Öööö mióta is megy a Crew Dragon fejlesztése? 10 éve? És csak variáció egy 60 éves témára. Még mindig nem mertek rá embert ültetni. A Starship jóval nagyobb falat, előzmény nélkül. Mennyi időbe fog kerülni? Nem biztos, hogy megéljük.

Öööö mióta is megy a Crew Dragon fejlesztése? 10 éve? És csak variáció egy 60 éves témára. Még mindig nem mertek rá embert ültetni.

A Crew Dragon fejlesztését nagy részben a NASA fizeti, így pedig az általa megszabott biztonsági döntéseket tudomásul kellett vennie a SpaceX-nek. Számtalan téren ez akadályozta a fejlesztést, eredetileg például ugye a SpaceX aktív hajtóműves leszállást tervezett szárazföldre, aztán szólt a NASA, hogy ők viszont azt szeretnék, ha a tengerre szállnának inkább le...

Ha a SpaceX-en múlna, szerintem jó 2-3 évet spórolhattak volna a fejlesztés terén. Hozzáteszem: esélyesen nagyobb kockázatot vállalva...

A variáció érdekes megfogalmazás, hiszen hasonló űrhajó nem volt még, a Crew Dragon nem hasonlít egyik eddig repült űrhajóra sem, hiszen például az összes hajtómű az űrhajóban van elhelyezve, míg a korábbi megoldásoknál általában a műszaki modulban voltak elhelyezve.

A Starship jóval nagyobb falat, előzmény nélkül. Mennyi időbe fog kerülni? Nem biztos, hogy megéljük.

A Starship és a Super Heavy leegyszerűsítve egy felskálázott Falcon 9. A Super Heavy a Falcon 9 első fokozata. Ez ugye elég jó aránnyal már sikeresen hozza vissza a SpaceX. A Starship maga tekinthető a Falcon 9 második fokozata és egy Dragon egybeépítve, visszatérésre képes állapotban.

Hogy vannak benne új technikai megoldások? Igen vannak. De mivel most nincsenek ott a NASA szigorú szabályai, a SpaceX a saját útját járhatja a fejlesztés terén. Az Mk.1/2 és az SN1/2/... építése nagyjából minden téren megszegi a NASA által megkövetelt minőségi szabályokat. Cserébe iszonyatos ütemben haladnak, hogy néha elpukkanak a teszteléskor? A SpaceX megvakarja a fejét, megnézi hol estek meg a hibák, ezekre választ ad, azokat beépíti a fejlesztésbe és lép is tovább. Jim Birdenstein nem ok nélkül mondta, hogy a SpaceX abban jó, hogy nem fél hibázni, kudarcot vallani. Abból is sokat lehet tanulni.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha végignézi az ember a Falcon 1 -> Falcon 9 -> Falcon Heavy fejlődésének ívét, akkor olyan szintű fejlődést láthat, amire a rakétatechnika hőskorszaka, az 1940-es, 50-es és 60-as évek óta nem volt példa.

A szomorú valahol persze az, hogy voltak innovatívabb megoldások, mint a HOTOL, a Delta Clipper, az X33 / Venture Star és így tovább, de vagy pénzt nem kaptak illetve nem volt elég rá, vagy nem volt olyan ember mögöttük, akik a fejlesztést kellően innovatívan kezelte volna.

A SpaceX nélkül viszont feltehetően még ennyi innováció se jött volna el az űriparba...

[ Szerkesztve ]

Ha már felmerült az X33 / Venture Star, miben látjátok a lineáris (aerospike) hajtóművek mellőzésének az okát? Ha jól tudom, egyszer sem repült még ilyen hajtómű. (más kérdés, egy SpaceX féle tolatós leszállásnál fennálló negatív megfúvási viszonyok között milyen mértékben volna működőképes/hatékony)

A SpaceX esetében talán épp a látványos műszaki innovációk hiányára törekvés (SSTO, Sabre jellegű hajtómű, LH/LOX üzemanyag, kompozit/alu ötvözet/vibránium/más csodaanyag eröltetése bármi áron) a legfőbb innováció, nem a papíron csodaszép, de a gyakorlatban lényegében műszakilag megvalósíthatatlan (Skylon) délibábokat kergetik, hanem a műszakilag megfelelő, lehető legegyszerűbb rendszerekből építkeznek, és mindezt rugalmasan teszik. (a másik innováció talán az, hogy ők valóban repülni akarnak, a NASA üripari mammutokkal karöltve végzett programjaival kapcsolatban sok esetben az a benyomásom, nem is baj, ha végül valamilyen készültségi foknál elkaszálják az adott rendszert, nem cél bármivel is elkészülni, a pénzt így is el lehet tenni, és a műszaki problémákat sem kell megoldani. Mindezzel persze nem azt mondom, hogy ott nincsenek motivált emberek, csak épp sajnos a környezet nem alkalmas az érdemi munkára) Az SN1/2 gyártás élőben közvetítésének nyilván első sorban marketing üzenete van, de ezzel együtt is jó látni, hogy éjt nappallá téve dolgoznak ezeken az eszközökön. Másrészt a gyártást elnézve kicsit furcsa azt látni, hogy egy ilyen korszakalkotó (-nak ígérkező) rendszer legyártásához voltaképpen semmi különösebb extra felszerelésre nincs szükség azon túl, mint amivel bármilyen, ipari létesítményeket, tartályokat, szerelvényeket gyártó és szerelő társaság rendelkezik. A hajtóművek, szoftverek nyilván más téma, de a szerkezeti részekhez voltaképpen elegendő némi igényes lakatos munka.

