Gazdasági oldalról nem látom, hogyan érheti ez meg bárkinek, hogyan válhat önfenntartóvá egy Mars kolónia.
Musk a hivatalosan propagált koncepciójában abban bízik, hogy a vállalkozó kedvű, rizikóvállaló emberek önként keresik az ilyen lehetőségeket. Ha belegondolsz, évente több százan, ezren "poénból" másznak magas hegyeket, vagy búvárkodnak nagyobb mélységekben. Nem gazdasági okból, hanem csak az élmény kedvéért. Az ilyen emberek fizetnek, fizetnének az űrturizmusért is. Az ilyenek jó része adott esetben dolgozna is adott esetben ilyen lehetőségek mellett.
a súlytalanság egészségkárosító hatásáról nem is beszélve, ha jól tudom, a hosszú távú űrrepüléseken részt vevő, extra egészséges, egész életükben sportoló emberek a leszállás után hosszas rehabilitációra szorulnak, mozgáskorlátozottak, lényegében jó ideig munkaképtelenek,
Pro és kontra voltak erre példák. Ha folyamatosan, napi másfél-két óra testmozgás volt beiktatva, a rehabilitáció egy fél éves űrutazás után általában pár hét, esetleg egy-két hónap. Egy éves súlytalanság után is 3 hónap körül helyre lehet jönni, megfelelő rehabbal.
Aki a Marsra utazik első körben, ő lehet, hogy tényleg sose tér már vissza a Földre, legalábbis a Musk féle koncepcióban.
Itt érdemes a Maezawa-féle Hold-megkerülő útra gondolni. Pontosan nem tudjuk, de becslések szerint legalább egy milliárd dollárt fektetett egy ilyen útba.
A Mars esetében viszont nem látok érdemi okot, és napjaink eseményei is inkább azt mutatják, az élhetetlen sivatagokba nem igyekeznek odamenni az emberek, épp ellenkezőleg, távozni kíván onnan mindenki, aki rossz szerencséje okán oda született. (nyilván az elvándorlás okai szerteágazóak, de részét képezik a nem optimális, és egyre romló környezeti tényezők is)
Erre ellenpélda is van, Dubaj hatalmas pénzösszegből kifejlesztett egy élhető várost a sivatagban. Nyilván extrém példa, de a (gazdag) emberek, ha van megfelelő infrastruktúra, vállalják az élményt.
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy marhaság az egész, inkább azt sejtem, Musk (némi optimizmussal) lát olyan tényezőt, amit én nem.
Szigorúan véve én úgy vélem, hogy Musk első körben a NASA-ban bízott vagy még mindig bízik. Szvsz a Red Dragon lett volna erre az első lépcső, de a jelek szerint a NASA nem harapot rá, ekkor váltott irányt Musk, és fordult a civil piac felé. Ettől függetlenül erős a gyanúm, hogy Musk azért sietteti a Starship fejlesztését, mert ha ott lesz egy olcsó (az ArianeSpace becslése szerint indításonként cirka 100-130 millió dollárért kínált) szupernehéz hordozórakétája, akkor a NASA nem tud majd nem tudomást venni róla. Ahogy a Falcon 9 is népszerű a NASA megrendeléseiben, úgy az SS is az lehet, ha elkészül. Ahogy más űrügynökségeknél is. A DLR (a német űrügynökség) vezetője két éve nyíltan megmondta, hogy ha az Ariane 6 nem lesz árban versenyképes a SpaceX megoldásaival, akkor ő nem fogja az Ariane 6-ot választani a német űrprogram indításaihoz. Az Ariane 6 pedig nem lesz versenyképes, ez már most eldőlt...
A SpaceX gyakorlatilag akkora lépéselőnyben van, hogy röhöghet a markába a konkurencián. A konkurensek jelenleg utólérni akarják a Falcon 9 és Falcon Heavy képességeit, de mondjuk 2022-2025 körülre a New Glenn, a Vulcan és talán az Ariane 6 (vagy Ariane 6 Evolution) eljuthat arra a szintre, ahol ők vannak most. Szóval ők most nem a ülnek a babérjaikon, hanem előre lépnek. Ez a Starship - Super Heavy.
Musk feltehetően nem fogja az SS-eket a 2025-2030-as időszakban a Marsra küldeni emberrel. Tippre viszont az első (már elhasznált, illetve akkora elavult) SS-eket felhasználhatja arra, hogy teherhajóként előre küldje a Marsra. Ne feledjük, hogy jelenleg az SS nem emberes repülésre készül, hanem arra, hogy egyáltalán repüljön. Ha el is készül az SS, kb. még 2-3 év kellhet hozzá, hogy az első emberes repülésre is sor kerülhessen.
Szóval az eredeti Musk féle koncepció Muskosan túlzó és optimista volt. A célja az volt, hogy felrázza és jövőképet adjon az űriparnak...
