mindenki más maradjon csendben, nem mondhatja el a véleményét még akkor sem, ha esetleg az ő bőréről hozol döntést. ez pontos definíció a flame-re.

rotfl.

ha te tényleg szakmabeli vagy, átfogalmazom: tényleg ilyen a szakma, mint amit te itt produkáltál, akkor most már pontosan tudom, miért utáltam én és miért utálja most a fiatalok zöme a testnevelést. nem is kellene sokmindent csinálni, kinyomtatni ezt a topicot, és letenni az illetékesek elé. Gyakorlatilag egy sokmilliós koncepció megalkotását tetted ezzel feleslegessé, ami, szerintem, jó eredmény.

a valódi élet ezzel szemben az, hogy azok nélkül nem dönthetsz, akikről szól a döntés. mert az csak falra hányt borsó lesz.

Látom a HSZ-ekben, hogy megy az indokolatlan adok-kapok!

Csodálkoztam is, hogy IT-portálon ilyen témájú cikk megjelent, mivel a "felvevőközönség" többsége sem a nagyfokú sport-elkötelezettségről híres valószínűleg.

Mivel sok olvasónak már gyereke(i) van(nak), ezért megmutatnám, én hova jártam középiskolába (mivel nagyon szerettem): [Poli].

Itt minden oktatás, egy kicsit "másként" működött, mint a "hagyományos" iskolákban, például a testnevelés is. Nem is testnevelés, hanem 'Testkultúra' óráink voltak. Az első két év alatt az összes fontos sportot blokkokra bontva ismertük, és az alapjaitól kezdve tanultuk meg, osztályozás nem volt, csupán szöveges értékelés. Ennek eredményeképp szinte mindenki talált olyan sportot, amiben jeleskedni tudott. A teljesség igénye nélkül néhány sport: foci, kosár, röpi, kézilabda, tollaslabda, úszás, atlétika (ezen belül külön talaj- és szertorna, ill. kinti atlétika [futás, ugrások, dobások]), önvédelem (!), tánc (!!), testépítés (!!!), és tutira kihagytam még ezt-azt.

Miután az első két évben megtanultuk az alapokat, harmadik-negyedik évben szintén blokkokban lehetett kiválasztani azt a sportot, ami a legközelebb állt a szívünkhöz (minden negyedévben más-más blokkok voltak).

Sok más pozitívuma mellett például emiatt is nagyon szerettem azokat az éveket. A témaindító cikkhez pedig gratulálok! Ha lehet egy személyes tanácsom az elhelyezkedést illetően; amikor én érettségiztem, akkor a közgazdász-képzéseket nyomták orrba-szájba (ennek eredményeként az én korosztályomban rengetegen vagyunk ilyen végzettséggel, és egymást könyöklik ki sorban az emberek). Utánunk jött az IT-generáció; akkor meg az volt a csúcs-szakma (ott sem annyira rózsás a helyzet manapság, köszönhetően a rengeteg outsourcing-olásnak [pl. Indiába]). Na ez a hullám cseng most le, és jön a telekommunikációs/mobilos hullám, ami most még kecsegetető, de - tapasztalataim szerint - 4-5 év múlva mindig más lesz a kép. Ha ilyen eltökélt vagy a testedzést illetően, úgy én a helyedben nem hagynám ennyiben a dolgot. Annak idején bennem is felmerült a sport-közeli tanulmány, de "elcsábultam" a közgazdászság ígéretes jövője által. Ha tanácsolhatom, Te ne ess ebbe a hibába!

Ez kiváló példa az "így is lehet"-re. Ez alapítványi vagy magániskola? Mert amúgy nem hiszem, hogy meglehetne ezt valósítani egy többségi iskolában az ostoba törvények miatt.

Mindenesetre nagyon jó rendszer. Köszönöm a tanácsod!

(#90) csako: ez jó sajnos abban a helyzetben igaz is.

[ Szerkesztve ]

Jó cikk lett,érdekes volt olvasni,sok igazság van benne.Komoly bajok vannak a rendszerrel,egyrészt az anyagi támogatás teljes hiánya, másrészt az oktatási rendszer is rátesz egy lapáttal (túl sok jegy kell,ugyanazokkal az unalmas/sablonos feladatokkal).Ugyanakkor a tanulókon is rengeteg múlik,egy példa:1-8.osztályig kb nem érdekelt az egész tesi téma,lógtam ahol lehet,meg is látszott az eredményeken.Aztán amikor a gimit kezdtem akkor szép lassan kezdtem rájönni,hogy ebből még bajom lehet...Mostanra komolyan csinálom és a különbség érezhető (bár a futást azt még mindig rühellem,inkább egy 20-50 km-es túra dehát ízlések és pofonok ugye...).
A lényeg,hogy hiába van mindennap tesi,a tnulók nem fognak keményebben dolgozni,mert nem lettek ránevelve,nem értik meg,hogy ez jó.A kicsikkel viszont még lehet mit kezdeni,de az még rengeteg idő...Az átlag gyerek vagy lóg,vagy nem hoz cuccot,vagy betegnek vallja magát (orvosi igazolást kapni ma már nem nagy dolog),sokszor ha beáll,akkor sem csinál semmit,tisztelet a kivételnek.

Kicsiknél, alsóban még remekül megy a "munka", odavannak minden mozgásért, igénylik is, sosem fáradnak el. Ők még motiváltak, velük ténylég könnyű együtt mozogni és valóban nagy igazság amit írtál.