Egy interjúban említette Musk, a hosszú távú tervek szerint évente egy millió tonna pályára állítását célozzák. Nyilván egyfelől ez is egy Musk mondás (a Starship program is csúszik, ahogy Cifu írta, bár végülis az SN1 repült 2020-ban ), viszont, a hosszú távú tervekről olvastatok valamilyen konkrétabb elképzelést? Meglesz ez a hatalmas rakéta, gyártanak belőle hetente egy újabb példányt, megy a tankolás az űrben, lehet menni a Marsra. Oké, és akkor hogyan tovább? Mit fognak csinálni a Marson, a multiplanetáris faj jól hangzó, de talán némi tartalmat igénylő megvalósításán kívül? A multiplanetáris faj szép fennkölt mondás, de a világunkban azok a dolgok tudnak hosszabb távon fennmaradni, amelyek valamilyen gazdasági szükségszerűségen alapulnak, valamilyen szempontból előnyösek gazdaságilag. Itt van ilyen tényező? Reálisan nézve, egy település a Marson hosszú évtizedek alatt juthat el az önfenntartásig, és akkor még csak az önfenntartásról beszélünk. Ennyi lenne a cél? Nekem ez az egész Mars kolónia egyfajta "nem jó cél, de nincs jobb" kategóriájú dolognak tűnik. (a Hold bázissal, és végső soron az egész emberes űrprogrammal együtt, azt gondolom, mára körvonalazódott, hogy kegyetlen sivatagokon kívül túlnyomó részt semmi sincs a naprendszerben, amit pedig még érdemes lenne kideríteni (van-e esetleg élet az Európa jege alatt, stb.) , azt jó ideig nagyságrendekkel hatékonyabban kutatható automatákkal, mint emberekkel)

Ha már felmerült az X33 / Venture Star, miben látjátok a lineáris (aerospike) hajtóművek mellőzésének az okát?

Az AeroSpike hajtómű akkor jó választás, ha egy adott hajtómű a starttól a pályára állásig végig dolgozik, tehát a tengerszinttől a vákuumig működik. Anno az űrrepülőgép SSME hajtóművénél merült fel, illetve az X-33 / Venture Star esetén. Jelenleg nincs fejlesztés alatt ilyen űrjármű...

A hobbi rakéta rajongók és a startupok kísérleteznek velük, de repülni egyik sem repült velük még. Az ARCA az egyik, akik ilyesmiben gondolkodnak, de ők ugye víz (gőz) hajtóanyagú megoldásban utaznak...

Másrészt a gyártást elnézve kicsit furcsa azt látni, hogy egy ilyen korszakalkotó (-nak ígérkező) rendszer legyártásához voltaképpen semmi különösebb extra felszerelésre nincs szükség azon túl, mint amivel bármilyen, ipari létesítményeket, tartályokat, szerelvényeket gyártó és szerelő társaság rendelkezik. A hajtóművek, szoftverek nyilván más téma, de a szerkezeti részekhez voltaképpen elegendő némi igényes lakatos munka.

Vigyázz, ezek még max. szuborbitális tesztrepülésekre szánt eszközök. Az orbitális repülésre alkalmas járműveket már sokkal precízebb és drágább gyártástechnológiával fogják gyártani. Most a cél csak az, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a rozsdamentes acéllal gyártás és üzemeltetés céljából...

...viszont, a hosszú távú tervekről olvastatok valamilyen konkrétabb elképzelést? Meglesz ez a hatalmas rakéta, gyártanak belőle hetente egy újabb példányt, megy a tankolás az űrben, lehet menni a Marsra. Oké, és akkor hogyan tovább? Mit fognak csinálni a Marson, a multiplanetáris faj jól hangzó, de talán némi tartalmat igénylő megvalósításán kívül?

Ha még nem tetted meg, olvasd el az IAC 2016-os Musk előadásról írt cikkemet ( [katt erre] ). Musk kifejtette, hogy ő a Marsra való viszonylag olcsó eljutást akarja biztosítani, aztán ha a lehetőség adott, akkor jönni fognak a szerencsevadászok (magánzók és cégek), akik majd élnek a lehetőséggel, vagyis fizetnek a SpaceX-nek, hogy elvigye őket a Marsra, kiépítik majd az infrastruktúrát, amit a későbbi Mars-utazók majd már pénzért vehetnek igénybe.

A koncepció nem hülyeség, a példám mindig a Bigelow-féle űrállomás. Ő nem űrhajót vagy rakétát akart, hanem egy felfújható modult, amelyből lehet űrállomás vagy akár Hold-, esetleg Mars-bázist építeni. Gyakorlatilag 10 éve készen van a BA330 modul, amelyekből kereskedelmi űrállomásokat lehetne építeni, csak éppen nincs űrhajó, amely felvigye hozzá az űrhajósokat (leszámítva a Szojuzt és SzenCsou-t, amit Bigelow büszke amerikaiként nem fogad el). Így az űrállomást sem bocsátja fel, hiszen nincs értelme...

Robert Bigelow (a Bigelow Aerospace tulajdonos-alapítója) és Lori Garver, akkori NASA igazgató-helyettes 2011-ben a BA330 modulok életnagyságú kiképző-központjában

Általában az első fokozatok a tengerszinttől majdnem vákuummig működnek, arra gondoltam, itt talán a folyamatosan optimális működésükből fakadóan lenne annyi előnyük, amiért cserébe érdemes bevállalni a kevés gyakorlati tapasztalattal járó műszaki kockázatot.

Olvastam a cikkedet, és részint ezért van hiányérzetem: zajlik egy gigantikus szállítókapacitás-fejlesztés, de arról csak homályos elképzeléseket láttam eddig, mire is fogják használni ezt. Kicsit olyan ez az egész, mintha valaki nekifogna tömegével olyan nagy teljesítményű, légpárnás, kétéltű szállítóeszközöket gyártani, amikkel fel lehet építeni egy várost a Déli-Sarkon, és oda lehet szállítani a lakóit, csak éppen arról nem esik szó, mi a célja az egésznek. Persze lehet mondani, hogy a Déli-Sark meghódítása cool (nomen est omen), jelenleg nem belátható lehetőségeket nyit, csak éppen viszonylag kevés ember szeretne a visszaút érdemi lehetősége nélkül odamenni és a hátralévő idejében élethalál harcot folytatni a puszta túlélésért. (a hasonlatból most itt hagyjuk ki, hogy ha így haladunk, harminc év múlva mediterrán szörfparadicsom létesíthető az Antarktisz északibb nyúlványain )

Persze hajrá SpaceX, hajrá Musk, és örülök, hogy a kortársa lehetek.

Általában az első fokozatok a tengerszinttől majdnem vákuummig működnek, arra gondoltam, itt talán a folyamatosan optimális működésükből fakadóan lenne annyi előnyük, amiért cserébe érdemes bevállalni a kevés gyakorlati tapasztalattal járó műszaki kockázatot

Először is az aerospike hajtóműnél is van optimálisnál magasabb légnyomás, optimális légnyomás és optimálisnál alacsonyabb légnyomás. Szóval az sem tökéletes minden magasságban, itt egy ábra, amely ezt mutatja be:

Az aerospike hajtómű másik hátránya, hogy nehezebb kb. 30-50%-al, mint a hagyományos harang kialakítású megoldás.

Szóval nem csak előnyei vannak...

Olvastam a cikkedet, és részint ezért van hiányérzetem: zajlik egy gigantikus szállítókapacitás-fejlesztés, de arról csak homályos elképzeléseket láttam eddig, mire is fogják használni ezt.

Fordítsd meg a kérdést: szerinted lenne olyan vállalkozó kedvű ember / cég, amely fantáziát láthat a Mars vagy más égitestek kolonizálásában, ha relatíve olcsón lehet eljutni oda (mondjuk 10 000 US$ / kg)?

Köszönöm, valami ilyesmit sejtettem az Aerospike mellőzésének hátterében: pontosan utána számolva már a több fokozatú rendszereknél nem érdemes foglalkozni vele.

Gazdasági oldalról nem látom, hogyan érheti ez meg bárkinek, hogyan válhat önfenntartóvá egy Mars kolónia.