[ Szerkesztve ]

Alapítványi iskola volt, de mire összeadtuk a "normál" iskola díjait, amit a befizetés után kaptunk ingyen (tankönyv, kirándulások, múzeum- és egyéb létesítmény-látogatások (ki emlékszik még pl. a CompFair-re a Hungexpo-n? , sportesemények 100%-os térítése, stb.-stb.) kb. ugyanannyira jöttünk ki, mint egy "sima" középiskolával. Aki pedig nem engedhette meg magának, az kérhetett szociális segélyt, és mostanában az ösztöndíj-rendszer is beindult, ha jól tudom. De én már régen végeztem.

Ja, és emellett az első két évben heti 4 órában tanultunk informatikát; 2 óra gépírás + 2 óra elmélet, amit a mai napig sikerrel használok.

Tényleg csak javasolni tudom a sulit, ha valakinek ilyen korú gyermeke iskoláztatásán gondolkodik.

Nálam anno a sportmenedzser-szak képzése merült még anno fel, ha ma kéne döntenem, lehet afelé orientálódnék.

Érdekes ez a futás-utálat, amit sokaknál én is megfigyeltem. Pedig könnyen kivédhető: meg kell tanulni futni! Viccnek hangzik, de fontos tudatosítani az egyenletes légzést, ill. a lábak és karok helyes mozgását is. Sokan dobálják magukat, vagy szökellenek, amivel energiát vesztenek és/vagy feleslegesen terhelik az ízületeiket is, és emellé kapkodják a levegőt. De ezt is meg lehet, sőt, minél hamarabb jó megtanulni, és ezzel megelőzhető ez a futás-gyűlölet sokaknál.

Szilárd meggyőződésem, hogy helyes technikával,6-6:30 perc között kilométerekkel (tehát 9-10km/órás sebességgel [~6km/órával sétálnak a sietős emberek] bárki le tud futni 3-4 kilométert. Erre kellene figyelni a tanároknak is, és egyből máshogy élnék meg a diákok is a kötelező futásokat.

Én világ életemben szerettem a sportokat, így a tesiórákat is. Soha nem értettem azokat az embereket, akiknek ez csak nyűg volt. Persze én se szerettem mindent, például a focit mindig utáltam, kosárlabdáért sem rajongtam, az igazat megvallva inkább az egyéni sportokat kedveltem, nem a csapat sportokat.
A tesitanároknak is valóban nagy szerepük van abban, hogy egy gyerek megszereti a mozgást vagy nem, de a szülők felelőssége sem elhanyagolható. A lényeg a sikerélmény, ha ezt az érzést meg tudják ismertetni egy gyerekkel, akkor biztosan nem lesz többet nyűg a tesióra.
Támogatni kell a gyereket abban a sportban amit választ, nem ráerőltetni sportokat. Ilyenre is sok példát láttam, azért mert egy apa mondjuk focista volt, még nem törvényszerű, hogy a fiának is ezt kell nyomnia ha akarja ha nem. Ha ő inkább evezni akar vagy úszni, akkor csinálja azt, azok sem rosszabb sportok, még ha nem is annyira népszerű, de ez csak egy példa. Azért említettem, mert erre rengeteg példát láttam, hogy gyerekekre ráerőltettek sportokat, amiket igazából nem akart.
Mindenkinek van valamihez tehetsége, azt kell csinálni. Ha sikerélménye lesz benne, megszereti.
Ha a sportot nem kedveli meg egy gyerek, akkor már nagyon kicsi lesz az esélye, hogy később igazán megszereti. Persze ilyenre is akad példa, de nem ez a jellemző.
Felnőttkorban sokan kezdenek el sportolni a megfelelés miatt, nők és férfiak egyaránt, viszont nagyon nem mindegy, hogy valaki azért csinálja mert szereti, vagy azért, mert muszájnak érzi. Akik csak muszájból csinálják, ott az eredmények sem úgy fognak jönni és sokkal több butaságot követnek el, mert nem érdekli őket annyira az egész, hogy alaposan utána járjanak az adott sportnak.
Sportolni jó érzés és egészséges, a megjelenésre gyakorolt hatása csak másodlagos, nem elsődleges, akit csak a külsőségek vezérelnek, soha nem lesz sportember, ez a véleményem, amúgy a cikk tetszett! Az viszont nem, hogy feladod a testnevelő tanári pályát és beállsz a sok, törtető nyakkendő közé!

Köszönöm! Ez még nem biztos, hogy így lesz. A véleményed osztom, a szülő komoly faktora ennek az egésznek.

Nekem nem a technikájával van a bajom (azt már megtanultam,7/7:30 alatt futok 2km-t nekem bőven elég bármire).A gond ott van,hogy vagy a teremben futunk körbe-körbe,vagy az udvaron,de ott is lehet max 200m egy kör.Éppen emiatt unalmasnak találom,egyszerűen nem éri meg az erőfeszítést,inkább csinálok más mozgást.Ha mondjuk elhagynánk a sulit (pl. itt Dunaújvárosban a Duna part,egy-két kisebb erdő,vagy kimennénk a főút mellé/szántóföldre),akkor semmi panaszom nem lenne,de mi a jó abban,ha ugyanazon a kis területen futsz újra és újra?

De igaz amit írsz,átmentem ezen.Az a gond,hogy sokszor a tanárokat sem érdekli,nekem is volt olyan tanárom,akinél ha lefutottad időre akkor jó, ha meg akár csak kifutottál az időből (!!!) akkor lusta disznó.

"Soha nem értettem azokat az embereket, akiknek ez csak nyűg volt": én meg nem értem azokat az embereket, akiknek a matek csak nyűg.