Azt elfogadom, hogy a turizmus jövedelmező lehet Föld körüli pályán, vagy a Hold vonatkozásában, főképp, ha a Starshiphez hasonló, ezerszer újrafelhasználható, egyszerre akár száz főt szállítani képes eszközökkel szolgálják ki. Ilyen eszközökkel Föld-közeli űrturizmus hamarosan széles, persze tehetős tömegek kedvtelésévé válhat. A Mars viszont más kérdés. A magasabb költség miatt turisztikai célpontként sokkal kevesebb ember engedheti meg magának, emellett nem elhanyagolható az idő tényező sem. Egy elrepüléses bolygó látogatás is olyan hosszú ideig tart, amelyet a jómódú, de alapvetően munkából élő, családos emberek többsége (tipikus nyugati középosztály-beli) nem engedhet meg magának. (a súlytalanság egészségkárosító hatásáról nem is beszélve, ha jól tudom, a hosszú távú űrrepüléseken részt vevő, extra egészséges, egész életükben sportoló emberek a leszállás után hosszas rehabilitációra szorulnak, mozgáskorlátozottak, lényegében jó ideig munkaképtelenek, és egy bolygóközi repülésnél még erre jön a magasabb sugárterhelés hatása)

A korábbi cikkeidből azt is értem, miért ezt a koncepciót választották (közel értelmetlenné vált Falcon Heavy, jön Benzosék az F9-nél jobban megválasztott méretezésű rakétája, stb.), a Föld-közeli turizmus kiszolgálására is alkalmas lehet, ott látni vélem is a gazdaságilag fenntartható koncepciót. A Mars esetében viszont nem látok érdemi okot, és napjaink eseményei is inkább azt mutatják, az élhetetlen sivatagokba nem igyekeznek odamenni az emberek, épp ellenkezőleg, távozni kíván onnan mindenki, aki rossz szerencséje okán oda született. (nyilván az elvándorlás okai szerteágazóak, de részét képezik a nem optimális, és egyre romló környezeti tényezők is)

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy marhaság az egész, inkább azt sejtem, Musk (némi optimizmussal) lát olyan tényezőt, amit én nem. Mindezzel együtt azt sejtem, a gyakorlatban, ha lesz is Mars-repülés valamelyik SpaceX űrrendszerrel, a hosszú távú bázis (pláne a kolonizáció), az állandó emberes jelenlét ideje még nem érkezett el. Ha abból indulok ki, a turizmuson kívül jelenleg nem látszik érdemi gazdasági ok az állandó jelenlétre a Marson, akkor ennek a kulcsa egy olyan hajtóműrendszer lehetne majd, amivel a repülési idő néhány hétre rövidülne a közel egy év helyett. (ha mindez folyamatos gyorsítással és lassítással valósulna meg, az nyilvánvalóan csökkentené a súlytalanság egészségre káros hatását is)

Összességében ezért kérdeztem, te ráfutottál-e valamilyen, a Mars kolonizálásával kapcsolatos, részleteiben kidolgozott, reális gazdasági modellre. (mérnök vagyok, nem közgazdász, csak sajnos álmodhat bármilyen szépet a geek mérnök, ha nincs gazdasági realitása)

[ Szerkesztve ]

Gazdasági oldalról nem látom, hogyan érheti ez meg bárkinek, hogyan válhat önfenntartóvá egy Mars kolónia.

Musk a hivatalosan propagált koncepciójában abban bízik, hogy a vállalkozó kedvű, rizikóvállaló emberek önként keresik az ilyen lehetőségeket. Ha belegondolsz, évente több százan, ezren "poénból" másznak magas hegyeket, vagy búvárkodnak nagyobb mélységekben. Nem gazdasági okból, hanem csak az élmény kedvéért. Az ilyen emberek fizetnek, fizetnének az űrturizmusért is. Az ilyenek jó része adott esetben dolgozna is adott esetben ilyen lehetőségek mellett.

a súlytalanság egészségkárosító hatásáról nem is beszélve, ha jól tudom, a hosszú távú űrrepüléseken részt vevő, extra egészséges, egész életükben sportoló emberek a leszállás után hosszas rehabilitációra szorulnak, mozgáskorlátozottak, lényegében jó ideig munkaképtelenek,

Pro és kontra voltak erre példák. Ha folyamatosan, napi másfél-két óra testmozgás volt beiktatva, a rehabilitáció egy fél éves űrutazás után általában pár hét, esetleg egy-két hónap. Egy éves súlytalanság után is 3 hónap körül helyre lehet jönni, megfelelő rehabbal.

Aki a Marsra utazik első körben, ő lehet, hogy tényleg sose tér már vissza a Földre, legalábbis a Musk féle koncepcióban.

Itt érdemes a Maezawa-féle Hold-megkerülő útra gondolni. Pontosan nem tudjuk, de becslések szerint legalább egy milliárd dollárt fektetett egy ilyen útba.

A Mars esetében viszont nem látok érdemi okot, és napjaink eseményei is inkább azt mutatják, az élhetetlen sivatagokba nem igyekeznek odamenni az emberek, épp ellenkezőleg, távozni kíván onnan mindenki, aki rossz szerencséje okán oda született. (nyilván az elvándorlás okai szerteágazóak, de részét képezik a nem optimális, és egyre romló környezeti tényezők is)

Erre ellenpélda is van, Dubaj hatalmas pénzösszegből kifejlesztett egy élhető várost a sivatagban. Nyilván extrém példa, de a (gazdag) emberek, ha van megfelelő infrastruktúra, vállalják az élményt.

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy marhaság az egész, inkább azt sejtem, Musk (némi optimizmussal) lát olyan tényezőt, amit én nem.

Szigorúan véve én úgy vélem, hogy Musk első körben a NASA-ban bízott vagy még mindig bízik. Szvsz a Red Dragon lett volna erre az első lépcső, de a jelek szerint a NASA nem harapot rá, ekkor váltott irányt Musk, és fordult a civil piac felé. Ettől függetlenül erős a gyanúm, hogy Musk azért sietteti a Starship fejlesztését, mert ha ott lesz egy olcsó (az ArianeSpace becslése szerint indításonként cirka 100-130 millió dollárért kínált) szupernehéz hordozórakétája, akkor a NASA nem tud majd nem tudomást venni róla. Ahogy a Falcon 9 is népszerű a NASA megrendeléseiben, úgy az SS is az lehet, ha elkészül. Ahogy más űrügynökségeknél is. A DLR (a német űrügynökség) vezetője két éve nyíltan megmondta, hogy ha az Ariane 6 nem lesz árban versenyképes a SpaceX megoldásaival, akkor ő nem fogja az Ariane 6-ot választani a német űrprogram indításaihoz. Az Ariane 6 pedig nem lesz versenyképes, ez már most eldőlt...

A SpaceX gyakorlatilag akkora lépéselőnyben van, hogy röhöghet a markába a konkurencián. A konkurensek jelenleg utólérni akarják a Falcon 9 és Falcon Heavy képességeit, de mondjuk 2022-2025 körülre a New Glenn, a Vulcan és talán az Ariane 6 (vagy Ariane 6 Evolution) eljuthat arra a szintre, ahol ők vannak most. Szóval ők most nem a ülnek a babérjaikon, hanem előre lépnek. Ez a Starship - Super Heavy.

Musk feltehetően nem fogja az SS-eket a 2025-2030-as időszakban a Marsra küldeni emberrel. Tippre viszont az első (már elhasznált, illetve akkora elavult) SS-eket felhasználhatja arra, hogy teherhajóként előre küldje a Marsra. Ne feledjük, hogy jelenleg az SS nem emberes repülésre készül, hanem arra, hogy egyáltalán repüljön. Ha el is készül az SS, kb. még 2-3 év kellhet hozzá, hogy az első emberes repülésre is sor kerülhessen.

Szóval az eredeti Musk féle koncepció Muskosan túlzó és optimista volt. A célja az volt, hogy felrázza és jövőképet adjon az űriparnak...

...és igen. A NASA kivette a Gateway űrállomást a 2024-es Holdraszállás képletéből, mivel véleményük szerint nem tudják megépíteni azt időben. A Gateway ettől még meg fog épülni, ám csak valamikor 2026-ra várhatóan. Az Artemis III. út pontos koncepciója továbbra sincs meg, de az már biztos, hogy a Gateway nem lesz a része...

[Forrás]

Már csak arra vagyok kíváncsi, mikor veszik ki a képletből a 2024-et...

Április 6: ugrik az SN3!

Na addig is írnék pár szót arról amit Timber Wolf vetett fel:

"Meglesz ez a hatalmas rakéta, gyártanak belőle hetente egy újabb példányt, megy a tankolás az űrben, lehet menni a Marsra. Oké, és akkor hogyan tovább? Mit fognak csinálni a Marson, a multiplanetáris faj jól hangzó, de talán némi tartalmat igénylő megvalósításán kívül? A multiplanetáris faj szép fennkölt mondás, de a világunkban azok a dolgok tudnak hosszabb távon fennmaradni, amelyek valamilyen gazdasági szükségszerűségen alapulnak, valamilyen szempontból előnyösek gazdaságilag. Itt van ilyen tényező? Reálisan nézve, egy település a Marson hosszú évtizedek alatt juthat el az önfenntartásig, és akkor még csak az önfenntartásról beszélünk. Ennyi lenne a cél? Nekem ez az egész Mars kolónia egyfajta "nem jó cél, de nincs jobb" kategóriájú dolognak tűnik."

Timber itt két dolgot feszeget:
- Egyrészt a gazdasági alapot, hogy végül is mi finanszírozza majd hosszú távon az egészet, mi az "üzleti modell" ami fenntarthatóvá teszi a marsi életet és terjeszkedést?
- És a másik hogy egyáltalán mi ennek az egésznek az értelme, tartalma, célja?
Utóbbiról tudnék többet, rengeteget írni, és talán fogok is, szerintem ez az emberiség egyik legnagyszerűbb célja és küldetése, illetve az emberi civilizáció logikus, soron következő lépcsője, de erről majd máskor írok többet, most a gazdasági részéről írok.

A gazdasági részt idő-alapon kettészedném közép- és hosszútávú szakaszokra. A középtávot olyan 20-30 évre értem. Nos, Musk most 48 éves, szerintem az 50-es évei első felében, max közepén fog járni amikor megvalósul a Marsra szállás, onnantól kezdve kell ugye finanszírozni (meg persze addig is) ezt a méregdrága projektet, pláne ha valóban olyan megalomán módon fog megvalósulni ahogy Musk tervezi. Szerintem Musk középtávon, tehát az első 20-30 év finanszírozását megoldja, erre az ő személye kvázi garancia. Részint saját forrásból, részint saját üzleti modelljével, részint lesz külső finanszírozás is (akár civil, akár üzleti, akár kormányzati források).

Hosszútávon, azaz 30+ évre vonatkoztatva nem fogok írni semmit, olyan hosszútávon egyszerűen nem lehet tervezni. A tudomány és technológiai exponenciálisan fejlődik, 30+ év múlva valószínűleg sokkal olcsóbban és könnyebben lehet majd megalkotni olyan eszközöket amik a Mars elérését és az ottani életet + terjeszkedést finanszírozzák, illetve kiaknázzák a helyi lehetőségeket, tehát arra nem lehet és nem is érdemes a mai tudásunkkal időt pazarolni. Fejlődik a robotika, a számítástechnika, az anyagtudomány, a minden, ami most méregdrága és nehézkes megoldás az akkor lehet csak annyi hogy pl. valaki egy marsi 3D nyomtatóval kinyomtat egy olcsó robotot és az önműködően megy vizet bányászni és kész. Ma ez drága akkor olcsó lesz. És ez csak egy példa, valószínűleg akkor már olcsón és biztonságosan és automatizáltan meg lehet majd oldani a marsi életfenntartást.

Maradok a rövidtávú, 2-3 évtizedes finanszírozásnál. A következő pénzügyi forrásokat látom vagy valószínűsítem:

1. Mint ismert Musk Starlink projektével egy sok milliárd dolláros piacból akar kiharapni magának egy nagy szeletet. Ha ez megvalósul, ez önmagában évente több milliárd dollár bevételt hoz majd neki, amivel remekül tudja majd finanszírozni a marsi álmát.

2. Ha megvalósul az első Starship leszállása a Marson, az valószínűleg Muskot a világ leggazdagabb emberévé (és egyben történelmi személyiséggé) teszi. Minden cégének a részvényei kilőnek, Musk végleg egyfajta hightech + business istenné válik, akinek a neve a sikert és hasznot fogja jelenteni. Már most is így van részben, de még van hová mennie felfelé. Ha megcsinálja amit tervez akkor gyakorlatilag azt éri el, hogy az egész világra kiterjedően monopolhelyzetben lesz a világűr olcsó elérésében, a világűrben mozgás-szállítás olcsó és tömeges (nagy rakomány-tömegű) megvalósításában. Ez dollármilliárdokat ér. Ez bizony újabb bőséges forrásokat fog jelenteni Musknak.

3. Az USA állam eddig is több módon támogatta különböző módokon Muskot, és a marsi projektjében is így lesz. Ez nem csak Musknak de az USA-nak egy óriási, történelmi léptékű dicsőség lesz, amiért megnyílnak az állami pénztárcák. Ez amerikai politikai és nemzeti érdek, ennek a propaganda-potenciálja kb. végtelen. A Holdra szálláshoz lehet csak hasonlítani, ami ma már talán nem tűnik olyan drámai nagy dolognak, de akkor az volt és egy nemzet önbecsülését dagasztotta az égig, identitást adott az amerikaiaknak. Mindennek a megismétlése most a Marssal bőven megér pár milliárd dollárt az USA-nak.

4. Üzleti alapon is be lehet vonni pénzt. Én úgy csinálnám - de persze Musk biztos jobban tudja - hogy létrehoznék egy StarStream vagy MarsX, vagy valami hasonló nevű céget a Netflix mintájára. És egyszerűen minden felvételt ami a Marson készül az ő projektje keretében, ezen a fizetős online tartalomszolgáltatón keresztül adnám le. Látni akarod a Marsra szállást? A Marsiak életét? Ahogy felfedezik a környezetüket? Ahogy kiássák az első gödröt? Ahogy megküzdenek a váratlan nehézségekkel? Ahogy felépítik az első bázist? Ahogy megélik az első emberek a marsi életüket? Ahogy három méteres ugrásokkal sprintelnek a kicsi gravin? Remek, fizess elő: havi X dollár. Én fizetnék az biztos, mint a katonatiszt, és szerintem sok-sok millió ember van ezzel így az a világon.
Ez kicsit valóságshowvá alakítja az egészet? Igen. Ami nekem sem tetszik annyira. De azért csinálnak ilyeneket a Tv-k mert nagyon megéri nekik. A marsi valóságshow pedig utánozhatatlan és egyedi lesz. A bevétel meg kell.
Nem is feltétlenül kell céget csinálnia erre, a youtube-bal vagy netflixszel vagy valamelyik másik szolgáltatóval is megegyezhet. Elég nagy mozgástere lesz a tárgyalásokon...

5. Szintén üzleti alapon bevehet az első (második, harmadik...) csapatba milliárdosokat. Jó pénzért. Egyszeri, soha vissza nem térő alkalom lesz az első csapatban lenni. Az ő nevüket örökre feljegyzik. Az ő arcuk ott lesz éveken át a marsi tudósításokban. Garantált világhír. Sok pénzt lehet majd kérni a 2. és 3. körért is, de az elsőért különösen sokat. Kb 2-3 ezer dollármilliárdos van a világon, biztos akad köztük pár jó erőben lévő akit érdekel a dolog. Akár licitre is lehet vinni egy jegyet.
De akár országok is befizethetnek egy-egy embert, el tudom képzelni hogy pl. pár európai ország szívesen rászán egy nagyobb összeget hogy az ő űrhajósuk vagy tudósuk/sztársportolójuk ott legyen az első emberek között a Marson.
Természetesen ott van Musk és az USA politikai szűrője, lehet hogy az USA kormány nem enged külföldit az első csapatba, tisztán amerikai sikernek akarják megtartani, ez valószínű. De az USA-n belül is van annyi milliárdos hogy pár vevő onnan is lenne.

6. Reklámok. Talán ez a legfurcsább, hisz senki nem akarja TV-reklámokká alakítani ezt a soha vissza nem térő, tényleg történelmi küldetést. Ezzel együtt lehet hogy a "pénz beszél - kutya ugat" alapon csak bevásárolja magát pár dúsgazdag cég. A Coca Colának lehet megér pár száz millió dolcsit az a felvétel hogy a marsi bázis első vacsoráján kólákkal koccintsanak a telepesek. Vagy a McDonaldsnak hogy a marsi konyha falára kitegyenek egy nagy logót. Az egész világ látni fogja ezeket a képeket.
A kereskedelmi logika tovább is vihető, Marsos pólókat, játékfigurákat, csokit, cipőt, ruhát, bármit el lehet majd adni ha a csúcsára hág az őrület, aztán hogy Musk ebből hogy húzza ki a saját hasznát, az már az ő dolga, de meglepne ha teljesen másokra hagyná ennek a kiaknázását.

7. A legnagyobb pénz az USA költségvetésében a katonaságnak megy, az felfoghatatlan összeg minden évben. Nekik igazából aprópénz lenne ennek az egésznek a finanszírozása. Nem nehéz belátni hogy az űrhajófejlesztés közvetlenül érinti a haderőt. Könnyű elképzelni egy olyan megállapodást amiben a hadsereg beszáll a finanszírozásba, cserébe Musk a rakétáival olcsóbban vagy ingyen visz fel katonai eszközöket az űrbe. Természetesen erről soha nem fogunk olvasni a sajtóban, ahogy egyébként valószínűleg már most is van ilyen együttműködés.

8. Tudományos finanszírozás. A Mars a rengeteg fénykép és műhold kép ellenére is meg egy kevéssé feltárt bolygó, bőven van mit kutatni rajta, ami azt illeti az egész bolygó egy hatalmas felfedezésre és kutatásra váró tudományos terep. Tehát az amerikai kutatóintézetek, vagy az állam is finanszírozhat marsi tudományos kutatásokat.
Ennek egy külön ága, hogy ha sikerül felfedezni a Marson valami nagyon érdekeset, jelentőségteljeset, az azonnal komoly pénzeket fog megmozgatni hogy azt minél jobban megismerjék, feltárják. Ez lehet valamilyen geológiai jellegű dolog, bár ennek kicsi valószínűségét látom, főleg hogy kb, az univerzum legunalmasabb, teljesen sík helyén fognak elszállni, és arra nem lesz lehetőségük hogy több száz vagy több ezer km-es felfedezőtúrákat csináljanak a marsi pólusok, a vulkánhegyek, a szakadékok, a lávaalagutak vagy a nagy kanyonrendszer felé.
Ha viszont siker élet-nyomokat felfedezni az átírhat sok mindent, és arra az USA állam egészen biztos óriási összegeteket lesz hajlandó áldozni. Az olyan új ismereteket hozhat amik ugrásszerűen kitágíthatják az emberiség tudását.

A felsoroltak persze nem tartanak örökké, ezek főleg a kezdeti éveket finanszírozzák (bár pl. a Starlink hosszabb távon is). Az is valószínű, sőt biztos hogy a kezdeti széleskörű lelkesedés idővel lanyhul, majd megszűnik és csak egy nagyon szűk réteg fog érdeklődni az egyébként unalmasan telő marsi hétköznapok után. Hosszabb távon be kell indítani egy marsi gazdaságot aminek valahogy nyereségesnek kell lennie. Többször hallottam emlegetni hogy a Marsról már sokkal könnyebb elérni a Mars és Jupiter között húzódó aszteroida-övezetet, részint mert közelebb van, részint mert a kisebb gravi miatt könnyebb-olcsóbb a Marsról odaindulni. Ez igaz. Ha a kétévente nyíló ablakokban valóban tucatjával fogják indatani az űrhajókat, akkor bármennyire is használják fel a hajók anyagát, vagy jelölik ki raktárnak-műhelynek-növényháznak-biztonsági menedéknek az űrhajókat, előbb-utóbb csak lesz pár fölösleges cargo hajó amik csak ott porosodnak majd, és amiket tényleg be lehet majd fogni különböző utakra (ha az üzemanyagot már nagy mennyiségben és viszonylag olcsón tudják majd előállítani). Aztán hogy sikerül-e kiszúrni valami nagyon drága fémekkel teli sziklát és azt valahogy befogni és eljuttatni a Földig, azt nem tudom, ez már hosszútávú dolog, de tény hogy ha ez sikerülne, azzal nagyon sok milliárd dollárt lehetne kaszálni (és egyben felforgatni a földi árakat is) és finanszírozni belőle a marsi terjeszkedést. Az űrbányászat régi álom, egyelőre most is az, kell még annak pár évtized, de tény hogy ha megmarad az a fejlődési vonal ami eddig is jellemezte a SpX-et, akkor Musknak lesz erre a legnagyobb esélye.

Na lássuk mi lesz április 6-án....

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat.

Dragon XL?

Megint fogják és kérnek egy új kabátot a helyett, hogy megnéznék, hogy lehetne a meglévő kabátokat esetleg átszabni méretre...

Értem én, hogy 5 tonnát kell(ene) elvinni a Gatewayhez, de izé... erre ez a legjobb megoldás?

Azt hiszem a meglévő kabát újraszabása biztosan szóba került, de aztán mindenki fejében megszólalt a vörös riadó, hogyaszongya: SLS

Amúgy mire gondolsz mit lehetne meglévő alapon? Az Orion gondolom túl nehéz és drága és nincs hozzá raketta. Egy sima Cargo Dragon is megtenné, esetleg pár dolgot kiszerelnének belőle. (Kellhet hozzá valamilyen plusz burkolati erősítés, vagy sugárzásvédelem az elektronikára?)

Vagy ez lényegében pont erről szól csak adtak neki egy nevet?

Nem, ha jól értem a fő különbség az, hogy ennek nem kell(ene) visszatérnie a Földre, így például nem kell áramvonalasnak lennie, nem kell hővédő pajzs, stb. Így jön ki a végén az 5 tonnás hasznos teher. De akkor is kvázi egy új űrhajó...

Szóval ez egy kicsit érdekes szitu.

A régi kabát alatt azt értem, hogy ott vannak készen a Dragon 1 kapszulák, ha a minél hamarabb a tétel, akkor küldjék fel azokat egyszer használatos módban. De nem, inkább egy új űrhajó...

A Dragon 1-ek jelen formájukban nem igazán alkalmasak a feladatra. (saját delta v)

Nekem az lenne inkabb a kerdesem, hogy a Falcon Heavy teljesen ujrahasznalhato konfiguracioban eleg eros a feladathoz, hogy egy 5+x tonnanyi terhet hold koruli palyara allitson? (5+x, mert 5 tonnanyi hasznos teherrol beszelunk, ha jol ertettem, plusz az urhajo meg ki tudja mi)

Teljesen újrafelhasználható módja nincs az FH-nak, a második fokozat mindenképpen elvész. Arra gondolsz, hogy a két Booster fokozat és a középső fokozat is visszatér. Ez határeset, de megvalósítható.

Ebben a módban nagyjából 20-28 tonnát lehet képes LEO pályára juttatni. LEO-ról LLO-ra (alacsony Hold körüli pálya) cirka 4 km/s delta-v szükséges. A Draco hajtóműveknek nagyjából 300-as ISP-je van, 28 tonnás indulótömeg és 7 tonnás hajtóanyag nélküli tömeg (vagyis 5 tonna teher és 2 tonna szerkezeti tömeg) esetén ez megvan.

Ha hajtómű terén a Merlin-1D Vacuum változattal számolunk, illetve annak 342-es ISP-jével, akkor 28 tonnás indulótömeg mellé cirka 8,3 tonnás hajtóanyag nélküli tömeg, más szóval 3,3 tonnás szerkezeti tömeg párosulhat.